Még egy hamvas táboros-hamvas figyelős-Püspökmolnáris-Marcalos-tömördi bejegyzéssel adós vagyok ígyis.
De most hagyom az időrendi sorrendet, épp amihez kedvem van arról pötyögök.
Szóval, két alkalom a legjobb vasi madarászhelyen. Egyszer egy késő délutánt, egyszer pedig egy kora reggelt töltöttem kint (reggel Kornéllal).
Nagy újdonság nem mutatkozott, de természetesen volt megint mit figyelni.
Mindkét alkalommal öt kis kócsagot számoltam/számoltunk (fene egye meg, hogy pásztorgém nem tud véletlenül odakeveredni...), két vörös gém, egy erdei fülesbagoly, egy bakcsó, egy lappantyú (bár én arról pár perccel lecsúsztam..), egy kis sirály, egy parti lile, a szokásos cankófajok (erdei, billegető, szürke, pajzsos, réti), sárszalonkák...
A víz egyre kevesebb, tekintve, hogy még mindig nincs csapadék...
A küszvágó csérek már sehol sincsenek, a gulipán családot is csak első alkalommal láttam, másodszorra már ők is tovább álltak valószínűleg. Nagy seregélycsapatok húztak be és ki, vonulnak a sárga billegetők és barázdabillegetők, fogynak a gólyatöcsök is, szóval van mozgás..
Újdonságként a képeknél HURING kódot (latin név két tagjának első 3-3 betűje) használtam, nem a teljes latin nevet.
Kame-hame-ha :) Fotó: Tóth Kornél
Jómagam. Fotó: Tóth Kornél
Fiatal gólyatöcsök (HIMHIM)
Bíbicek (VANVAN)
Réti cankó (TRIGLA)
Kis kócsagok (EGRGAR)
Fiatal gólyatöcs (HIMHIM), kiültem a szokásos kis tócsához, onnét fotóztam a madarakat, akik láthatóan nem zavartatták magukat. A következő fajok fordultak meg ezen a kis vízfolton, míg ott üldögéltem: sárszalonka, gulipán, gólyatöcs, tőkés réce, parlagi galamb, réti cankó, kis lile, billegetőcankó.
Ezekről jön néhány nem túl jó kép, de az én gépem csak ennyit bír.