Kisebb-nagyobb kihagyás után ismét itt...
Az utóbbi két hétben többször jutottam ki kedvenc területemre madarászni, mint egész Ősszel...
December 15-én Rolival vágtam neki a Marcal celli szakaszának. Nem is hiába. A nagy hidegben sikerült egy nagyobb libacsapatba belebotlani, nagyjából ott, ahol évek óta találkozunk velük. Nem titkolt szándékkal a libák miatt indultam ki, ugyanis továbbra sem adtam fel azt, hogy egyszer belefutok egy vörösnyakú- vagy apácalúdba itt a környéken. Az esély megvan rá. Kisebb csapatok folyamatosan érkeztek a nagyobbhoz és egész szép kis "vadlúd-feszt" kezdett kialakulni a szántón. Mi folyamatosan próbáltunk közelebb férkőzni hozzájuk, de mivel egy csekélyke nádas volt csak köztünk, így ez nem ígérkezett egyszerű feladatnak. Félúton abbahagyva a próbálkozást, kerülőutat keresve elindultunk másfelé, hogy legalább nagyjából szemügyre vehessük őket távcsővel, de ekkor felrepült a nagy csapat. Egyből elkezdtem keresni, hogy miért, hiszen minket nem láthattak meg onnét még, mert takarásban voltunk. Egy ragadozómadár repült el mellettük, ami nekem elsőre gyanús volt. Tudtam, hogy egy ölyv nem nagyon zavarja meg a vadludakat, ráemeltem hát a távcsövemet és beigazolódni láttam a sejtésem, hogy sassal van dolgunk. Ám mire belőhettem volna, hogy milyennel, eltűnt a szemünk elöl. A felzavart libákat békén hagyva továbbindultunk a Marcalra. Útközben néhány vegyes pintycsapat, citromsármány és nádi sármány került a szemünk elé. A folyó mentén a hód rágta fákat figyelgettük, valamint a vízen szép számban tartózkodó tőkés- és csörgő récéket. Sok dolmányos varjú mellett egy nagy őrgébics is tartózkodott a területen és megláttuk a sast is! Furcsa volt, hogy a földön egy nagy valamit 4-5 dolmányos varjú ugrál körbe folyamatosan. Ránéztem hát és ekkor láttam meg, hogy egy öreg rétisas az! A fehér farka csakúgy virított. 4-5 éve láttunk ezen a területen többször is egy öreg rétisast, azóta se híre se hamva nem volt. A folyó túloldalán egy portyázó kékes rétihéja hím dobott még egyet a napunkon.
December 23-án szintén Rolival indultam neki az útnak. Nagy köd nehezített a látási viszonyokat. Libákkal végül nem is találkoztunk, csak két csapat hangját hallottuk, ahogy a ködben repülnek valahol a fejünk felett. Ezúttal kismadárból is kevesebb akadt. Csak néhány nádisármány és 4 cinege színesítette a listánkat. A folyó melletti belvizeken nagy csapat dolmányos varjú időzött, a vízről pedig folyamatosan reptettük fel érkezésünkkel a tőkés- és csörgő récéket. A láperdőből fekete harkály hangja hallatszott és ma is találkoztunk egy nagy őrgébiccsel.
Szenteste napján egyedül indultam ki, már eléggé megcsúszva az idővel bicajjal vágtam neki a túrának. Vonzott a napsütés, de a szél kevésbé. Kiérve a Marcalhoz nem láttam se libát se más madarat, már majdnem vissza is fordultam morogva, amikor az egyik szántóról felrepült egy nagy csapat vadlúd, majd vissza is ereszkedett. Egy mélyebb részen bújtak meg a repce között. Egyből felélénkültem. Hamar körbenéztem, hogy tudnék közelebb jutni hozzájuk. Egy vizesárok magas viszonylag magas nádasa mellett haladva indultam meg a "kánaán" felé. Volt mellettük egy magasles, néhány méterre... kicsit sem voltam flusztrált, hogy most nem éppen azon a lesen üldögélek... De mindegy, gondoltam, próba cseresznye. Szépen haladtam az árok mentén, hol guggolva, hol mászva, hogy mindig takarásban legyek. Néhányszor egekbe szökött a pulzusom, amikor a ludak mellett legelő őzek felkapták a fejüket és elfutottak jobbra vagy épp balra... attól féltem a ludak követik a példájukat, de szerencsére csak éberebben nyújtogatták a nyakukat, nem keltek szárnyra. Egyre közelebb érve a csapathoz, láttam, hogy egy nagyobb belvízfolt mentén időznek és, hogy elég szép számmal vannak. Sikerült olyan közel férkőznöm hozzájuk az ároknak hála, hogy megmerem kockáztatni, eddigi életem során még sosem voltam ilyen közel libákhoz. Szabad szemmel is jól lehetett őket látni. A csapatot néhányszor átfésülve szomorúan vettem tudomásul, hogy nincs köztük extra faj. Nagy számban nagy lilikek, kis számban vetési ludak alkották a tömeget. Szerencsére már jól átnéztem őket, amikoris kiszúrtak és szárnyra kaptak. Imádom azt a látványt, amikor több száz vagy épp ezer lúd szárnyra kap és betöltik az eget... Ezután egy másik kis szántást vettem célba, ahol messziről hattyúkat véltem látni. Nos, tényleg ott voltak, méghozzá 25 bütykös hattyú. A mai napon is volt szerencsém egy nagy őrgébicshez mellesleg.
Bütykös hattyú (Cygnus olor) csapat, háttérben a folyó menti fákkal
Vadludak a leshelyemről fotózva
Libák takarásból
Nagy őrgébics lakoma
Cygnus olor
