2015. szeptember 22., kedd

Jubileum!

A 100. bejegyzés mindig nagy szó egy blog életében. Épp ehhez érkeztem most...
A régi blogom után születő, immáron a saját nevemet viselő /arcoskodásból és kreativitásból 5/5-re utal a csabirding szószerkezet, szerintem ;)/ felület elérkezett a századosi ranghoz.

Nincs is erre jobb poszt, mint egy Fellner Úrral megejtett közös tó-túra tortúra :).
Vasárnap cuccoltunk össze Zolával, hogy csapassunk egyet Pápua city környékén. (Elnézést a poszt néhány sör és egy-két erős feles HP hatása után született/születik. De ilyen se volt még és újítani patent.) Máté és Alexa visszadobta a tervet, ügyes-bajos dolgaik miatt. A dübörgő gazdaság mellettem állt, hiszen végre lehúzták a túlórám és nem egy erős szombati éjjelezés után kellett kihömbölögnöm a C.orsikával a nagybetűs ZŐDBE.
7-re egy kis telefonos GPS-sel karöltve lehorgonyoztam Zoláék kecója elött, majd bevettük a nórápi tavat, ahol a Peti által talált két partfutót próbáltuk mi is agyontviccselni néhány "kollega" "mintájára". Sajnos hamar rá kellett jönnünk, hogy ezt nem nekünk találták ki, egy fia partfutót sem találtunk kint töltött időnk alatt, ellenben agyonfújt minket a szél, meg a borús idő sem növelte az optimizmusunkat.
Kiemelném erről a placcról a még mindig itt tartózkodó kis kócsagot, egy fekete gólyát, egy fiatal kabasólymot (csabasólymot muhaha), két jégmadarat és egy sárszalonkát. Miután hirtelen ötlettől felindulva telefonoztunk Petinek, hogy hát várható-e partfutó meg kb mikor (máig nem értem, hogy ezt hogy találtuk ki, hogy ő majd f@szán berendeli nekünk ide őket vagy mi... :D) továbbálltunk.
Podárra nyomultunk be, ahol a nap faja (mindkettőnk szerint) a feketenyakú vöcsök képviseltette magát egyszerre 3 példánnyal. Egyéb fajok a tóról: jégmadár, kárókatona, búbos vöcsök, kis vöcsök, szárcsa, tőkés réce, dankasirály, szürke gém. A felerősödő szél miatt is döntöttünk a távozás mellett és nagy nehezen kiötlöttük, hogy patonára állunk tova.
Patonán NEM láttunk kerítést és NEM másztunk be rajta, hogy NE lássunk puccos vityillót, kocsit, kutyát, csónakot, NEM verekedtük át magunkat elötte egy hatalmas kukoricatáblán és NEM volt a tavon mindössze két kárókatona egy pár szárcsa meg egy búbos vöcsök. Sőt, NEM láttunk egy öreg rétisast sem a tavak mellett. Jolika nénit meg ügyesen megmentettem egy bazi nagy tócsa kikerülésével attól, hogy szennyé ázzon, erre kiugrott elém a kutyája, akit sűrű elnézések közepette mentegetett a satu fékezés és kerékcsúszás után, hogy 'há, de a jó Zsömike csak ismerkedik, barátkozik, nem szokott tessék-kérem ilyet csinálni, Isten lássa a lelkemet, fiatalember..." én meg két liter izzadságot töröltem le a homlokomról, mikor a kutya kibukkant a kocsi másik oldalán örömködve... Már láttam lelki szemeimmel, hogy a "barátságos" környék összes indiai migránsa ásóval jön felénk elásni a drága Zsömiért meg a Jolika néni nagy bánatáért...
Mivel úgy éreztük, hogy nem tettünk meg mindent a partfutókért, így visszaindultunk Nórápra, én meg az "ismerdmegahazádatmozgalom" keretein belül a nap folyamán hatszor mentem át Pápuán... Nórápon megindultunk a föveny felé, mely a hőn áhított két fajt "tartalmazta" szerintünk, erre Béla bá az öreg juhász elénk hajtotta a marhákat meg vízibivalyokat... Na erre mi sem voltunk felkészülve, nagy bánatunkban azonosítottunk egy hegyi billegetőt, mellyel én még sosem találkoztam korábban, így eléggé megörvendeztetett. Ráadásul közelről figyelhettem, mert elég bizalmas példány volt.
Addig rágtam Zola fülét, hogy menjünk már át a bivalyos részen, míg rajta is eluralkodott a tviccserláz és átkommandóztunk a töltés másik oldalán a bivalyok, marhák mellett, hogy a fövenyhez érjünk... ami természetesen üres volt... Ekkor fordultunk vissza és láttuk, hogy egy bivaly a töltésről nézte végig, hogy mi ketten átsurrantunk mellettük. Nem akarom tudni miket gondolt magában, de szerintem hiába a sok tehén, a nap marhái címet mi vittük el nála... Elkeseredetten indultunk vissza az üres placcról, kifundálva a nagy okosságot, hogy "na majd most még okosabbak leszünk a közben a töltést is elárasztó bivalyoknál meg teheneknél" és kikerültük (volna) őket a rét szélén, erre felénk futott 5 juhászkutya... Csak nem akartak megállni, mi meg kezdtük felfogni, hogy nem is fognak. A semmiből jött a felmentő sereg, de nem superman meg batman képében, hanem a jó öreg Béla bá horkantott rá a dögökre, hogy IZÉ, HÉÉÉ, HÓÓ, NEEE, MARAGGYÁÁ, GYÜSSZVISSZA felkiáltásokkal abszolválja a mai plusz feladatot a csordaterelés mellett. Én pedig már kinéztem magamnak a pofára legszebbik kutyáját, hogy azon tesztelem az acélbetét jótevő hatásait, bár utólag számolgatva, ha Zoli is magával visz egyet, mint Dugovics, akkor is maradt volna még 3 bolhás, ami szétszab minket.. No de sebaj. Az öreg ment tovább (szerintem a szesztől is fűtve, fittyet se vetett ránk innéttől), mi meg kerültünk tovább, hogy elöbb érjünk oda Zoli spektívéhez meg táskájához, mint a csorda...
A feladat teljesítve lett, mi meg hazafáradtunk. Mozgalmas nap volt. Ez meg a századik. :)


