Újra a Marcalon

Szóval akkor megpróbáljuk (vagy megpróbálom, nézőpont kérdése)..

Amíg nem érzem kényszeredettnek, addig valami folyik majd a pennából (nem, nem elírás kackac) tinta gyanánt.. 

Jobb apropója nincs is, mint az, hogy két ízben is kijutottam a napokban a Marcalra, hőn szeretett vidékemre. Úgymond játszottam egy kicsit hazai pályán. A decembert már nagyban kimerítette madarászat terén kedvenc kis lassú folyású folyónk, hiszen közel 10 év után egy kis hattyút talált Horváth Balázs a bütykös csapatban és mivel megosztotta ezt a infót velem (továbbá a madár is maradt néhány napot nagy örömömre), így nekem is volt szerencsém néhányszor kimenni és gyönyörködni benne.

Egy kis múltidézés:

ITT  és persze ITT IS

 Ami bizakodásra adhatott okot, az az, hogy rengeteg belvíz maradt fent (és keletkezett) a Tél folyamán a környéken, ami a tavaszi madárvonulásnál számottevő tényező, főleg itt a Marcalnál. Azóta a kevés csapadék és a közel folytonos napsütés valamint szél, rendesen szárítja is a területet. Csupán a megszokott részeken maradtak meg nagyobb kiterjedésű vízfelületek, amelyeket viszont intenzíven használnak is a különböző madárfajok.

Első körben szokás szerint a kisebb-nagyobb seregélycsapatok (sokszor vegyesen a még itt maradó fenyőrigókkal) jelezték a Tavasz közeledtét, majd az itt-ott megjelenő bíbicek (na ők pl. pont ezeket a fennmaradó belvizeket kedvelik). Nekem mindig ez a két faj jelzi, hogy erősen kikacsintgatunk a Télből (fecskék, gólyák ide vagy oda).

Aztán picit később ezek:

Virágban pompázó kökény-sor és mirabella (felénk fosóka)

 

Balázzsal rendszeresen megosztjuk egymással mit láttunk a környéken, amikor kint voltunk. Így elég friss infók alapján tudunk összedolgozni. Ezért is kerekedtem fel március 15-ikén egy erős sétára a környéken (és még véletlen sem a fővárosban a Nemzeti Múzeum vagy az Andrássy út környékén...)

Sajnos az általa néhány nappal megfigyelt komolyabb fajokból nekem a parlagi sashoz és a bütykös ásólúdhoz nem volt szerencsém, de azért aranylilékkel, pajzsoscankókkal és darvakkal sikerült találkoznom. 

Engedélyével az ő képeiből osztanék meg, mert nekem madaras fotók nem sikeredtek megfelelő technika hiánya miatt.

Aranylilék (Pluvialis apricaria) bíbicekkel (Vanellus vanellus). A Marcal mentén márciusban (amikor még a bíbicek is csapatokban mozognak és nem szakadnak párokra), nem ritka, hogy a két faj együtt mozog (sokszor pajzsoscankókkal és seregélyekkel kiegészülve). Főleg akkor van esély találkozásra ezzel a fajjal, ha vannak megmaradó belvizek. Van olyan év is, hogy egyáltalán nem látunk itt a környéken aranylilét.

Szintén bíbicek (Vanellus vanellus) ezúttal pajzsoscankókkal (Calidris pugnax). A réti cankó mellett ebből a cankófajból mutatkozik a legtöbb itt. Jellemzően nagy csapatokban, sokszor bíbicekkel vagy réti cankókkal vegyesen keresgélnek a szántóföldeken/réteken fennmaradó vízfoltokon. Az aranylilék mellett a pajzsoscankók sem fészkelnek hazánk területén.

Parlagi sas átrepülő példánya (Aquila heliaca). Évek óta várjuk a megtelepedését, ez idáig hiába. Talán majd egyszer.. Alkalmanként kóborló példányai feltűnnek a Marcal mentén is. Volt olyan nap, amikor 3 különböző egyedet is láttunk. Győr-Moson megyében erősödik a fészkelő állománya, talán onnét beesik ide is egy pár.

Bütykös ásóludak (Tadorna tadorna). Viszonylag ritka átvonuló faj a környéken. Fészkelő faj hazánkban.

Köszönöm a képeket Balázs!

Wtf

 Sokatmondó cím.

Ne kérdezd, hogy ezt meg hogy, miért, miért most.

Vigyázat nyomokban Tavaszt is tartalmaz(hat)!

6 év paff.

Nem gyenge..

Pàrszor nekifutottam màr az évek alatt, de 0 eredmény, alkotói válsàg és 0 ihletettség, valamint kevés szabadidő..

Most se több.

De majd meglàtjuk.

Vagy majd 6 év múlva megint lesz poszt.

Hóvirág amúgy meg tarka sàfrány. Az első viràgok egyikei. Ja és persze Vas megye.