Fülemülék Éjszakája 2016 - Celldömölk

A tavalyi, első alkalommal megrendezett ság hegyi Fülemülék Éjszakája után idén is bevállaltam a program helyi lebonyolítását. Nagy segítségemre volt ebben az Őrségi Nemzeti Park, akik Harsányi Krisztián és Rába Veronika közreműködésével hoztak sérült és a Chernel kertben gondozott ragadozómadarakat, a nagyérdeműnek bemutatni. Gondoltam ez megfelelő színesítés lesz a tavalyi programhoz képest, hiszen sok újat nem tudtam volna ahhoz képest megosztani az érdeklődőkkel.

A ragadozómadár bemutató három főszereplője. Macskabagoly a felső képen (Strix aluco) Kövesdi Stella fotója, uhu a középső képen (Bubo bubo) és hím vörös vércse (Falco tinnunculus) az alsón, ezt a két képet Bodor János készítette. Az érdeklődők távolról, majd közelről kézen is megpillanthatták a pompás madarakat.

A létszámra sem lehetett panaszom, sőt! A tavalyi 20 kilátogató emberke után idén közel negyvenen tették tiszteletüket a rendezvényen! A jövőre nézve is inspiráló ez a létszám, de a Ság hegyet, mint helyszínt már levettem a listáról. Vagy Sárvár környékén vagy a nemeskocsi kavicsbányatavaknál lesz Fülemülék Éjszakája majd. Az est névadó madarával sajnos nem találkoztunk, ellenben holló, vörös vércse színesítette a bokorlakó énekesek alkotta fajlistánkat és a kicsit több mint 2 órás séta után mindenki elégedetten térhetett haza. Köszönet Mindenkinek aki részt vett és segített!

Gyülekező a parkolóban és rövid program ismertetés. Bodor János fotói.

Fekete rigó tviccs a felső képen (B. János fotó), citromsármány tviccs az alsón (Szerdahelyi Szabina fotó)

Celeb születik, sokadik verzió :) (Szerdahelyi Sz.)

A folyamatos séta közben természetesen meg-megálltunk, ilyenkor rögtönzött flóra valamint fauna előadások jöttek a sorban. A bokros, nedvesebb, árnyékosabb élőhelyek néhány növényfajáról, a molyhos tölgyesek jelentőségéről, a déli lejtők, szárazabb rétek növényvilágáról, hollóról, vándorsólyomról, árvalányhajról hallhattak pár sort az arra kíváncsiak. Természetesen kérdések is záporoztak folyamatos jelleggel. (Az első három kép Szerdahelyi Sz. alkotása, az alsó kettő Bodor J.)

Séta fel-alá. Kráterbe le, kráterből fel. (Felső három Bodor J., alsó Szerdahelyi Sz.)

Végezetül életképek Szerdahelyi Szabinától:

Mert ez egy örök szerelem....

Szóval Sárvár után... Marcal-medence. A címből néhányan kitaláltátok már, akik ismertek. :)

Nem hanyagoltam el a szeretett területeimet sem, független attól, hogy Sárvárra költöztem. Ez úgy mutatkozik meg, hogy nagyjából heti szinten visszajárok ilyen-olyan okokból és akkor beiktatok hosszabb-rövidebb madarászatokat.

Volt, hogy Fellner Zolival, volt, hogy Alexával vagy éppen Kornéllal mentem ki egyet a folyó jobb területeire.

Képekben:

 Kék vércse tojó a Marcal mentéről. Kora reggeli kezdésnek láttuk a madarat Kornéllal. Nem volt rossz, a hamvas rétihéja tojó után napindításnak. (Falco vespertinus)

 Vitézkosbor. (Orchis militaris) Petiék találtak néhány tövet, plusz más védett fajt is (amit mi nem találtunk vissza), mi pedig másnap csekkoltuk a gyönyörű orchideafélénket. A mocsári kosbor után ez a második kosborféle, amit a medencéből került elő.

 Marcal menti égeres folt, a fák között mocsári nőszirmokkal és más egyéb gyönyörű növényekkel, vízfoltokkal. Feeling...

 Nádirigó a Marcalról. (Acrocephalus arundinaceus) A vörösiszap katasztrófa utáni évet követően újra nagy állománya van a fajnak a környéken.

 Rozsdás csukok (Saxicola rubetra). Nem nagyon zavartatták magukat, egy sárga billegetővel közösen váltogatták a megfigyelőpontjaikat a vetésben.

 Nagyon kedves fajom a Marcalról. Egy nagyon éhes hím hamvas rétihéja (vsz. kis nyuszi zsákmánnyal). Láthatóan nehéz neki kicsit a kaja, de azért elviszi pár métert és ott elfogyasztotta. (Circus pygargus)

 Kora tavaszi, áprilisi látképek a sárszalonkás, kis sárszalonkás élőhelyekről. A háttérben húzódó fasorban tavaly kabasólymok költöttek. Az ilyen élőhelyeken tőkés récék, szárcsák, vízityúkok is fészkelnek, na meg persze bíbicek a szélében.

 Mondhatom, hogy lassan a kedvencemmé növi ki magát. Nem hiába viselem a hátamon... Kékbegy hím egy évek óta ismert revírből. (Luscinia svecica)

Kis sárszalonka. Képminőség ide vagy oda, örültem, hogy végre sikerült erről a furfangos madárról elfogadható képet csinálnom. Mert nálam ez elfogadhatónak minősül... (Lymnocryptes minimus)

Sárvár!

