Kezdek beleszokni abba a dologba, hogy a bejegyzéseimet nem "madarászvonalon" indítom el és nem csak a száraz szakmai anyagot nyomom a képetekbe. Ezt a vonalat szeretném továbbra is erőltetni.
Amikor az embernek van elég szabad ideje és nekiindul kiszellőztetni az agyát, az felbecsülhetetlen érzés. Sajnos ebben a rohadó-rohanó világban egyre kevesebb időnk van bármire is, amikor meg van, akkor meg gyerekek vagyunk még és nem mindig használjuk ki jól, vagy túl öregek és már nem tudjuk kihasználni... Na nem mintha az én korosztályomat fenyegetné az, hogy eltud menni nyugdíjba (kac-kac Diktátor Úr és Honatyák...).
Néha elképzelem, hogy egy ideális világban, nem dolgoznának az emberek és mindenki azt csinálná amit szeretne.. a rövidebb-hosszabb idejét, amit a Földön kapott úgy használja ki, ahogy szeretné... Bár nyilván ez sem működne, de hogy más velem egyenrangú (a társadalmi normák alapján feljebbvalónak titulált, befolyásosabb) emberek zsebeit tömöm meg azzal, hogy dolgozom, míg ők ezeregy más dolgot tehetnek az sem teljesen normális, legalábbis szerintem. Mindenki egyenlőnek születik ezen a bolygón szerintem... Ha Amerika elnöke, ha Somogyi Csabi Celldömölkről..
Itt most nem megyek bele a halál utáni életbe, mert én ilyenekben nem hiszek.. a jelen embere vagyok és azt szeretném kihasználni amiben biztos vagyok, nem katicabogárként visszatérni agy nélkül vagy tűzben égni az idők végezetéig...
Még jó, hogy ez egy blog és itt kifejthetem a gondolataim, úgy, hogy teszek mások véleményére, hitére stb.. Amúgy is elég antiszociális tudok lenni és magamnak való, szóval nem is nagyon érdekel kinek a dolgaiba mennyire taposok bele.. aki ismer úgyis tudja milyen vagyok, aki nem, az meg maximum ezek után nem is akar megismerni.. :) problem solved!
Na, de akkor egy kis szakmaiság.
Jellemző rám (meg úgy alapjáraton ránk, madarászokra) , hogy vezetés közben nem csak az utat figyeljük... :)
Így szúrtam ki néhány nagytestű madarat egy alkonyat során, amint átrepültek Mesteri határában. Majd másnap a szabadidőmnek hála kimentem ugyanoda, de ezúttal korán és mamámmal egy nagy darucsapat táplálkozását figyelhettük meg a vetésen. Ezt az élményt még néhány alkalommal átélhettem, sőt kicsit közelebb is lopózhattam hozzájuk. A Vas Népe még "el is csórta" néhány képemet és a kőszegi Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont, valamint az ŐNP fb oldala is megosztotta ezeket. Büszkeség!
Szemezgessünk a képekből:
Vas Népe cikk
Erdei fülesbagoly Celldömölkről. A tavalyi nappalozóhelyeken tartózkodnak ismét. (Asio otus)
Amikor az embernek van elég szabad ideje és nekiindul kiszellőztetni az agyát, az felbecsülhetetlen érzés. Sajnos ebben a rohadó-rohanó világban egyre kevesebb időnk van bármire is, amikor meg van, akkor meg gyerekek vagyunk még és nem mindig használjuk ki jól, vagy túl öregek és már nem tudjuk kihasználni... Na nem mintha az én korosztályomat fenyegetné az, hogy eltud menni nyugdíjba (kac-kac Diktátor Úr és Honatyák...).
Néha elképzelem, hogy egy ideális világban, nem dolgoznának az emberek és mindenki azt csinálná amit szeretne.. a rövidebb-hosszabb idejét, amit a Földön kapott úgy használja ki, ahogy szeretné... Bár nyilván ez sem működne, de hogy más velem egyenrangú (a társadalmi normák alapján feljebbvalónak titulált, befolyásosabb) emberek zsebeit tömöm meg azzal, hogy dolgozom, míg ők ezeregy más dolgot tehetnek az sem teljesen normális, legalábbis szerintem. Mindenki egyenlőnek születik ezen a bolygón szerintem... Ha Amerika elnöke, ha Somogyi Csabi Celldömölkről..
Itt most nem megyek bele a halál utáni életbe, mert én ilyenekben nem hiszek.. a jelen embere vagyok és azt szeretném kihasználni amiben biztos vagyok, nem katicabogárként visszatérni agy nélkül vagy tűzben égni az idők végezetéig...
Még jó, hogy ez egy blog és itt kifejthetem a gondolataim, úgy, hogy teszek mások véleményére, hitére stb.. Amúgy is elég antiszociális tudok lenni és magamnak való, szóval nem is nagyon érdekel kinek a dolgaiba mennyire taposok bele.. aki ismer úgyis tudja milyen vagyok, aki nem, az meg maximum ezek után nem is akar megismerni.. :) problem solved!
Na, de akkor egy kis szakmaiság.
