Ideért a Tél

   Két-három napja ideért a Tél... Hóval, jéggel, faggyal, röhejes riasztásokkal, úgy, ahogy Mo.-n kell...

Tegnap este -8 és -10 °C között ingadozott a hőmérő higanyszála és ez kora reggelre is így maradt. Amikor én délután elindultam a Marcalra libázni, -5, -4 környékén járt. Nem volt melegem na. Eléggé elgémberedtek az ujjaim is, többször kellett átmozgatnom őket, mert már nem éreztem, hogy hozzám tartoznak.

   Főként a libák miatt indultam ki, hátha a spektívemmel áttudom nézni néhány csapatukat a környéken. Télen ez a legjobb dolog az egyszeri madarász számára. :) Hosszas keresgélés után a Marcal túloldalán láttam meg leszállni egy kisebb csapatukat, reménykedtem benne, hogy lesz ott még belőlük több is. A vasi oldalról próbáltam kivenni, hogy a veszprémi oldalon hány lúd lehet, de sajnos olyan takarásban voltak, hogy a néha-néha felrepülő pár libán kívül gőzöm sem volt, mennyien is lehetnek ott pontosan. Néhány dolmányos varjú mellett 4-5 dankasirályt láttam még a közelükben, akik viszont előszeretettel repültek ki a takarásból. Az mentett meg a spektív melletti megfagyástól, hogy jött elég alacsonyan a pápai reptérre "a nagy sötét repülőgép" és a libák erre felszálltak. Kb. 200-an lehettek, tettek egy kört Adorjánházához közelebb, majd visszajöttek. Jól áttudtam nézni őket a levegőben, csak szürke ludak voltak, nagyrészt nagy lilikek. Aztán mivel a takarásba szálltak vissza, ezért otthagytam őket és hazaindultam. Hozzáteszem pénteken és csütörtökön Kemenesmihályfa környékén láttam a vonatból 150-es csapatot, de utazás közben nehéz volt jól átnézni ezeket.

   Néhány faj még a mai napról: egerészölyv, holló, dolmányos varjú, dankasirály, bütykös hattyú, kékes rétihéja, nádi sármány, nagy fakopáncs, fenyőrigó, fekete rigó, citromsármány, széncinege, csörgő réce, tőkés réce, kék cinege.

 Scopium Birder 65

Az idei első hó

Sasszinkron 2014

Idén is bevállaltam megszokott madarászterületeimen az országos sasfelmérést. Ezúttal csak vasárnap tudtam kimenni, túlóra után. Szépen hazaértem vasárnap reggel munkából, 1 óra múlva már Rolival a Marcalnál jártunk. Ez volt az első éles bevetése a spektívemnek, amit a héten rendeltem. Nem vizsgázott rosszul.

   Láttuk, hogy sorban jönnek a múltkor hiányolt libacsapatok Észak felől. Eleinte kevesebb, majd több példánnyal. A túra végére kb. 2500 madarat saccoltunk, ami a fejünk felett összesen elszállt Délnek. Piritek felé tartottak, de egy kisebb csapatot sikerült az útunk végén meglepni és átnézni egy szántáson. Biztosan mondhatom, hogy a madarak kb. 85 %-a nagy lilik volt, Branta ludat egyet sem láttunk köztük.

   A múltkori kb. 60 bütykös hattyú nagy része most is azon a repceföldön ébredezett érkezésünkkor. Spektívvel átnézve sem találtunk köztük gyűrűs madarat.

   Ekkor pillantottuk meg az első ragacsunkat! Alig akartunk hinni a szemünknek, mikoris megláttuk, hogy egy fiatal rétisas ült ki a hattyúktól nem messze egy fára, már elötte is láttuk egyszer és gyanítottuk, hogy érdemleges lesz rá odafigyelni. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy múltkor, valamint többször is az évek során egy öreg rétit, láttunk telelni a medencében, ez viszont egyértelműen fiatal példány volt. Ekkor nemsokára megláttuk a fehér farkú öreg sast is! Egyszerre két madár, nem semmi, eddig néhány éve láttunk csak ilyet, akkoris mindössze egy alkalommal. Mondhatni remekül indult a szinkron.

Mi tudjuk, hogy egy sas van a képen... (Haliaeetus albicilla) juv.

Tovább folytatva utunkat érdemleges ragaccsal már nem találkoztunk, néhány csörgő- és tőkés réce mellett dolmányos varjak, nádi sármányok és citromsármányok kísértek minket.

Hazaérve eldöntöttem, hogy alvás ide- vagy oda, de ki kellene mennem a Ság hegyre is, hátha találkozom vándorsólyommal. Kora délután el is indultam, de igazából semmi értelme sem volt. Egyetlen ragaccsal sem találkoztam a hegyen. Látott fajok: széncinege, barátcinege, őszapó, erdei pinty, fekete rigó és végül 10 darab süvöltő mellett egy balkáni fakopánccsal is összehozott a madarászszerencse. Keresztbe-kasba jártam az egész tájvédelmi körzetet pedig. Néhány képet lőttem elhagyott fészkekről meg hangulatról.

