Ez az Ősz eddig nem igazán a madarászatról szólt nekem. Mindösszesen egy októberi rábapatyi kiruccanás, egy szintén októberi Somló-Kispodárpuszta Zolival és 3 novemberi madarászat (Ság hegy, Marcal-medence Angival&Petivel; Veszprém megyei karika) fért bele az időmbe. Nemcsak az időhiány, hanem a szabadnapokra jutó "pazar" időjárás is hátráltatta a kint léteimet. Említésre méltó még, hogy volt egy előadásom megint a Kemenes Vulkán Parkban, így legalább elméletben foglalkozhattam madarakkal, ha gyakorlatban nem is. Még a szokásos októberi Madármegfigyelő Napok is kimaradt, mert ezúttal más programom volt. Szóval teljesen megvoltam lőve.
Ahogy egyre jobban megyünk bele ebbe a számomra nem igazán kedvelt évszakba, úgy kerülnek fel a melegebb ruhadarabok, a beázást jobban tűrő bakancsok, a téligumik, forralt borgőzös hideg éjszakák, reggeli fagyott kocsiablakok.. Őszintén szólva egyáltalán nem rajongok ezért, jóval inkább vagyok a mediterrán időjárás híve.. Nem mondom, hogy nem szeretem a forralt bort a hidegben, mert hazudnék, de azért egy hideg sört jobban elviselek a nagy melegben. :) Na mindegy ez csak amolyan vakvágányon folyó kis értekezés, hogy a mélyen tisztelt Olvasó is közelebb kerüljön, eme remekbe szabott sorok írójához. :P
Öröm az ürömben, hogy a novemberhez érve már darucsapatokat lehet "keresgélni" a Nyugat-Dunántúl egén, vagy fellehet mászni a Somló és Ság dombjára havasi szürkebegyeket, hajnalmadarakat hajkurászni, még később pedig lehet a kukoricatarlókat és a vetéseket bejárni libacsapatok után. Mindig van dolga a madarásznak... Hogy a téli balatoni kiruccanásokat ne is részletezzem már.
De részemről, ha ezt mind két hétbe belelehetne süríteni, akkor nekem annyi elég is lenne az Ősz-Tél vonulatból. :)
Szóval, októberi Rábapaty. A szokásos útvonalamat jártam be a tavaknál. Ezúttal sikerült egy vörös kányával nyitnom, meg egy kékes rétihéjával. De úgy igazán a parton bizalmasan viselkedő havasi partfutók lesegetése és a néhány cankóban való gyönyörködés jellemezte a délutánomat.
Már megszoktam, hogy partimadarakból itt nincs hiány, a legkevésbé izgalmas napokon is gólyatöcs-gulipán-kis lile kombókat figyelgethettem tőlem néhány méterre. Szeretem ezt a helyet, ezért is írtam idén is cikket az itteni ornitológiai adatokból, de ez majd később kerül publikálásra. :) Két fütyülő récét ringatott a víz a szokásos kontyos- és barátrécék között. Kis vöcskök, egy feketenyakú vöcsök és egy kései gólyatöcs jelentette még a fajlista javát. Több szót nem is akarnék vesztegetni a foglalkozásra. :)
Vörös kánya (MILMIL)
Pajzsoscankó (PHIPUG)
A nyolc havasi partfutó egyike. (CALALP)
A pajzsoscankó és néhány havasi partfutó. (CALALP; PHIPUG)
Akkor jöjjön a sorban következő, egészen október utolsó elötti napjára eső Fellner Zolis kiruccanás. Ahogy mondtam és ahogy a szemfülesebbek már észrevehették, minden évben felcaplatok/caplatunk a Somló hegyre hajnalmadár ill. havasi szürkebegy lesre. Sokszor alakul úgy, hogy Zolival vágunk neki a távnak. És sokszor alakul úgy sajnos, hogy semmit sem látunk vele... :D ha fogadni nem is mernék rá, de szerintem ha mindketten ott voltunk egy ilyen eseményen, akkor eddig kb. 50%-os a mérleg láttunk madarat ill. nem láttunk madarat mérlegen. Ezúttal megint a nem- jött ki a gépen... :D nem lepődtünk meg, de valahogy a hűvös reggeli órákban baromira demoralizáló tud lenni ez. Mikor felkaptatsz a meredek oldalon, alig várod, hogy vége legyen a szakasznak, taknyad-nyálad egybefolyik.... fúj a szél is, de már meleged is van és még az eső is szemetel kicsit és semmit se látsz, hát az priceless.... Tovább is mentünk a kispodári tóra, ahol legalább egy rétisas-bütykös ásólúd-vándorsólyom kombó beesett. Igaz vándort láttunk a somlói várnál is, legalább annyi jutott nekünk... Aztán az időjárási viszontagságok miatt jóval hamarabb be kellett szüntetnünk a tevékenységet és Nórápra már ki se értünk... Mérgembe még képet se lőttem, szóval érjétek be ezzel. Legalább Zoli lőtt szépeket:
Na, immár átcsúsztunk a novemberbe. Egy éjjeles hét vasárnapján 3 szabad órám akadt. Ki is siettem a Ság hegyre, hasonló célzattal, mint múltkor a Somlóra. Itt jóval kisebb az esélye találkozni ritkább fajokkal, de közel van és hát soha nem lehet tudni, max. egy vándorra jó az ember néha. Na, most arra se. :D Most hirtelen a sárgafejű királyka-fekete rigó-őszapó kombón kívül nem is tudom láttam-e más madarat. Aki a kicsit nem becsüli alapon, én már nagyon feszegetem a határt asszem... :D
A nagyobb áttörést egy végre jó időt hozó szombat jelentette. Hamar neki is vágtam a Somlónak, gondolván, ha most már 5-7 begyet látnak, akkor talán nekem is jut egy fránya madár... Közben úgy gondoltam, hogy módosítom a haditervet annyiban, hogy a Széki-tavat járom be, mert már napok óta kecmereg ott egy északi búvár, amivel én még sosem találkoztam és hát amúgy sincs messze a Somlótól, legalább egy valamit biztosan látok a nap folyamán.. Útközben a nemesszalóki repceföldeknél sikerült egy kis sólymot látni, ami már bíztató jel volt a kiábrándulófélben lévő egyszeri madarász számára. A Széki-tóra is sikerült odaérnem és ezúttal felmérhettem milyen nagy is ez a hely, eddig csak a szélén sikerült megállnom és sosem vett rá a lélek, hogy körbekerüljem. Most megtörtént és még a búvár is megvolt! Még jó, hogy valaki délelőtt látta és volt kedves, feltöltötte nekem, hogy megerősítsen abbéli elhatározásomban, hogy lecsekkoljam. 6 szürke gém, 2 kormorán és számos tőkés réce iratkozott még fel a víz környéki madarak listájára itt, kicsit nézegettem a búváromat, aztán léptem is, hogy időben odaérjek a Somlóra...
Lám, nem volt velem Fellner Úr, és meg is leltem a 7 havasi szürkebegyet... :D volt alkalom, hogy tőlem 2-3 méterre szedegettek a földön míg én mozdulatlanul állva kattintottam néhányat rájuk és beszéltem hozzájuk pár szót (nem, nem vagyok kretén). Kicsit el is homályosult a szemem a lelki szemeim elött belebegő képtől, hogy ha most lenne nálam egy kis forralt bor, le is ülnék melléjük és eltöltetnénk így egy kellemes délutánt (hogy aztán úgy guruljak le a hegyről az idő múlásával egyenes arányban elfogyasztott forralt bor mennyiség jótékony hatásának hála). Tetszett na, mit tagadjam. Remélem még idén kijutok hozzájuk, emelik a cukiságfaktort a környéken.
Visszafele ismét szalóknak mentem, hátha megint kis sólymozok egyet, de csak egy nyamvadt gatyás ölyv esett be Vid fele. Sebaj.. azért valahogy kibírtam.
Északi búvár, előtérben tőkés récékkel. (GAVSTE)
Havasi szürkebegy, az alsó képen lévő volt a kedvencem, ő volt a legbarátságosabb. Tuti, hogy havasi szürkebegy körökbe valami fullos csajnak számít vagy valami hatalmas arc csávónak. :) (PRUCOLL)
Gatyás ölyv (BUTLAG)
Végül, de nem utolsó sorban, Angival és Petivel sikerült kicsit összebeszélni és pár óra erejéig kint jártunk a Marcal-medencében. Igazából, hogy láttam-e már ennyi hollót itt a környéken, mint amennyit ezalatt a rövidke idő alatt most, azt nem tudom. Lehet, hogy nem. Kb. bármi szállt a levegőben, vagy ült a földön holló volt (vagy vetési varjú-dolmányos varjú). Szóval baromi fajgazdag napunk volt.... Két kékes rétihéja hím mellett egy rétisas és egy kb 23 példányos darucsapat jelentette a felüdülést. Egy örvös galamb és egy kisebb kék galamb csapat dobott még a napon, de legalább beszélgettünk egy jót meg kint lehettünk a jó levegőn. :D És kint létünk alatt megtudtuk azt is, hogy vasutasnak lenni sem olyan jó dolog. Marcal-medence én így szeretlek. Hehe. :/ :D
Életem rétisas fotója. Tükrös lesből sem tudsz f@szábbat csinálni... :D (HALALB)
