2024. április 16., kedd

Fél (half)

 Ezt tessék egy félkész posztnak venni, ami talán sosem lesz kész teljesen..

Ha már a blog aranykorára esett utalás korábban és ha van olyan, aki követte régebben is, akkor röviden egy tény:

A fene se gondolná, de a sör sem esik mindig jól.. - ördögtől való gondolat, de ríl..

Egy ideális világban ez a poszt hetek óta kész volna, jobbnál-jobb fotókkal, túl egy áprilisi Marcal-túrán, néhány győzelmen a csapattal, egy lazább munkahét után.

Ehelyett bal kézzel kínlódok a klaviatúrán, minden 10. másodpercben falhoz vágnám a laptopot és a fránya sör sem javít a helyzeten..

welcome to the kulcscsonttörés-world..

mennyei megyei... így szeretünk

ja és olvasnivalónak Zolám blogja, aki képtelen kiesni a ritmusból:

ezegyállat

meg még muzsika is van:

ez kicsit nyugtat    jókisdárenbész, 2023-ban végre visszatért, meg azé' Lens se csúnyácska

 

         Holló, autóból fotózva, mielőtt elreppen egy kiszáradóban lévő belvízfolt széléről

 

 Dolmányos varjú, szintén autóból. Fene megette őket annyian vannak.. se a vetésnek, se a kis énekes madaraknak nem barátai , ja meg nekem sem...

 

Szép lassan március utolsó napjaira visszatértek a Marcal-medence fehér gólyái is a fészkeikbe. Személyes örömöm, hogy tavaly Izsákfára igazoltam focizni és visszatért kerek 20 év után a faluba a gólya, két kicsit fel is neveltek sikerrel. Csodálom, hogy ez a madár meg persze a fecskék még nem kapták meg a "nagy" és "becses" nemzethy jelzőt őfelsége Viktor királyunktól. Talán majd, amikor már narancsot is exportálunk...

 

Nyugaton, ja várjál ilyet itt nem írhatunk, mert az rothad. Szóval hódéknál a helyzet változatlan. Túlszaporodva, behálózva élik kényelmes kis életüket a Marcal mentén (is).

 

Sárszalonka-csapat. A réti- és pajzsoscankók mellett, legnagyobb egyedszámban a sárszalonkák tobzódnak a Marcal-menti belvízeknél, kiöntéseknél, ha a partimadarakat nézzük.


Léprigó az Izsákfai-erdőből. Jellegzetes hangja elárulja, ebben az erdőben és a Ság hegyen is fészkel néhány pár belőle. Imádja a fagyöngyöt.


 
Fekete harkály nyomai az Izsákfai-erdőből. Legnagyobb testű harkályunk stabil költőállománnyal bír a területen.
 

Március utolsó napjaira visszatért leggyakoribb rétihéjánk, a barna rétihéja is. A Marcal környékén még stabil fészkelő fajnak számít.


Ezzel a néhány fotóval tartoztam még Nektek, aztán március 24-től egy jó darabig se képanyag, se kint mászkálás... Én sem így terveztem, de ha 6 év után visszatértünk, akkor talán pár hónap után is visszalehet... A madarak csak tudják, hiszen a nyaktekercs, kis poszáta a múlt héten, a fecskék 2-3 hete, a barázdabillegető-házi rozsdafarkú-csicsörke-énekes rigó kvartett meg még korábban megérkezett a szomszédos kertekbe és a miénkbe. :)






2024. március 20., szerda

Újra a Marcalon

Szóval akkor megpróbáljuk (vagy megpróbálom, nézőpont kérdése)..

Amíg nem érzem kényszeredettnek, addig valami folyik majd a pennából (nem, nem elírás kackac) tinta gyanánt.. 

Jobb apropója nincs is, mint az, hogy két ízben is kijutottam a napokban a Marcalra, hőn szeretett vidékemre. Úgymond játszottam egy kicsit hazai pályán. A decembert már nagyban kimerítette madarászat terén kedvenc kis lassú folyású folyónk, hiszen közel 10 év után egy kis hattyút talált Horváth Balázs a bütykös csapatban és mivel megosztotta ezt a infót velem (továbbá a madár is maradt néhány napot nagy örömömre), így nekem is volt szerencsém néhányszor kimenni és gyönyörködni benne.

