08.25., 08.26., 08.28.

08.25.

Napsütéses délután, kicsi szellővel.
Nem nyári meleggel, de az idei Nyárban az is becsülendő, ha már a Nap süt.
Valami kényszerít, hogy kitekerjek a friss levegőre még fáradtan munka után is.
Vasfű és pásztortáska szedéssel egybekötött szegfűgomba-"szüret", hogy ne csak úgy császkáljak.
Nagy-kör feeling, kicsit megkopva, már nem ifjonti hévvel.
Átrepülő dolmányos varjú a lenyugodni induló Nap fényeiben, portyázó, utolsó napjaikat itt töltő füsti fecske csapatok, szántáson keresgélő, vonulásban lévő hantmadár.
Apró örömök.
Kisebb-nagyobb tócsák a poros úton, jelezvén az esős napokat.
Egy kései tövisszúró gébics fióka lármázása, apjától élelmet követelvén a kukoricák csúcsán. Lassan ők is délre indulnak.

Nyugodtan ülve figyelni a kis dombról a tájat.

Hazaindulni.

08.26.

Ma is a környéken bóklásztam. Ezúttal kevesebb érzelgős mesével írnám le a kint töltött pár órát. A gébics-családot láttam ma is, bár kicsit arrébb, ezúttal a tojó is feltűnt és még egy fiatal madár. A bokrokban bújkáló poszátákat próbáltam lencsevégre kapni, volt néhány barátka és mezei, de végül nem jártam sikerrel. Néhány sárga billegető repült át a szántás felett, fekete rigó csattogott a bodzában és széncinegék csicseregtek a kisebb akácfoltokban. Öröm volt látni a nagy füsti fecske csapatokat, idén nem volt rossz évük szerintem. Készülnek már a nagy útra. Egy átrepülő kabasólyom (rég találkoztam vele a környéken) és egy portyázó barna rétihéja tojó adott némi kis vigaszt a kevés példányszámos úton. Egy kíváncsi ravaszdival és egy elbambuló nyúllal hozott még össze a madarász-szerencse. Két új növényt is tanultam, amikkel most találkoztam először (vagy csak most tűntek fel különösebben): közönséges szeplőlapu és gyapja aszat.

 Lepkét fotózni könnyű :D

Darázspók (Argiope bruennichi)

 

 De tényleg könnyű :D

 Gyapjas aszat (Cirsium eriophorum)

Mezei varfű (Knauta arvensis)

08.28.

Nemeskocs határában jártam egy nádfoltokkal tarkított kaszálóréten. A rét mellett egy patak folyik, még jobban taglalva az amúgy sem homogén környéket. Nagyon megörültem a már messziről felhangzó gyurgyalag hangoknak. Nem jellemző, hogy átjárnak a vasi oldalára a Marcalnak, vagy, hogy itt gyülekezzenek. Kevés alkalommal volt hozzájuk szerencsém Kocs, Boba, Cell környékén. Most viszont itt voltak, legalább ötvenen, és a közeli vezetékeken gyülekeztek vagy épp felettem repkedtek, vadásztak. Hasonlóan voltam a füsti fecskékkel is, hatalmas csapatuk gyülekezett az út mentén, a vasúti sínek feletti vezetékeken. Hirtelen örömömben és meglepetésemben csak leültem a földútra és vártam, hogy felettem repkedjenek, csak néztem őket és a patakot, meg ahogy zajlott körülöttem az élet. Fantasztikus volt, nagyon befogadtak a környezetbe, vagy legalábbis nem néztek zavaró tényezőnek sem ők, sem a többi madár. Az út tócsái mentén citromsármányok és tengelicek fürdözgettek, ittak. Megjelent néhány kenderike is, két nagy fakopáncs és egy mezei poszáta is. Repkedett a közvetlen környezetemben 3-4 sárga billegető is. Ragadozómadarakat nem is kellett keresnem az égbolton, hiszen ismerem annyira a fecskék reakcióit, hogy akkor emeljem csak fel a fejem, ha ők riasztanak. Meg is lett az eredménye, egy barna rétihéjára ugrottak meg egyszer, valamint egy kabasólyomra. Ragacsokból ezenkívül 4 egerészölyv mutatkozott a réten lévő nyárfákon. Egyéb fajok: fekete rigó, szajkó, sarlósfecske, barátka, rozsdás csuk.

 Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

és

Füsti fecskék (Hirundo rustica)