 Feketenyakú vöcskök Kispodárról (Podiceps nigricollis) a kép előterében

 Életem első hegyi billegetője (Motacilla cinerea), emelve a nap fényét és gyarapítva az emlékeket.

 Ő szúrt minket ki először (egy marha mondjuk még elöbb, de ő elvonult), majd beletipegett a vízbe

 Követte a borja meg az asszonya

 Be a tocsogósba is (ahol a partfutóknak kellett volna lenniük...)
 Asszonyka is észrevette a jóképű madarászokat

 A kölök meg csak ment a fater után

 Kora őszi családi dagonya

Fater belazult, mi meg távoztunk és nem paparazziskodtunk többet





Ja és persze Zoli tollából egy kicsit szakszerűbb, kicsit komolyabb ám annál élvezhetőbb iromány a napról:

Zoli szemszögéből 

2015. szeptember 21., hétfő

Erre-arra kószálva

Néhány kisebb "haknizásról" dobnék fel képeket ebbe a bejegyzésben, aztán a napokban jön majd egy tartalmasabb poszt is.:)

 Fiatal sárgalábú sirály Kispodárról (Larus michahellis). Feketenyakú vöcsköt mentem vissza keresni másnap, akkor láttam ezt az átrepülő sirályt, többször is körberepült engem, majd távozott. A vöcsök sajnos nem lett meg...

 Szárcsa (Fulica atra) Balatonfüredről. A Tagore-sétányon az etetett tőkés récék és bütykös hattyúk közé keveredett néhány példányuk. Nagyon bizalmasan viselkedtek, már-már pózoltak is. Ettől függetlenül én továbbra sem csipázom ezt a madarat. :)

 Tőkés récék (Anas platyrhynchos) Tihanyból. A révnél nagy csapataik tartózkodtak, szintén bizalmasan viselkedve az emberekkel. Szabina közéjük is sétált.

 Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) szintén Tihanyból. Gyakori látvány volt a partról mindenfelé.

 Mezei zsálya (Salvia pratensis) Kispodárról. Szabina fotója. Szép gyógynövényünk, mely szerencsére nem ritka még.

 Cigányrécék (Aythya nyroca) a nagypiriti tavakról. A hónapban kétszer is láttam őket ezeken a tavakon. Egyszer 1, majd 6 példányt. Erős a gyanúnk, hogy költ is az elhagyottabb, nádas részeken, ám ez bizonyítva még nincs.

 Bütykös hattyú (Cygnus olor) szintén piriti tavakról. Két alkalommal láttam őket szintén, egyszer 2, majd 3 példányt. A környéken költött is idén egy család, valamint amúgyis állandóan lehet vele itt találkozni, változó egyedszámmal.

Zárásként repülő cigányrécék (Aythya nyroca) a piriti tavakról. A fotó élessége sajnos gyenge, de nekem ennyire futotta. A bélyegek látszanak azért. Sárszalonka cserkelés közben reptettem meg őket.

2015. szeptember 7., hétfő

Pápa környékén

Kora reggel indultunk Pápáról Alexával és Mátéval Podárra, majd később Nórápra és Szélmezőre. Sajnos kissé foghíjas csapattal vágtunk neki a turnénak, mert Zolinak közbe jött valami.
Szerencsénkre épp elállt a hajnal óta tartó eső mikor nekiindultunk. Podáron már látszott, hogy eredményes napot zárunk ma, hiszen a nem túl kellemes idő ellenére is sok madár tartózkodott a tavon.
Néhány faj a teljesség igénye nélkül innét: búbos vöcsök, szárcsa, tőkés a legnagyobb számban, 2 fiatal bakcsó, 2 rétisas, 1 jégmadár, 1 billegetőcankó, 1 világos színezetű búbos vöcsök, partifecske és egy feketenyakú vöcsök.
Innét Nórápra mentünk át, de itt már eléggé fújt a szél és a tavon kevés madár tartózkodott. Elköltöttük a töltés oldalában a 3 fogásos ebédjeinket aztán sokat nem is maradtunk. Jó faj: kis kócsag, egyebek: 4-5 szürke gém, 3 bütykös hattyú, kis és búbos vöcskök meg 5-6 átrepülő kárókatona.
Úgy döntöttünk, hogy bepróbáljuk Szélmezőt is, kiváló másodpilótám és navigátorom segítségével. Igazi team-munka volt, ki ismeri kevésbé a Pápa környéki placcokat címmel. :)
Szélmezőn a hátsó tavakhoz mentünk először, itt a nap faja a barna rétihéja 1-4 példánya fogadott minket, ők ki is tartottak az utunk végéig. Máté vagy 100x emelte rájuk a távcsövét, de mindig meglepődött, hogy csak barna rétiket lát, aztán szóltunk neki, hogy ugyanaz a néhány madár forgolódik itt körbe-körbe órák óta. :)
A hátsó részen egy gyurgyalag csapat és egy kisebb bíbic csapat érdemel említést, így visszafelé megálltunk két stégen relaxálni és madarászni a nagyobb tavak mellett.
Ezek egyikén jött be két remek faj a fekete gólya és a halászsas melyek magasan húztak át felettünk. Így kell fekve madarászni... :) További stégről megfigyelt fajok: fecskék, gyurgyókák, 2 nagy kócsag, 1 karvaly, brh, egerészek.
Összességében tartalmas napot zártunk, Alexával még megnéztük a lucernatáblát Szalók határában itt több nagy kócsag és szürke gém mellett egerészek és 4-6 barna rétihéja mocorgott.











 Egy nádfoltba behúzódva remek témának bizonyult a tőlünk nem messze sertepertélő jégmadár (Alcedo atthis), külön ajánlás Peti barátomnak... :D

Feketenyakú vöcsök a kép jobb szélén (Podiceps nigricollis), mellette búbos vöcskök (Podiceps cristatus)