Egy kis múltidézés:

ITT  és persze ITT IS

 Ami bizakodásra adhatott okot, az az, hogy rengeteg belvíz maradt fent (és keletkezett) a Tél folyamán a környéken, ami a tavaszi madárvonulásnál számottevő tényező, főleg itt a Marcalnál. Azóta a kevés csapadék és a közel folytonos napsütés valamint szél, rendesen szárítja is a területet. Csupán a megszokott részeken maradtak meg nagyobb kiterjedésű vízfelületek, amelyeket viszont intenzíven használnak is a különböző madárfajok.

Első körben szokás szerint a kisebb-nagyobb seregélycsapatok (sokszor vegyesen a még itt maradó fenyőrigókkal) jelezték a Tavasz közeledtét, majd az itt-ott megjelenő bíbicek (na ők pl. pont ezeket a fennmaradó belvizeket kedvelik). Nekem mindig ez a két faj jelzi, hogy erősen kikacsintgatunk a Télből (fecskék, gólyák ide vagy oda).

Aztán picit később ezek:


Virágban pompázó kökény-sor és mirabella (felénk fosóka)

 

Balázzsal rendszeresen megosztjuk egymással mit láttunk a környéken, amikor kint voltunk. Így elég friss infók alapján tudunk összedolgozni. Ezért is kerekedtem fel március 15-ikén egy erős sétára a környéken (és még véletlen sem a fővárosban a Nemzeti Múzeum vagy az Andrássy út környékén...)

Sajnos az általa néhány nappal megfigyelt komolyabb fajokból nekem a parlagi sashoz és a bütykös ásólúdhoz nem volt szerencsém, de azért aranylilékkel, pajzsoscankókkal és darvakkal sikerült találkoznom. 

Engedélyével az ő képeiből osztanék meg, mert nekem madaras fotók nem sikeredtek megfelelő technika hiánya miatt.


Aranylilék (Pluvialis apricaria) bíbicekkel (Vanellus vanellus). A Marcal mentén márciusban (amikor még a bíbicek is csapatokban mozognak és nem szakadnak párokra), nem ritka, hogy a két faj együtt mozog (sokszor pajzsoscankókkal és seregélyekkel kiegészülve). Főleg akkor van esély találkozásra ezzel a fajjal, ha vannak megmaradó belvizek. Van olyan év is, hogy egyáltalán nem látunk itt a környéken aranylilét.


Szintén bíbicek (Vanellus vanellus) ezúttal pajzsoscankókkal (Calidris pugnax). A réti cankó mellett ebből a cankófajból mutatkozik a legtöbb itt. Jellemzően nagy csapatokban, sokszor bíbicekkel vagy réti cankókkal vegyesen keresgélnek a szántóföldeken/réteken fennmaradó vízfoltokon. Az aranylilék mellett a pajzsoscankók sem fészkelnek hazánk területén.


Parlagi sas átrepülő példánya (Aquila heliaca). Évek óta várjuk a megtelepedését, ez idáig hiába. Talán majd egyszer.. Alkalmanként kóborló példányai feltűnnek a Marcal mentén is. Volt olyan nap, amikor 3 különböző egyedet is láttunk. Győr-Moson megyében erősödik a fészkelő állománya, talán onnét beesik ide is egy pár.

Bütykös ásóludak (Tadorna tadorna). Viszonylag ritka átvonuló faj a környéken. Fészkelő faj hazánkban.


Köszönöm a képeket Balázs!



2024. március 8., péntek

Wtf

 Sokatmondó cím.

Ne kérdezd, hogy ezt meg hogy, miért, miért most.

Vigyázat nyomokban Tavaszt is tartalmaz(hat)!

6 év paff.

Nem gyenge..

Pàrszor nekifutottam màr az évek alatt, de 0 eredmény, alkotói válsàg és 0 ihletettség, valamint kevés szabadidő..

Most se több.

De majd meglàtjuk.

Vagy majd 6 év múlva megint lesz poszt.

Hóvirág amúgy meg tarka sàfrány. Az első viràgok egyikei. Ja és persze Vas megye.





2018. szeptember 17., hétfő

Szeptember (végén) elején

Erősen indult a szeptember egy előadással, aztán hamar gyorsan egy madarászattal is.
Annak apropóján is jó volt kiengedni egy kicsit a fáradt gőzt terepen, hogy pont arról a helyről szólt az előadás, ahol éppen botorkáltam.
Az előadásról annyit, hogy nagyjából a megszokott létszám és arcok fogadtak a Kemenes Vulkán Parkban, persze azért egy-egy új érdeklődő mindig akad, ahogy most is volt.
Egy kavicsbányató fajgazdag madárvilágába kalauzoltam el az érdeklődőket, különböző videókkal színesítve a ppt-t. Szokás szerint pozitív visszajelzéseket kaptam, így a továbbiakban is tervezem, hogy folytatni fogom a madarászat ezen vállfaját (is).



 Akár kezdhettem volna ígyis, de nem véletlen van az, hogy jobban szeretem, ha kicsit speciálisabb helyzetekben jön rám az alkotói vágy (blogírás terén). Ez a fenti pár sor, kb. egy hét alatt tevődött össze, ebből is látszik, hogy ezt a műfajt véleményem szerint sem erőltetni nem lehet, sem muszájból csinálni. Nekem ezért sem sikerülnek annyira a tudományosabb, szárazabb beszámolós dolgok mint pl. néhány kollégámnak és ez a gyakorlatban sincs másképp, sem Kezdő madarász képzésen, sem előadáson nem tudok nem lazább lenni. It's me. A mostani helyzet a 70%-ban átaludt vasárnapi nap miatt kiváltott, éjjeli bagoly lettem effekt hatása. Azaz 6 nap éjszakás munka után, mikor átalszod a vasárnapot kb. és éjjel másodszor-harmadszor kelsz fel, hogy már ki vagy pihenve akkor nekiállsz valami értelmes dolognak.. na nekem ez az egy hete csúsztatott blogírás lett eme értelmes dolog.
Az előadásról nem is koptatnám a szót, fentebb áthúzva ott a száraz lényege, vagyis számomra inkább annyi, hogy köszönöm azt, hogy megint voltunk szép számmal és hogy jönnek az ígéretek folyamatosan, hogy ez az érdeklődés a jövőben is fent marad és jönni fognak. Én meg a továbbiakban is igyekszem magam odatenni, még akkoris ha két órával a kezdés elött készül el a powerpoint bemutatóm. :) 




"Kavicsbányák, mint madárparadicsomok"



Amúgyis ért néhány pozitív plusz töltet is ennek kapcsán, hiszen a helyi újságban találkoztam a fotómmal egy terjedelmes cikk kíséretében, ahogy a nyári gyerektáborokat taglalja az író és többek közt kiemelve engem is.. Jól esett na. :)
Az hab a tortán, hogy egy héttel az előadásom elött a Vas Népe c. megyei lapban is kaptam két-három sort..
Meg hogy az egyik kisgyerektől és anyukájától kaptam egy Schmidt Egon könyvet, amivel megköszönték a túrákat, élményeket, barátságot.
Ezek a dolgok még engem is megérintenek azért, no. 


 So proud...
Thanks!


A terep amúgy nem hozott sok új dolgot, de jó volt egyet az elmúlt hetek punnyadása után kimozdulni (nátha, rossz időjárás és hasonló akadályozó tényezők).
Amúgyis tudtam nagyjából mi vár Patyban, Kornélt mindig leinfózom előre. :)
Beszéljenek a képek majd helyettem.



 Kanalas réce tojó. Üdítő volt látni, a sok megszokott réce között, főleg, hogy elég bizalmasan viselkedett, ezért is sikerült róla ez a viszonylag közeli kép.

 Kis vöcsök.. Végre megvárt és nem bukott le a víz alá, mihelyst meglátott. Noha ebben segítségemre volt egy kavicsdomb is, ami elrejtett a szeme elől.

 Kis kócsagok. 5-6 példányt figyeltem meg, itt a képen egy piros lábgyűrűs egyed is látható. Ő már augusztus eleje óta a tavaknál tartózkodik, egy GYMS megyében júniusban fiókaként jelölt madárról van szó. Kornélék olvasták le a gyűrűjét, plusz még három nagy kócsagét is eddig! Belehúztak a srácok!

 Kontyos réce család. Az egyetlen, szorosan együtt mozgó kacsa-család volt a tavakon. Gondolom későbbi költés, mint a másik kontyos családé és az üstökös récéké.

 Öt kormorán is színesítette a megfigyelt fajok palettáját. Tettek jónéhány kört felettem.


 Kacsa-hegyek és szárcsa-hegyek. Kis vöcskök is mozogtak közöttük, plusz két bütykös hattyú is.

 Cigányrécék.

 Kontyos récék.


Rejtőzködő "ruhás" üstökös récék két képben. Az erősen piros csőrű madarak a gácsérok, melyek ilyenkor, a többi récéhez hasonlóan elvesztik a nászruhájukat és "bebarnulnak". Két család nevelt összesen 13 fiókát idén Patyban.


Szokás szerint remek nagysirály mozgás volt a területen.
Ezzel a képpel zárnám is a beszámolót.




2018. szeptember 2., vasárnap

Summer of '18

   Sajnos szokás szerint gyorsan telt el a Nyár... Egy pillanatra nem figyeltem oda és már el is maradtam tisztességesen a bloggal is.. Két hónap eseményeit próbálom most kicsit belesűríteni egy bejegyzésbe Neked, kedves olvasó.
   Több szálon futó történet ez, hiszen az előre betervezett madarász eseményeken kívül a random trip-eken elkövetett madarászatok, a különböző felmérések eredményei illetve madaras foglalkozások is terítékre kerülnek több-kevesebb sorban.
   Nem feltétlen tartok időrendi sorrendet ezúttal, inkább ami épp beugrik, arról pár szóban vonalat követem.


   Kezdjük is mondjuk a gyereknek szervezett madaras programokról.. Ez kicsit távol álló szál egy terepmadarásztól, viszont én nagyon élvezem ezt az oldalát is, sőt, idén még több helyre mehettem, ami elég pozitív visszajelzés számomra, hogy jól csinálom azt, amit elkezdtem. A gyerekeken sem látom a visszakozást attól, hogy egy televarrt karú ember beszélget velük a madarakról és a természetvédelemről. Ez sem elhanyagolandó számomra.. Szóval lényegében a tavalyi két Kemenes Vulkán Parkos tábor után ezúttal kétszer mehettem egy magánszemély által szervezett táborba is itt a környéken.
Próbáltam kicsit látványosabbá tenni a kölykök számára a foglalkozást, ezért beszereztem néhány használaton kívüli madárfészket és elővettem, leporoltam a régi madártoll gyűjteményem, melyet már jó ideje nem frissítek és néhányat el is osztogattam ezúttal belőle. :)
Működött a dolog, úgyhogy jövő ilyenkorra összevadászok még pár fészket és tollat, hogy minél bővebb legyen a készlet. Meglepő módon a gyerekek nagyon intelligensek tudnak lenni ebben a témában (is) és piszok jó dolgokat figyelnek meg a madarakkal kapcsolatban. Néhányuktól tanulhatna pár felnőtt társam is...
Szóval várom már, hogy jövő Nyáron is találkozzak velük. :)









A lehetőséget és a fotókat ezúton is köszönöm a Kemenes Vulkán Park dolgozóinak és Busznyák Renátának!



   A random tripeknél elsősorban a nagypiriti tavaknál tett kilátogatásokra gondolok (fürdés, laza peca..), természetesen én ilyenkor is elmerültem a madarak világában.. Amúgyis gyakran látogatok ide és így főleg szeretem szemmel tartani a környéket.. A tavak mellett fészkelő gyurgyalagok folyamatosan ott röpködtek a környékünkön, a fecskék lazább csapatai is megjelentek már augusztusban, hogy a fiatalokat tanítgassák és felkészítsék az elöttük álló hatalma útra. Mutatkozott átrepülő bíbic is, ami valószínűleg a közeli réteken kelhetett ki vagy épp nevelhette fel utódait, de kormorán is halászott a szemünk elött. A jégmadarak pedig folyamatosan jelen voltak, aminek különösen örültem, mert az idei évben eddig alig láttam. Valahol ott lehet a költőüregük is a partfalban, de azzal most annyira nem foglalkoztam, csak élveztem a kint léteket, a baráti társaságot, a vizen virágzó rencéket, felbukkanó vízilófarkakat, a halak csobbanásait és a Nyár illatait, színeit.. Kedvenc évszakom...



