Nos, akkor úgy néz ki, hogy jut egy bejegyzés mára is. :)
A szokásos brigád néhány tagjával felkerekedtünk szombaton. Marcal-medencei terepszemlét tartottunk és libáztunk Nyárádnál.
Utunk első állomása a Külsővat alatti láprét volt. A réten sárszalonkák voltak, a folyóról nagy kócsagok, tőkés és csörgő récék szálltak fel. Láttuk a hódrágásokat a part mentén, a megsemmisült hódvár bejáratának maradványait. Két függőcinege tornázott az egyik fűzbokor ágain és egy kormorán is átrepült.
Ezekután az Adorjánháza alatti réteken néztünk szét. Itt a tavalyi nagy belvizeknek nyoma sincs most (meg a legtöbb helyen is így van ez általában). A szokásos nyárfánál most is megjelent a vörös vércse pár (valószinüleg idén is ott fognak költeni). Kékes rétihéják köröztek a magasban és egerészölyvek is szem elé kerültek. A kis patakban sok a víz, ez vonzotta a tőkés és csörgő récéket.
A kevés faj miatt továbbálltunk a Nagypirit alatti rétekre. Itt szinte sosem kellett eddig csalódnunk madarász szempontból. Most sem... Noha a tavalyi állapotnál sokkal szárazabb a terület most, azért mutatkozott néhány vízi- és parti madár. Bütykös hattyúból láttunk 9-10 példányt, nagy kócsagok és szürke gémek is szép számmal gyülekeztek a tiszteletünkre. Átrepült két pajzsoscankó is és sok volt a bíbic. Az egyik bíbiccsapatban feltűnt egy aranylile. Megkerültük a horgásztavakat, ekkor került szem elé még egy bütykös hattyú, egy cigányréce és néhány tőkés réce is. Láttunk egy hím cigánycsukot, a többieknek ez volt az idei első. Mezei pacsirták énekeltek, volt szerencsénk néhány kormoránhoz is. Az egyik szántóföldön hollók és egy egerészölyv veszekedett egy tetemen, odamentünk és akkor láttuk, hogy egy tőkés réce gácsér maradványai keltették fel az érdeklődésüket. Egy tocsogósabb részén a rétnek sárszalonkák táplálkoztak. A falusi kultúrából is kaptunk ízelítőt, egy idős traktoros jött oda érdeklődni hozzánk, hogy mi célból járunk erre, mit figyelgetünk. Szeretem a falusi emberek hozzáállását, életszemléletét. Szerencsére messze sem kell menni, hogy ilyenben részesüljek. Elég csak átmenni a Marcal veszprémi oldalára. Ég és föld a folyó két oldala: Vasban felszántva, bevetve szinte minden föld, Veszprémben láprétek, láperdők...
"hol lehet az a lile?"
Költőláda vörös vércsének
Bütykös hattyú pár (Cygnus olor), háttérben kócsagok és gémek
Nagy kócsagok (Egretta alba)
Bütykös hattyúk (Cygnus olor)
A Kamond környéki rétekre vitt tovább az út. Itt rossz látványban volt részünk... felégetve a láprét egy része... Tavaly cankó-paradicsom volt itt.. Idén ezzel nem kell számolnunk azt hiszem.
Innét a kispodárpusztai-halastóra mentünk. Útközben láttam az idei első barázdabillegetőimet. A tavon egy számomra új fajjal találkoztam, a sztyeppi sirállyal. Sok kormorán, tőkés- csörgő- fütyülő- és böjti réce volt a vízen. Feltűnt a légtérben egy rétisas is. A tó mellett sárszalonkák keresgéltek, néha-néha vadlúd csapatok tűntek fel a légtérben, néhányuk le is szállt a tóra. Nagy kócsagok, hollók is repkedtek. Szárcsák tűntek fel olykor-olykor a vízen.
Kispodárpuszta
Rétisas (Haliaeetus albicilla)
"vadlúd árnyak hosszú V-ben..." (Nagy lilik-Anser albifrons)
Ezután Feri elköszönt tőlünk, Petivel ketten maradtunk. Nyárád környékére mentünk, ahol sejtettük a nagy libacsapatot. Ott is voltak. Első körben óvatosan odalopakodtunk, de jött egy terepjáró és megreptette a madarakat. Másodszori próbálkozásra viszont sikerült jó távolságba helyezkednünk tőlük és átpásztázni a pár ezer libát. Nagyrészt nagy lilikek voltak, kis százalékban nyári- illetve vetési ludakkal. A közelben őzek "bandáztak". A nap csúcspontja egy érdekes lúd megjelenése volt a csapatban. Egy fehér fejű liba érkezett nyári ludakkal együtt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem sarki lúd, hanem egy hibrid lehet (pl. a mérete miatt). Talán nyári lúd x házi lúd.. Majd kiderül.
Érkezik a libacsapat (Anser albifrons; Anser anser; Anser fabalis)
Őzcsapat (Capreolus capreolus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése