2015.01.28.

   Éjszakás meló után egyéb okok miatt úgy hozta az élet, hogy 2 óra alvás után dolgom akadt. Kitekintve az ablakon, látva a gyönyörű napsütést és a havat, sokat nem kellett gondolkoznom, hogy francba az alvással meg az éjjeli újra melóval, kimenjek a dolgom után.

   Így is lett. Délben kiindultam és háromig róttam a téli Marcal mentét. Konkrét célom nem volt igazándiból, hiszen egyszerre motivált a jó kis kékes rétihéjás területem, a múltkori fenyőpinty csapatos napraforgóföldem és a rengeteg libacsapat is. Végül a sors megoldotta helyettem és egy nagy libacsapatba ütköztem a folyó elött.

   Innét kezdődtek a dolgok érdekesek lenni, hiszen adott volt egy sík terep, amin be kellett cserkésznem kb. 1500-200 vadludat, akik nagyon éberek voltak. Egy közöttünk húzódó patak nyújtotta a megoldást számomra, amit nagyon jól benőtt a nád és viszonylag széles volt a medre, így a nagy árka oldalában eltudtam indulni, hogy a libucik közelébe jussak. A kaland nem volt egyszerű, hiszen nagyon csendesen, ellenben azért gyorsan kellett mozognom, mert fene tudja mikor gondolnak egyet és állnak tovább, vagy ijeszti el őket valami. A csúszos mederoldalban legalább ötször dőltem el, mert a bakancsomra rátapadt sár nem igazán könnyítette az egyensúlyozásomat. Végülis megérte.

   Elég közel tudtam kerülni a csapathoz, hogy tüzetesen átvizsgáljam van-e köztük rita faj, sőt megmerem kockáztatni, hogy soha ilyen közel nem voltam vadlúd csapathoz. Egy fa takarásában spektívezgettem őket, míg el nem repültek. Fantasztikus látvány volt, ahogy szárnyra kaptak.

   Hazafelé még nem kis örömömre egy rétisas húzott el felettem, nagy valószínűséggel a múltkori, hiszen kb. ugyanott, sőt majdnem ugyanakkor láttam.

   Jó kis napot zártam.

 A nagy vadlúd csapat

 Nagy lilikek (Anser albifrons)

Barka

Rétisas (Haliaeetus albicilla)

2015.01.18.

Új év, új remények. :) A szinkron a régi, immár 4-5 éve.

Idén is kimentem egyet szinkronozni a ragacsokat.
Először számokban az eventről:
1 rétisas (fiatal), 1 ad. vándorsólyom, 9-10 egerészölyv, 1 karvaly, 1 hím vörös vércse és egy tojó kékes rétihéja.
Megmondom őszintén, sokkal inkább érdekeltek a libák, hiszen Peti barátom említette, hogy előző nap két vörösnyakút is láttak Egeralja alatt, meg én is láttam egy hatalmas kb. 10ezres csapatot Kemenesmihányfa alatt a vonatból a napokban (köztük 5 gyanússal...). Így égtem a láztól, hogy végre itt vannak a Marcalnál és hátha idén végre belefutok egy vasi ritkaságba, ami új faj lenne a megyében. A kezdeti lelkesedés kicsit alábbhagyott, amikor egymás után elhagyva a kilométereket csak ölyvek voltak, libákból meg kisebb-nagyobb átrepülő csapatok. Belefeledkezvén az egyik ölyvbe azonban én balga nem vettem észre egy nagy libacsapatot a földön (néma csendben voltak, gondolom pattanásig feszítettem a közeledésemmel az idegeiket, így hangjuk sem árulkodott), a libák meg bummm levegőbe mind, kb. 2000en. Majd besza.... elnézést a kifejezésért, hiszen kb. páholyból figyelhettem volna őket, ha megállok 3-4 méterrel elöbb... Sűrű káromkodás közepette baktattam tovább. Csalódott voltam...A nagy csapat átszállt piritek alá, gondolom az elötte látott kicsi csapatokhoz. Teljes lemondásom azonban átcsapott fél óra után örömbe, mert ekkor valami pirit alatt felriasztotta az egész kócerájt és vagy 3-4 ezer lúd volt a levegőben brutál látványként. Sosem unom meg... ezért szeretem a telet csak. Csendben behúzódtam egy fa mögé és figyeltem a levegőben forgó madarakat. Először két csoportra váltak egyik keletnek másik nyugatnak indult, aztán a nyugati megtorpant mikor már azt hittem, hogy elmennek a francba, a keleti meg hozzájuk csapódott és hopp lett kb. 3-4 ezer lúd tőlem pár száz méterre, mert gondoltak egyet és leszálltak a vasi oldalon!
Elkezdtem feléjük surranni, már ki is néztem az ideális helyet, ahonnét egész délután nézegethetem őket. A levegőben közben jött még 2-300 madár piritek alól, amikor ők jöttek én szép csendben meghúzódtam, mert tudtam, hogy nagyon zabosak és ha fentről kiszúrnak szólnak a lentieknek. :) De nem szúrtak ki. Odaértem a pontomhoz, de beljebb voltak a madarak és egy beugró fás rész miatt nem láttam rendesen rájuk, így új pontot keresve indultam el, néhány méterre ettől a ponttól azonban, már örültem előre, ekkor az egész libahad felkerekedett és nagy zajongással csapot papot otthagyva elhúztak Pápa irányába, még mielőtt rájuk láthattam volna. Gőzöm sincs, hogy mitől riadtak meg, tőlem biztos nem mert remek takarásom volt és osontam csendben. Közben átrepült egy vándorsólyom is két karikát leírva a levegőben, szóval volt a sasos listára is madár. A nap többi részében kissebb-nagyobb csapat libák repültek főként nyugatról érkezvén és a Marcalnál mintegy ösztönösen északra kanyarodván, aztán a semmiből váratlanul megjelent egy fiatal rétisas is, teljessé téve a palettát. Összegezve 4-5 ezer madár ment át ma 11:40-15:15 között a folyónál. Ebből 2-3 ezer meg is pihent Cell alatt, meg fene tudja mennyi lehetett még piritnél. Remélem sikerül még idén egy vörösnyakút találnom Vasban. :) Hát úgy ennyi. :)

Fiatal rétisas (Haliaeetus albicilla)