Még mindig libák és még mindig Pirit

Először is jövök egy kis magyarázattal. Azért, hogy miért a piriti rétek madárvilága a téma újabban. Nos, erre elég egyszerű a válasz: azért, mert ott van igazán madárvilág a környéken. És ha mobilisabb lettem volna eddig, akkor már eddigis nagyon sok poszt lett volna róla. Ezek a legelőrétek rendszeresen kerülnek víz alá Tél végére és amikor a fagyok elmúlnak a víz lesz az úr. A madarak ilyenkor elárasztják a réteket és amíg kitart a vízfelület, addig szívesen időznek itt. Néhány érdekesebb eddig megfigyelt faj a területről: daru, énekes hattyú, nagy goda, gólyatöcs, vörös gém, nagy póling, cigányréce.

Úgy adódott, hogy hétfő délután kitudtam jutni a területre, ott pedig találkoztam Vasuta Gáborral, akivel közösen madarásztunk egyet. A múltkori után joggal számíthattam jó fajokra és nagyobb madártömegekre.

Pár száz bíbic mozgott seregélyekkel vegyes csapatban a réteken, a libák ismét több ezres csapatban pihentek a vizeken. Nagyrészt vetési ludak voltak, kisebb részben nagy lilikek. A Tél elején és közepén inkább a nagy lilikek voltak dominánsak a létszámot illetően, mostanra fordult a helyzet. Sikerült leolvasnunk két nyakgyűrűs liliket, amelyek összetartóan mozogtak. Egy átszálló libacsapattal együtt mozgott 12 aranylile is, amiknek nagyon örültünk. Fura volt, hogy nem a bíbicekkel mozogtak, inkább a libák társaságát választották.

Rengeteg réce volt ismét a réteken, legnagyobb számban tőkések, fütyülők és csörgők. Ezek mellett kb. 30 nyílfarkú és kanalas réce is szem elé került, valamint egy böjti és egy kerce is. Kercét még nem nagyon láttam ezeken a területeken, ezért is örültem a fajnak. Egy pajzsoscankó is szem elé került, emellett néhány dankasirály és egy viharsirály is. Szürke gémekből és nagy kócsagokból 5-10 példány mocorgott, bütykös hattyúból is 4-5. Láttunk egy barázdabillegetőt most is, valamint átrepült 2 havasi pityer.

A ragadozómadarakból is volt néhány, egerészölyvek mellett egy karvaly tojó és egy vörös vércse hím (valószínü a múltkor Szabinával megfigyelt példány), de a nap fénypontja egy vándorsólyom lett, ami a seregélyeket hajtotta.

Szóval jó napot zártunk. :)


Fotók ezúttal ifj. Vasuta Gábortól:

 Vándorsólyom (Falco peregrinus) a seregély (Sturnus vulgaris) sokadalomban

 Aranylile (Pluvialis apricaria) nagy lilikekkel (Anser albifrons) és egy vetési lúddal (Anser fabalis)

 Böjti réce (Anas querquedula), csörgő récék (Anas crecca) és fütyülő récék (Anas penelope)

 Réce-tömeg még mindig

 Tojó kerceréce (Bucephala clangula)

Nagypiriti túrák

Miután beszereztem egy autót magamnak a nemrég megszerzett jogsi mellé, első útjaim egyike a nagypiriti tavakhoz vezetett Roli barátom társaságában. A hideg miatt a tórendszer nagy része befagyott, 13 bütykös hattyú tartózkodott a vizeken és egy kisebb csapat csörgő réce, néhány tőkés réce társaságában. A belvizek is be voltak fagyva, a réteken csak egy kékes rétihéja tojó mozgott. Egy karvaly tojó suhant át az út felett, amikor a sok hódrágást tanulmányoztuk a tavak partján. Néhány egerészölyv és több dolmányos varjú keringett a környéken, így lassacskán mi is útnak indultunk hazafelé.

Fiatal bütykös hattyúk és egy öreg hím (Cygnus olor)

(Fotók: Zsolnai Roland)

A  mai napon pedig Szabinával indultam neki a piriti (immáron felolvadt) vízi világnak. A tavakra nem is igazán néztünk rá, mert már messziről hallottuk, hogy a belvizek környékén nagy élet van. Peti barátom információi alapján, egy nagyobb libacsapat tartózkodott a medencében, de mi nem legfőképp ezért indultunk el és másfelé is mentünk, mint amerre ő látta a ludakat. Ám szerencsénkre, valószinüleg ennek a csapatnak a nagy részét láttuk meg a piriti réteken. Eleinte félénken viselkedtek, majd miután jött egy fiatal rétisas és átrepülve felugrasztotta az egész madárvilágot, a libák visszarendeződtek egy közelebbi részére a rétnek és bizalmasabbak lettek. Ezen én lepődtem meg a legjobban, hogy mikor Szabina a kíváncsiságtól hajtva elindult feléjük, olyan közelségbe bevárták, amennyire még sosem láttam nyílt terepen ezt ludaktól. Főként nagy lilikek és vetési ludak voltak a kb. 2000 példányos csapatban, kisebb számban nyári ludak. Extra lúd és nyakgyűrűs nem került szemünk elé. A belvizeken tőkés- és csörgő réce csapatok, 6 bütykös hattyú és néhány sirály mellett több kárókatona tartózkodott, amennyire mi ráláttunk. Jobban nem jártuk körbe a nagy foltokat. Egy kósza vörös vércse hím repült körbe minket párszor, hogy aztán nyugodtan pihengessen a költőládás fán. Szürke gém repült át, dolmányos varjak keresgéltek a libák között, szarka tollászkodott az út mellett, szóval volt madárvilág szépen. A távolban bíbiccsapat tűnt fel seregélyekkel vegyesen és még egy barázdabillegető is szem elé került. Tovább haladtunk a folyó mentén egészen le a láperdő széléig, így kisebb csapat libával találkoztunk még, de köztük sem volt semmi extra. A Marcalról folyamatosan szálltak fel a tőkés- és csörgő récék. Szegény autót meg a vezetési tudásomat kétszer is próbára kellett tennem, amikoris azt hittem átjutunk a sáron és a vizen... aztán mégsem :D Ezúton is köszönöm Szabina navigálását és türelmét. :) Azért sikeresen hazajutottunk, jöjjenek az ő képei.

 Belvíz&Kiöntés-világ

 Libák a távolban...

 ...és libák közelebbről

 "eddig bírtuk a zavarást!"- mondá Márton lúd

Sok lett nekik Szabinából :)

(Fotók: Szerdahelyi Szabina)