Elég nagy időszak maradt ki a blog történetében, gyakorlatilag "átaludtam" a Tavasz felét.. Nem tudom, ez a néhány olvasó számára mekkora érvágást jelentett, tippem azért van... :)

A blogbejegyzés címéről pár szóban: úgy alakult, hogy március elejétől már beljebb költöztem a kietlen Vasba... :D hátrahagytam a Marcalt, Nagy-kört és a többi kedvelt területem. Persze csak képletesen, hiszen ez a 17-20 km nem nagy táv és azóta is rendszeresen visszajárok, amiről majd másik bejegyzésekben esik szó /majd Nyárra összehozom azokat is x)/ :).

A sárvári és környékbeli területek körbekalauzolásában nagy köszönet Tóth Kornél "kollégának"! Voltunk már vele vörös kányát figyelgetni, barna kányákat számolgatni, baglyokat hallgatni, kavicsbányatavakon körbenézni, Rába mentén caplatni stb. Szóval van errefelé is mit nézegetni, mégha közel sem olyan tetszetősek nekem a területek, mint a Marcal rétjei.

Néhány mondatban és pár fotóval....

Bütykös hattyakat (Cygnus olor) itt is látni, egy nagyobb csapat tartózkodott az egyik közeli bányatavon, majd javarészük lemorzsolódott, valószínüleg egy pár legalább költésbe is kezd majd és az énekes hattyak is velük mozogtak anno. Az egyik tavon mozgó pár elég bizalmas, közel engedtek, hogy lőhessek róluk néhány képet.

Ragadozómadarak terén a kányákat már kiemeltem... Nos, ő a barna kánya (Milvus migrans), róla sikerült néhány képet készítenem, Eddig 3-4 alkalommal találkoztam vele itt a környéken, ritkább rokonával a vörös kányával (Milvus milvus) csak egyszer.

Kék vércsék (Falco vespertinus). Egy legalább 5 példányos vonuló csapat mutatkozott az egyik kavicsbányatónál, illetve a Marcal-medencében is mutatkozott egy tojó Bobánál.

Egyik legjobb élményem egy átrepülő parlagi sas (Aquila heliaca) volt, egy bánya felett. Felreptette a környék összes madarát őkelme, sőt a fejünk felett tett is néhány karikát.

Fekete gólya (Ciconia nigra) itt is akad. Eddig 4-5 alkalommal láttam 1 vagy 2 példányát egyszerre. Kavicsbánya, falu határa, mező és rét felett is mutatkozott már.

És akkor még több fotó a nagyérdeműnek:

A tavakról természetesen a cankók sem hiányozhattak. A képen egy réti cankó (Tringa glareola). Ezen a fajon kívül erdei cankó, pajzsoscankó, szürke cankó, billegetőcankó és füstös cankó is felkerült a fajlistámra.

A vizek jellemző madárcsaládja a récefélék. Egy csapat kontyos réce (Aythya fuligula) verődött össze egy barátréce tojóval (Aythya ferina) a képen, plusz kakukktojás egy kis vöcsök is a récék előtt (Tachybaptus ruficollis). Kanalas récék, tőkés récék, üstökösréce tojó, nyílfarkú réce, böjti réce és csörgő réce is mutatkozott a tavon azóta.

Az egyik legaranyosabb madárrá vált a szememben a kis lile (Charadrius dubius), melyet szintén bányatavakon láttunk, hol egyesével, hol nagyobb csapatot, hol párban. Egy futkozó kődarabra emlékeztet engem a természetes környezetében, pillanatok alatt a szívemhez nőtt, főleg, hogy eddig kevés alkalommal láthattam.

Recurvirostra avosetta, azaz gulipán. 4 madár tartózkodik néhány napja a környéken, személy szerint bízom a megtelepedésükben. A hajlított csőr, a fekete-fehér szín mind-mind jellegzetes ismertetőjegye ennek a fajnak. 

A gulipán rokona a gólyatöcs (Himantopus himantopus). Ők már régebb óta időznek itt, többen is vannak, bízunk az ő megtelepedésükben is. Plusz bizalmasabbak is.

Három szerkőfaj mutatkozott az egyik tavon. Fattyúszerkőt (Chlidonias hybridus, az első három képen a feket sapkás fehér pofás madarak) két alkalommal láttunk eddig, együtt mozgott a kormos szerkőkkel (Chlidonias niger, az első három képen a sötét mellű és fejű madarak), akikkel eddig háromszor találkoztunk. A fehérszárnyú szerkőből (Chlidonias leucopterus, utolsó két kép zöld háttérrel) eddig egy alkalommal és csak egy példányt láttunk, kicsit külön is mozgott az elöbb említett két fajtól.

És ha már szerkők, akkor jöjjenek a csérek, sirályok:

Küszvágó csérek (Sterna hirundo)

Kis sirályok (Hydrocoloeus minutus) bütykös hattyakkal (Cygnus olor) és dankasirályokkal (Larus ridibundus) a felső két képen, az alsón pedig egyedül egy kis sirály.

További érdemleges fajok számomra a területen: macskabagoly, kuvik, erdei fülesbagoly, hegyi billegető, búboscinege, rétisas, rozsdástorkú pityer, réti pityer, halászsas, kabasólyom, csíz, partifecske, nílusi lúd, nyári lúd.