Fészkek/odúk:

Mohák/zuzmók:

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)

Liba-keresőben

   Volt egy kis szabadidőm meló elött, így kimentem kicsit körbenézni a Marcalra, hátha vannak még kint libák. Peti barátom többször is járt kint és látta errefelé őket meg Piriteknél. Bíztam benne, hogy ma a vasi oldalt választják.

   Sajnos csalódnom kellett, sem a múltkori belvízfoltnál (illetve annak maradékánál), sem a levegőben nem láttam egy fia libát sem. Hazafelé láttam felszállni egy nagy csapatot Piriteknél, innét sejtettem, hogy a mai napot ott töltötték a madarak. Nem tudom, hogy a földeken dolgozó traktorok miatt, vagy a szinte teljesen eltűnő belvízfolt miatt nem voltak ma errefelé, de a lényeg, hogy nem voltak.

   Ellenben ragadozómadarakból nem volt hiány. Utam elején egy karvaly tojó örvendeztetett meg, majd nem sokkal később egy hímmel is összesodort a madarász-szerencse. Őkelmét meglephettem, mert amikor a nádasból szállt fel, néhány percig még gondolkozott a közelemben egy fán, hogy mi is történt vele. Rajtuk kívül két egerészölyvet láttam, valamint a múltkori réteken most is portyázott egy hím kékes rétihéja, valószinüleg ugyanaz.

   A földeken vegye pintycsapatok keresgéltek (zöldike, tengelic, kenderike), a folyó mentén citromsármányok és nádi sármányok repkedtek, a vízről pedig kisebb-nagyobb csörgő- és tőkés réce csapatok szálltak fel. Találkoztam négy kárókatonával, először egy példányt láttam meg, majd egy hármas csapatot. A láperdő szélén sok dolmányos varjú volt megint és egy belvízfoltnál megpillantottam az idei első bíbiceimet. Hazafelé egy őszapó csapat keresgélt egy nagy nyárfán néhány barátcinegével együtt.

 

 

 Karvaly hím lesifotó (Accipiter nisus)

 

Hódrágások a Marcal mentén. Az általam bejárt kis szakaszon két megrágott és egy kidöntött fa van. Egészen Nemeskocsig tudok hódnyomokról, pár éve megtaláltuk a várukat is, amit a vörösiszap aztán elmosott. (Castor fiber)

És végül hangulatképek a délutánról:

Erdőből erdőbe

   Úgy esett, hogy ma sikerült a "nagy Marcal-teamet" összerántania Petinek és Gergőnek. Így innen-onnan, de az utóbbi évek legaktívabb emberei összegyűltek Vatnál, hogy megvitassák, a nap feladatát. Ami nem volt más, mint fészekkeresés. Ketté osztódtunk, egyik csapat a Dabronyi-erdőbe, másik a láperdőbe vetette be magát.Én Gergőékkel a láperdőt választottam, kicsit hazai pályának érezvén.

   Kellemes csalódást okozott Nekem/Nekünk a Marcal lápja. Rengeteg kismadár mutatta magát a nyarasban és az azt szegélyező cserjésben. Fenyőrigók nagy csapatai, csízek, süvöltők, ökörszemek, citromsármányok, cinegék (kék, barát, szén), fakopáncsok mellett fekete harkály, szajkó, hamvas küllő, sőt a folyón egy jégmadár is megmutatkozott. Hódrágások tűntek fel időről-időre a part menti fákon. Szépen elszaporodtak itt ezek az állatok. Az égen egymást váltották a vadlúdcsapatok. Átrepülő bütykös hattyúk, kárókatonák és dankasirályok mellett nagy kócsagok és tőkés récék színesítették még a vízimadárvilág palettáját. Sajnos a hőn áhított, már-már legendás fekete gólya fészket ezúttal sem találtuk (nem először indultunk a keresésére). Vadásztak a határban, ezért néhány helyre be sem próbáltunk jutni.

   Mivel viszonylag hamar végeztünk a láperdőben, így átmentünk mi is a dabronyi részre. Számomra még új volt ez a terület. Nem hagy bennem rossz emlékeket, mert egy vaddisznócsapat néhány méterre mellettünk sétálgatott, ilyen közel még sosem voltam hozzájuk, valamint több alkalommal is láttuk az erdő agancsos királyait. Sok holló mellett néhány egerészölyv és szajkó, kismadarakból pedig a teljesség igénye nélkül fakusz, őszapó, barátcinege, sárgafejű királyka került a szemünk elé.

A téli határt járva...

Kisebb-nagyobb kihagyás után ismét itt...
Az utóbbi két hétben többször jutottam ki kedvenc területemre madarászni, mint egész Ősszel...

