Ezt tessék egy félkész posztnak venni, ami talán sosem lesz kész teljesen..
Ha már a blog aranykorára esett utalás korábban és ha van olyan, aki követte régebben is, akkor röviden egy tény:
A fene se gondolná, de a sör sem esik mindig jól.. - ördögtől való gondolat, de ríl..
Egy ideális világban ez a poszt hetek óta kész volna, jobbnál-jobb fotókkal, túl egy áprilisi Marcal-túrán, néhány győzelmen a csapattal, egy lazább munkahét után.
Ehelyett bal kézzel kínlódok a klaviatúrán, minden 10. másodpercben falhoz vágnám a laptopot és a fránya sör sem javít a helyzeten..
welcome to the kulcscsonttörés-world..
mennyei megyei... így szeretünk
ja és olvasnivalónak Zolám blogja, aki képtelen kiesni a ritmusból:
ezegyállat
meg még muzsika is van:
ez kicsit nyugtat jókisdárenbész, 2023-ban végre visszatért, meg azé' Lens se csúnyácska
Holló, autóból fotózva, mielőtt elreppen egy kiszáradóban lévő belvízfolt széléről
Dolmányos varjú, szintén autóból. Fene megette őket annyian vannak.. se a vetésnek, se a kis énekes madaraknak nem barátai , ja meg nekem sem...
Szép lassan március utolsó napjaira visszatértek a Marcal-medence fehér gólyái is a fészkeikbe. Személyes örömöm, hogy tavaly Izsákfára igazoltam focizni és visszatért kerek 20 év után a faluba a gólya, két kicsit fel is neveltek sikerrel. Csodálom, hogy ez a madár meg persze a fecskék még nem kapták meg a "nagy" és "becses" nemzethy jelzőt őfelsége Viktor királyunktól. Talán majd, amikor már narancsot is exportálunk...
Nyugaton, ja várjál ilyet itt nem írhatunk, mert az rothad. Szóval hódéknál a helyzet változatlan. Túlszaporodva, behálózva élik kényelmes kis életüket a Marcal mentén (is).
Sárszalonka-csapat. A réti- és pajzsoscankók mellett, legnagyobb egyedszámban a sárszalonkák tobzódnak a Marcal-menti belvízeknél, kiöntéseknél, ha a partimadarakat nézzük.
Léprigó az Izsákfai-erdőből. Jellegzetes hangja elárulja, ebben az erdőben és a Ság hegyen is fészkel néhány pár belőle. Imádja a fagyöngyöt.
Fekete harkály nyomai az Izsákfai-erdőből. Legnagyobb testű harkályunk stabil költőállománnyal bír a területen.
Március utolsó napjaira visszatért leggyakoribb rétihéjánk, a barna rétihéja is. A Marcal környékén még stabil fészkelő fajnak számít.
Ezzel a néhány fotóval tartoztam még Nektek, aztán március 24-től egy jó darabig se képanyag, se kint mászkálás... Én sem így terveztem, de ha 6 év után visszatértünk, akkor talán pár hónap után is visszalehet... A madarak csak tudják, hiszen a nyaktekercs, kis poszáta a múlt héten, a fecskék 2-3 hete, a barázdabillegető-házi rozsdafarkú-csicsörke-énekes rigó kvartett meg még korábban megérkezett a szomszédos kertekbe és a miénkbe. :)
