csabis09: New

Szeretek mindig újítgatni a bejegyzéseimmel, akár formailag, akár stílusban.

Most ez egész egyszerűen úgy jön le, hogy nem az én beszámolómat láthatjátok, olvashatjátok, hanem Mátéét, akivel vasárnap bóklásztam a környéken. Itt-ott átformáztam kicsit, de az övé. :)

Enjoy it!

Ja és a fotók is tőle származnak.

"Előzetes szervezés után Vasárnap végül csak ketten, Csabi és én indultunk útnak egy madár- és élménydús nap reményében. Vonatúttal kezdtem egészen Celldömölkig, ahol aztán csatlakoztam Csabihoz, és egy pékséget majd egy benzinkutat útba ejtve nekivágtunk a napnak. A túránkat a nagypiriti kavicsbányatavaknál indítottuk. Ekkor még bíztunk abban, hogy az enyhe szél kimossa a levegőből a szürke ködöt, és nagyobb lehetőségünk lesz libákat megfigyelni a környező mezőgazdasági területeken. A köddel kapcsolatos reményeink sajnos csak jóval később váltak valóra. Még az autóban zötyögtünk amikor Csabi egy kis vöcsköt szúrt ki a Marcalon. Szegényemnek szemmel láthatóan jól sikerült az éjszaka ugyan is találkozásunkkor ritka pocsék formáját hozta. Mindenesetre a tollai nem feltétlen voltak jó barátságban a jólneveltség és a kifinomultság fogalmával. Később, még a Marcal partján sétálgatva, láttunk egy nagyobb csapat ludat repülni a vasi oldalon, de sajnos az ekkor még kitartóan elterülő köd nem segített minket (legfőképp Csabit…) a meghatározásukban. A folyó mellett elhelyezkedő tavakon pár szárcsát és egy gácsér barátrécét leszámítva rengeteg hódrágással találkoztunk még. A leghátsó tó mellett sikerült összefutnunk a helyi vagányság két méltó képviselőjével, akik rengeteg segítőkészséggel és kevesebb szakértelemmel irányítottak minket a Marcallal párhuzamosan elhelyezkedő árokhoz, hogy ott láttak tucat számra libákat meg kacsákat is. Mondanom sem kell, feketerigón és fácánon kívül talán még kékcinegével találkoztunk arrafele. A réten, amin keresztül sétáltunk volt egy nagyobb belvíz. Ez volt eredeti úti célunk, de sajnos három messziről elriasztott bíbicen kívül semmit nem láttunk a környékén. Ezen a füves területen folytattuk utunkat, néhol kerülve egy nagy darabot, az átfolyások és belvizek miatt. Eljutottunk a Csöglei úthoz, majd tovább mentünk. 11 óra magasságában már kezdett eltűnni a köd, de napsütésnek még nyomát sem láttuk. Utunk során folyamatosan fel-fel tűnt két hím kékes rétihéja és egy tojó is. Láttunk vörös vércsét és egerészölyvet is szitálni. Meglepően sok fenyőrigóval és feketerigóval találkoztunk a bokorsávok közelében. A napraforgós területeknél pedig szép számmal mutatkoztak tengelicek, csízek, zöldikék. A Marcal mellett jöttünk visszafele, ahol habár kevesebb köd, de lényegesen több fagyasztó szembeszél emelte a délután fényét. Néhol ki-kisütött a Nap, általában nem oda ahol mi voltunk, de ha mégis, nem tartott tovább, mint fél, egy perc. A visszafele út vendégei két nagy őrgébics számtalan nádi sármány, fenyőrigók és a „pórnép”.
A idő fiatalsága miatt miután visszaértünk a kocsihoz, bepattantunk, és elmentünk a Piriti rétekhez, hátha ott látunk még valami érdekeset. Először egy ökörszembe futottunk bele, aki békésen csipegetett a kerítés tövében, majd hátrébb érve a kiterjed vízfelületen egy öreg és három fiatal bütykös hattyúval találkoztunk. Gyűrűt nem találtunk rajtuk. Szomorúan konstatáltuk, hogy a legelő tövében elhúzódó fasort elkezdték kivágni. (a hattyús képen látszanak is a maradványok a háttérben) További potenciális lehetőség hiányában hosszú tanakodás után úgy döntöttünk, hogy Marcalgergelyit célozzuk meg. Csabi kapott egy infót hogy hattyúk hesszelnek az ottani tavon, ezeket csekkoltuk volna, ha lettek volna, de sajna nyomukat sem találtuk. Miután nem jött össze ez a kör, nem érezve kezeinket, lábainkat a hidegtől, érezve ellenben a fáradtságot a nem alvás (Csabi éjszakai műszakból jött) és a koránkelés (én csak tápos vagyok) miatt, úgy döntöttünk délután háromkor berekesztjük az aznapi madarász projektet. Csabi engem kidobott a vinári vasútállomáson, ő meg hazavezetett. Vége."