Jellemző rám (meg úgy alapjáraton ránk, madarászokra) , hogy vezetés közben nem csak az utat figyeljük... :)
Így szúrtam ki néhány nagytestű madarat egy alkonyat során, amint átrepültek Mesteri határában. Majd másnap a szabadidőmnek hála kimentem ugyanoda, de ezúttal korán és mamámmal egy nagy darucsapat táplálkozását figyelhettük meg a vetésen. Ezt az élményt még néhány alkalommal átélhettem, sőt kicsit közelebb is lopózhattam hozzájuk. A Vas Népe még "el is csórta" néhány képemet és a kőszegi Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont, valamint az ŐNP fb oldala is megosztotta ezeket. Büszkeség!
Szemezgessünk a képekből:
Vas Népe cikk
Daru (Grus grus)
Amit kiemelnék még, az Kornél infója alapján egy sarki búvár, amit a sárvári horgásztavon láthattam. Másodszor találkoztam a fajjal, jó kis élmény volt. Ugyanitt láttam kercerécét és kontyos récét is.
Sarki búvár (Gavia arctica)
Természetesen a vasi-veszprémi határon való ingázás sem maradhatott ki az elmúlt hetekben. Jártam a kispodárpusztai halastónál, ahol sok érdekességgel nem találkoztam, csupán két kercerécét tudok megemlíteni, mint lényegesebb fajt. Kamond sem maradt ki a szórásból, itt egy kékes rétihéja hím és egy nagy őrgébics tartozott a lényegesebb momentumokhoz.
A Marcal mentén végigcsapatva pedig egy rétisas és egy kis sólyom dobta fel az egyik napom. Hozzájuk csatlakozott két hím vörös vércse, 2-3 kormorán, pár nagy őrgébics, 5 bütykös hattyú és két kékes rétihéja is.
De inkább képekben:
Öreg rétisas a Marcal mentéről (Haliaeetus albicilla)
Lesek a darvak piknikjéhez. :)
Daru táplálkozó- és éjszakázóhelyek
Feelings in County VAS
Erdei fülesbagoly Celldömölkről. A tavalyi nappalozóhelyeken tartózkodnak ismét. (Asio otus)
November végi naplementés "engeddel-brainstorm" hangulatok Kamond alól. Cikk majd a friss Cinegében, erről a helyről. :) ;) Ezekkel búcsúznék is.
Ahogy időm engedi olvasom a blogod. Hát meg kell hagyni ami jó, az jó. Ezt egyáltalán ne értsd fényezésnek. Komolyan tetszik. Idő hiányában ide oda csapongva olvasom stílusos hasonlattal élve ide-oda ugrok időrendben , mint a cinege a téli madáretetőn a finomabnál-finomabb falatokat keresve.
VálaszTörlésVan már pár kedvenc is a sok írás közül....Tetszik ahogy fogalmazol, puha könyedséggel, humorral megspékelve, az ember végig érzi olvasás közben hogy te ezt mennyire szereted, 1-1 leírásnál szinte érzem a természet illatát, a napsütést vagy épp a hideg szelet, magával ragad, beszippant mint egy jó Fekete István könyv. Igaz még sokat el sem olvastam de már most sajnálom h a végére érek és igen, biztosan lesz olyan rész amit újból elolvasok.
Tetszenek a képek, tetszik ahogy írsz a madarakról, Édesanyádról, a barátaidról, sőt még az is hogy olyan közel engeded az olvasót, hogy még a fogfájásod is szóba kerül. Tetszik ahogy a gyermeki énedet nem hagytad elveszni miközben felnőttél. Tiszteled a természetet és alázatos vagy, tudod értékelni amit ad.
Igaz én már csak a “blogarchívumot” olvasom , de ha akkor időben követlek biztosan cseszegettelek volna h nehogy már ezt abba hagyd! Sőt most meg azt mondom h ha időd engedi akkor kezd újból , folytasd! Én biztosan az olvasód leszek! Köszönöm az élményt!
Ahogy időm engedi olvasom a blogod. Hát meg kell hagyni ami jó, az jó. Ezt egyáltalán ne értsd fényezésnek. Komolyan tetszik. Idő hiányában ide oda csapongva olvasom stílusos hasonlattal élve ide-oda ugrok időrendben , mint a cinege a téli madáretetőn a finomabnál-finomabb falatokat keresve.
VálaszTörlésVan már pár kedvenc is a sok írás közül....Tetszik ahogy fogalmazol, puha könyedséggel, humorral megspékelve, az ember végig érzi olvasás közben hogy te ezt mennyire szereted, 1-1 leírásnál szinte érzem a természet illatát, a napsütést vagy épp a hideg szelet, magával ragad, beszippant mint egy jó Fekete István könyv. Igaz még sokat el sem olvastam de már most sajnálom h a végére érek és igen, biztosan lesz olyan rész amit újból elolvasok.
Tetszenek a képek, tetszik ahogy írsz a madarakról, Édesanyádról, a barátaidról, sőt még az is hogy olyan közel engeded az olvasót, hogy még a fogfájásod is szóba kerül. Tetszik ahogy a gyermeki énedet nem hagytad elveszni miközben felnőttél. Tiszteled a természetet és alázatos vagy, tudod értékelni amit ad.
Igaz én már csak a “blogarchívumot” olvasom , de ha akkor időben követlek biztosan cseszegettelek volna h nehogy már ezt abba hagyd! Sőt most meg azt mondom h ha időd engedi akkor kezd újból , folytasd! Én biztosan az olvasód leszek! Köszönöm az élményt!