Közel két éve nem jelentkeztem blogbejegyzéssel.. Az azóta eltelt idő alatt, sok dolog történt Velem, de a madarászat és a természet iránti lelkesedés nem változott cseppet sem. Talán annyit, hogy még erősebb lett... Több (számomra) új fajjal találkoztam ezen idő alatt. Abban, hogy új fajokkal találkoztam nagy segítségemre volt a Tömördi Madárvárta, a Marcal-medencei gyűrűző- és hamvas rétihéja védelmi táborok, az egyetemi terepgyakorlatok (Kis-Balaton, Fertő-tó). Olyan emberektől tanulhattam, kaptam segítséget mint pl. Dr. habil. Gyurácz József, Lukács Zoltán, Dr. Kalmár Sándor és nem utolsó sorban a táborok résztvevői (nem sorolhatok fel Mindenkit név szerint). Óriási köszönet érte. A Marcal-medencei táborok és túrák résztvevőinek pedig még nagyobb köszönet (Aczélné Szabó Csilla, Benedek Veronika, Aczél Gergely, Hencz Péter, Turny Zoltán, Falaki Máté). Az elmúlt évek során tőlük kapott tanácsok, velük átélt szituációk során még jobb ember lettem. Az embert a barátai (is) minősítik, nekem emiatt sosem volt aggódnivalóm.
Szóval, sikerült leállamvizsgáznom (4-esre), megírtam a szakdolgozatom (madaras témából, mily meglepő :)) és most dolgozó ember vagyok.
Két éve részt veszek az országos sas szinkronban, öt éve megrendezem a helyi madármegfigyelő napokat, az egyik közösségi oldalon indítottam egy csoportot ahova publikáltam a helyi élővilágról, megjelent két cikkem a Vasi madarászcsoport kiadványában (Cinege 2010, Cinege 2011), részt vettem Nyugat-Magyarország fészkelő madarainak feltérképezésében, beléptem a Pápa és Környéke Természetvédelmi Egyesületbe. Szóval aktivizáltam magam. :)
Hát röviden ennyi. A többi bejegyzés majd a madarászatról fog szólni. :)
A két cikk elérhetősége: