Találóbb címet nem is adhattam volna ezen blogbejegyzésnek azt hiszem.. Kicsit unalmas lehet már a sokadszori szabadkozásom amiatt, hogy elvagyok maradva bejegyzésekkel, így ezúttal el is tekintenék ettől..
Remek visszajelzés viszont az, hogy néhány ember köti a karóhoz az ebet és szinte követeli az új posztok megjelenését. Nos, nekik kedveznék most, meg természetesen magamnak is, hogy életben tartom kis online naplómat. Apropó napló és apropó bejegyzés... nem vagyok az a fajta madarász aki össze-vissza naplóz kint a terepen (noha ez semmi időbe sem kerülne szinte, rendkívül hasznos és elterjedt megoldás), inkább felméréseken (pl. gólyaszámlálás) folyamodok ehhez a megoldáshoz. Napló hiányában viszont nehéz visszaemlékezni és mindenre nem is lehet, szóval ne várjon tőlem senki egetrengető élménybeszámolókat. Másik téma, bejegyzés.. Van nekem valahol egy eldugott kis írói-költői vénám, szóval néha-néha csippentek abból valamit, ezért nem kaptok még mindig adatokat, képeket miegymást, hanem száraz szakmai dolgokat kerülő kis szemelvényt. És ez még mindig nem szabadkozás, hanem számvetés. :) Akkor viszont elő a hideg sört ebben a 40 fokban, mindenki kenje meg a hagymás zsíros deszkáit, aztán csapassuk egy kis nosztalgiázással.
Szóval, június. Meleg van... most is meg azért júniusban is az volt, néhány kis záporral. Na, de a július az aztán a kánikula.... Szóval június még mindig, semmi szóterelés. Nem vagyok profifotós, de volt nekem néhány alkalommal szerencsém füleskuvikhoz. Beza'! Nagyon csípem ezt a kis baglyot. Az, aki egy alapból eme fajnak ideális terepen tengeti napjait, mászkálja be az összes lakott bagolyodúját persze nem ugrik egy hátast ettől a madárkától, de én igen. Az amúgyis alföldi érzéseket keltő (bennem legalábbis) bobai-nemeskocsi Marcal-tájékon éjjeli órákban megdobogtatja a szívemet a hangja, idén felvételt is sikerült készítenem róla, sőt, volt, hogy egyszerre két hím is szólt, az egyikük meg elrepült a hívóhangunkra kollegám mellett. Páratlan élmények és még az útról sem kellett letérnünk róla. Van még egy itteni kedves fajom, őt már a hátamon viselem egy tintapaca formájában. :) Ő pedig a haris, akivel 2007-ben találkoztam először az Aczél Gergő, Hencz Peti, Benedek Vera, Turny Zoli nevével fémjelzett első gyűrűzőtáborunkban. Beleakadt a hálóba szegény. :) Még az év madara is lehet belőle, addigis figyeljük merre "énekel", hogy letudjuk védetni a kaszálással fenyegetett élőhelyeit. Két példány "két-kés" hangját hallottam az éjszakában a Marcal-réteken.
A júniusomban a néhány kisebb kiruccanásomon kívül ezek az éjszakai hangozások vitték a prímet. A hónap utolsó napjaiban pedig a veszprémi MME csoporttal és a PKTE-vel együtt megtartottuk a negyedik Gólya Road Showt a környéken, Marcalgergelyiben-Külsővaton-Mihályházán-Nemesszalókon-Vináron. Még lényegesnek tartom megemlíteni, hogy egy parlagi sassal találkoztunk az egyik falu határában.
Erre nem nyomnék el több betűt, beszéljenek helyettem Peti sorai és Angi képei, ITT:
Daru (Grus grus) a Marcal-mentéről
Július... Szóval, kánikula volt/van és a vonulások-költések lezajlottak nagyjából. Bevallom férfiasan nem törtem sokat magam kint a pusztában, inkább csak pár órára és akkor is főleg estefelé. Egy szabad szombat délelőttömön döntöttem úgy, hogy felkeresem a kb. már mindenki által megtviccselt kerti sármányt Apácatorna alatt. ifj. Vasuta Gábor találta madarat, amely azóta is rendesen kitart az akácfoltban, sőt besegít egy citromsármány párnak is az etetésben. A madarat a Gábor által megjelölt helyen, szinte méterre pontosan ott találtam, gyönyörködtem benne egy erős negyed órát és hazaindultam. A napom sikeresebb volt a gondoltnál, hiszen Roli barátommal felkerestük a Kenyeri repteret is, ahol elötte nap Harsányi Krisztián látott szalakótát. Amúgyis az alföldi fajok szerelmese vagyok és soha nem volt még szerencsém szalakótához, így most kaptam az alkalmon és a belátható távolságon is... Ha messziről is, de megcsodálhattuk a madarat meg még két búbosbanka is színesítette a palettát. Sajnos kép nem sikeredett a madárkáról. Krisztiánnal és egy másik sráccal még felkerestük a hónapban a repteret, ekkor két hamvas rétihéját sodort elénk a szél. Ezzel kb. ki is végeztem a júliusi lényeget. Még volt egy fehér gólya felmérésem a veszprémi oldalon és a vasin is a folyónál, gyatrábbnál gyatrább eredményekkel. :(
Kerti sármány Apácatornáról (Emberiza hortulana)