December 15-én Rolival vágtam neki a Marcal celli szakaszának. Nem is hiába. A nagy hidegben sikerült egy nagyobb libacsapatba belebotlani, nagyjából ott, ahol évek óta találkozunk velük. Nem titkolt szándékkal a libák miatt indultam ki, ugyanis továbbra sem adtam fel azt, hogy egyszer belefutok egy vörösnyakú- vagy apácalúdba itt a környéken. Az esély megvan rá. Kisebb csapatok folyamatosan érkeztek a nagyobbhoz és egész szép kis "vadlúd-feszt" kezdett kialakulni a szántón. Mi folyamatosan próbáltunk közelebb férkőzni hozzájuk, de mivel egy csekélyke nádas volt csak köztünk, így ez nem ígérkezett egyszerű feladatnak. Félúton abbahagyva a próbálkozást, kerülőutat keresve elindultunk másfelé, hogy legalább nagyjából szemügyre vehessük őket távcsővel, de ekkor felrepült a nagy csapat. Egyből elkezdtem keresni, hogy miért, hiszen minket nem láthattak meg onnét még, mert takarásban voltunk. Egy ragadozómadár repült el mellettük, ami nekem elsőre gyanús volt. Tudtam, hogy egy ölyv nem nagyon zavarja meg a vadludakat, ráemeltem hát a távcsövemet és beigazolódni láttam a sejtésem, hogy sassal van dolgunk. Ám mire belőhettem volna, hogy milyennel, eltűnt a szemünk elöl. A felzavart libákat békén hagyva továbbindultunk a Marcalra. Útközben néhány vegyes pintycsapat, citromsármány és nádi sármány került a szemünk elé. A folyó mentén a hód rágta fákat figyelgettük, valamint a vízen szép számban tartózkodó tőkés- és csörgő récéket. Sok dolmányos varjú mellett egy nagy őrgébics is tartózkodott a területen és megláttuk a sast is! Furcsa volt, hogy a földön egy nagy valamit 4-5 dolmányos varjú ugrál körbe folyamatosan. Ránéztem hát és ekkor láttam meg, hogy egy öreg rétisas az! A fehér farka csakúgy virított. 4-5 éve láttunk ezen a területen többször is egy öreg rétisast, azóta se híre se hamva nem volt. A folyó túloldalán egy portyázó kékes rétihéja hím dobott még egyet a napunkon.

December 23-án szintén Rolival indultam neki az útnak. Nagy köd nehezített a látási viszonyokat. Libákkal végül nem is találkoztunk, csak két csapat hangját hallottuk, ahogy a ködben repülnek valahol a fejünk felett. Ezúttal kismadárból is kevesebb akadt. Csak néhány nádisármány és 4 cinege színesítette a listánkat. A folyó melletti belvizeken nagy csapat dolmányos varjú időzött, a vízről pedig folyamatosan reptettük fel érkezésünkkel a tőkés- és csörgő récéket. A láperdőből fekete harkály hangja hallatszott és ma is találkoztunk egy nagy őrgébiccsel.

Szenteste napján egyedül indultam ki, már eléggé megcsúszva az idővel bicajjal vágtam neki a túrának. Vonzott a napsütés, de a szél kevésbé. Kiérve a Marcalhoz nem láttam se libát se más madarat, már majdnem vissza is fordultam morogva, amikor az egyik szántóról felrepült egy nagy csapat vadlúd, majd vissza is ereszkedett. Egy mélyebb részen bújtak meg a repce között. Egyből felélénkültem. Hamar körbenéztem, hogy tudnék közelebb jutni hozzájuk. Egy vizesárok magas viszonylag magas nádasa mellett haladva indultam meg a "kánaán" felé. Volt mellettük egy magasles, néhány méterre... kicsit sem voltam flusztrált, hogy most nem éppen azon a lesen üldögélek... De mindegy, gondoltam, próba cseresznye. Szépen haladtam az árok mentén, hol guggolva, hol mászva, hogy mindig takarásban legyek. Néhányszor egekbe szökött a pulzusom, amikor a ludak mellett legelő őzek felkapták a fejüket és elfutottak jobbra vagy épp balra... attól féltem a ludak követik a példájukat, de szerencsére csak éberebben nyújtogatták a nyakukat, nem keltek szárnyra. Egyre közelebb érve a csapathoz, láttam, hogy egy nagyobb belvízfolt mentén időznek és, hogy elég szép számmal vannak. Sikerült olyan közel férkőznöm hozzájuk az ároknak hála, hogy megmerem kockáztatni, eddigi életem során még sosem voltam ilyen közel libákhoz. Szabad szemmel is jól lehetett őket látni. A csapatot néhányszor átfésülve szomorúan vettem tudomásul, hogy nincs köztük extra faj. Nagy számban nagy lilikek, kis számban vetési ludak alkották a tömeget. Szerencsére már jól átnéztem őket, amikoris kiszúrtak és szárnyra kaptak. Imádom azt a látványt, amikor több száz vagy épp ezer lúd szárnyra kap és betöltik az eget... Ezután egy másik kis szántást vettem célba, ahol messziről hattyúkat véltem látni. Nos, tényleg ott voltak, méghozzá 25 bütykös hattyú. A mai napon is volt szerencsém egy nagy őrgébicshez mellesleg.

 Bütykös hattyú (Cygnus olor) csapat, háttérben a folyó menti fákkal

Vadludak a leshelyemről fotózva

Libák takarásból

 Nagy őrgébics lakoma

 Cygnus olor