   Kornéllal illetve Molnár Danival is kitudtam menni egyszer-egyszer Sárvár környékére, ami továbbra is a megye legjobb madaras területének számít.. Figyelgettük a környéken fészkelő vörös kánya pár mozgását két alkalommal, illetve egyszer a rábapatyi-sitkei részen jártunk. Olyan fajokat láthattam, mint a nagy goda, parti lile, erdei fülesbagoly és a barna kánya. Természetesen a szokásos patyi-sitkei fajok mellet, mint a gyurgyalag, partifecske, búbosbanka, gólyatöcs, üstökösréce, kontyos réce és barátréce például. Kornéléknak sikerült bizonyítani a barátréce költését is, ami megint megyei jelentőségű, vagy éppen két nemzeti parknak a már említett vörös kánya sikeres költését, ami gyakorlatilag még nagyobb szó. És akkor még a lehetséges bakcsó fészkelésről vagy éppen a búbos vöcsök megtelepedéséről nem is szóltunk...
 Cikk itt:


Barna kánya (MILMIG) Sitkénél.
Tóth Kornél fotója



   Sikerült egy remek vízfelületet kiszúrnom Cell környékén, ami a felgyülemlett belvíz és megmaradó kiöntés miatt heteken át kiváló madaras pihenő,- és táplálkozóhelynek számított. Órákat tudtam időzni itt, sőt egy alkalommal Fellner Zoli és Niki is velem tartott (pontosabban én velük). Négy olyan (megyei szinten) jelentősebb faj is távcső elé került itt, mint a fekete gólya, gólyatöcs, kis kócsag és a kis kormorán. A folyamatosan visszahúzódó vízfelületen és a visszamaradó iszapban sárszalonkák és cankók tömegei keresgéltek élelem után, a mélyebb részeket a nagy kócsagok és szürke gémek vették birtokba, a már majdnem teljesen száraz részeken bíbicek nagy csapata tartózkodott, a vízen pedig folyamatosan récék ringtak (tőkések és csörgők) és mindezt most a teljesség igénye nélkül.
Akinek van FB oldala, az itt megnézhet néhány képet egy kis kísérő szöveggel erről, hiszen a kőszegi Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont megosztott néhányat Zoli képeiből:
De ennél kicsit tartalmasabb és több képet rejt Zoli blogja:



Madárparadicsom


 Fekete gólya (CICNIG)

 Kis kócsagok (EGRGAR)

 Bíbicek (VANVAN)

 Gólyatöcsök felszállás közben (HIMHIM)


Pillanatképek



   A fehér gólya felmérés közben pedig gyakran kilátogattam például a kamondi vagy a bobai Marcal hídhoz is, hogy kicsit körbekémleljem a tájat. Vörös gémek, fekete gólyák és jégmadarak kerültek pl. a szemem elé.



 Békaszőlő faj a kamondi vasúti hídnál



 Két vörös gém (ARDPUR) keringett és vsz. éjszakázott is a kamondi hídnál az egyik késő délután. A fán ketten vannak, ha jól megnézitek a képet, plusz egy dolmányos varjú. :)

 A hídról sikerült becserkésznem egy pihenő jégmadarat, persze hamar kiszúrt és már odébb is állt. Ezen a szakaszon a tavaszi és őszi időszakban gyakran szoktam találkozni a fajjal. (ALCATT)

Nagy kócsag és a táj (EGRALB).



   Végül, de nem utolsó sorban a szokásos Marcal-medencei madárgyűrűzőtábor... Idén is igyekeztem megoldani, hogy több napot is kint tölthessek. Sikerült is és csütörtöktől a "zárásig" ott lennem. Remek élményekkel gyarapodtam megint, sörözések, gyűrűzések, kiváló fajok, terepszemlék és természetesen a társaság. Több szót nem fecsérelnék erre, hiszen Zoli már egy kiváló bejegyzésben összefoglalta, így nekem is spórolt egy kis időt, plusz majd idővel jönnek Máté képei és videói is, ami megint remek alkalmat ad majd a nosztalgiára.
Addigis tessék olvassátok és nézegessétek meg a remek képeket.




Én a táborban (és két zöldike meg egy közönséges medvelepke) :)