A szeptember a Marcal-medencében ért. A legtöbb időt itt töltöttem kint, próbáltam belefulladni a lassan csordogáló folyó keltette nyugodt életérzésekbe, a kiöntések lassan beinduló kiszáradásába, az egész Nyáron hiányolt huzamos ideig tartó jó idő keltette boldogságba.
Kamond és Boba közti részeket jártam be több alkalommal, innét is jönnek a következő képek. Itt megint kialakult egy kis tavacska a kiöntéseknek hála, hogy aztán szépen alkalomról-alkalomra végig nézzem, ahogy kiszárad és megszűnik létezni.
Több olyan megfigyelésem is lett innét, ami említésre méltó számomra: fekete gólya, kis kócsag, vörös kánya, jégmadár, kék vércse, szürke cankó, pajzsoscankó, sárszalonka.
Sikerült belefutnom a területen egy fekete gólya (Ciconia nigra) családba is. Ők közel negyed órát töltöttek kint, míg én is ott voltam. Egy óra elteltével az egyik öreg és az egyik fiatal madár visszatért (vsz. az előzőleg kint tartózkodó 4 madárból valóak).
Nagy kócsagok (Egretta alba) és szürke gémek (Ardea cinerea) változó számban és összetételben portyáztak az egyre csökkenő vízfelületen. Hol a fehér madárból, hol a szürke madárból került több a szemem elé, átlagosan mindkét faj legalább 10 példánnyal képviseltette magát a területen,de volt, hogy nagy kócsagból 25 egyedet is számoltam egyszerre.
Vörös kánya (Milvus milvus) négy felvonásban. Néhol közösen egerészölyvvel (Buteo buteo). Egy délelöttön vitorlázott be a területre, nálam a hónap faja. Nem gyakori vendég errefelé.
Pajzsoscankók és sárszalonka (Philomachus pugnax; Gallinago gallinago)
Európai őz (Capreolus capreolus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése