Ideért a Tél

   Két-három napja ideért a Tél... Hóval, jéggel, faggyal, röhejes riasztásokkal, úgy, ahogy Mo.-n kell...

Tegnap este -8 és -10 °C között ingadozott a hőmérő higanyszála és ez kora reggelre is így maradt. Amikor én délután elindultam a Marcalra libázni, -5, -4 környékén járt. Nem volt melegem na. Eléggé elgémberedtek az ujjaim is, többször kellett átmozgatnom őket, mert már nem éreztem, hogy hozzám tartoznak.

   Főként a libák miatt indultam ki, hátha a spektívemmel áttudom nézni néhány csapatukat a környéken. Télen ez a legjobb dolog az egyszeri madarász számára. :) Hosszas keresgélés után a Marcal túloldalán láttam meg leszállni egy kisebb csapatukat, reménykedtem benne, hogy lesz ott még belőlük több is. A vasi oldalról próbáltam kivenni, hogy a veszprémi oldalon hány lúd lehet, de sajnos olyan takarásban voltak, hogy a néha-néha felrepülő pár libán kívül gőzöm sem volt, mennyien is lehetnek ott pontosan. Néhány dolmányos varjú mellett 4-5 dankasirályt láttam még a közelükben, akik viszont előszeretettel repültek ki a takarásból. Az mentett meg a spektív melletti megfagyástól, hogy jött elég alacsonyan a pápai reptérre "a nagy sötét repülőgép" és a libák erre felszálltak. Kb. 200-an lehettek, tettek egy kört Adorjánházához közelebb, majd visszajöttek. Jól áttudtam nézni őket a levegőben, csak szürke ludak voltak, nagyrészt nagy lilikek. Aztán mivel a takarásba szálltak vissza, ezért otthagytam őket és hazaindultam. Hozzáteszem pénteken és csütörtökön Kemenesmihályfa környékén láttam a vonatból 150-es csapatot, de utazás közben nehéz volt jól átnézni ezeket.

   Néhány faj még a mai napról: egerészölyv, holló, dolmányos varjú, dankasirály, bütykös hattyú, kékes rétihéja, nádi sármány, nagy fakopáncs, fenyőrigó, fekete rigó, citromsármány, széncinege, csörgő réce, tőkés réce, kék cinege.

 Scopium Birder 65

Az idei első hó

Sasszinkron 2014

Idén is bevállaltam megszokott madarászterületeimen az országos sasfelmérést. Ezúttal csak vasárnap tudtam kimenni, túlóra után. Szépen hazaértem vasárnap reggel munkából, 1 óra múlva már Rolival a Marcalnál jártunk. Ez volt az első éles bevetése a spektívemnek, amit a héten rendeltem. Nem vizsgázott rosszul.

   Láttuk, hogy sorban jönnek a múltkor hiányolt libacsapatok Észak felől. Eleinte kevesebb, majd több példánnyal. A túra végére kb. 2500 madarat saccoltunk, ami a fejünk felett összesen elszállt Délnek. Piritek felé tartottak, de egy kisebb csapatot sikerült az útunk végén meglepni és átnézni egy szántáson. Biztosan mondhatom, hogy a madarak kb. 85 %-a nagy lilik volt, Branta ludat egyet sem láttunk köztük.

   A múltkori kb. 60 bütykös hattyú nagy része most is azon a repceföldön ébredezett érkezésünkkor. Spektívvel átnézve sem találtunk köztük gyűrűs madarat.

   Ekkor pillantottuk meg az első ragacsunkat! Alig akartunk hinni a szemünknek, mikoris megláttuk, hogy egy fiatal rétisas ült ki a hattyúktól nem messze egy fára, már elötte is láttuk egyszer és gyanítottuk, hogy érdemleges lesz rá odafigyelni. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy múltkor, valamint többször is az évek során egy öreg rétit, láttunk telelni a medencében, ez viszont egyértelműen fiatal példány volt. Ekkor nemsokára megláttuk a fehér farkú öreg sast is! Egyszerre két madár, nem semmi, eddig néhány éve láttunk csak ilyet, akkoris mindössze egy alkalommal. Mondhatni remekül indult a szinkron.

Mi tudjuk, hogy egy sas van a képen... (Haliaeetus albicilla) juv.

Tovább folytatva utunkat érdemleges ragaccsal már nem találkoztunk, néhány csörgő- és tőkés réce mellett dolmányos varjak, nádi sármányok és citromsármányok kísértek minket.

Hazaérve eldöntöttem, hogy alvás ide- vagy oda, de ki kellene mennem a Ság hegyre is, hátha találkozom vándorsólyommal. Kora délután el is indultam, de igazából semmi értelme sem volt. Egyetlen ragaccsal sem találkoztam a hegyen. Látott fajok: széncinege, barátcinege, őszapó, erdei pinty, fekete rigó és végül 10 darab süvöltő mellett egy balkáni fakopánccsal is összehozott a madarászszerencse. Keresztbe-kasba jártam az egész tájvédelmi körzetet pedig. Néhány képet lőttem elhagyott fészkekről meg hangulatról.

Fészkek/odúk:

Mohák/zuzmók:

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)

Liba-keresőben

   Volt egy kis szabadidőm meló elött, így kimentem kicsit körbenézni a Marcalra, hátha vannak még kint libák. Peti barátom többször is járt kint és látta errefelé őket meg Piriteknél. Bíztam benne, hogy ma a vasi oldalt választják.

   Sajnos csalódnom kellett, sem a múltkori belvízfoltnál (illetve annak maradékánál), sem a levegőben nem láttam egy fia libát sem. Hazafelé láttam felszállni egy nagy csapatot Piriteknél, innét sejtettem, hogy a mai napot ott töltötték a madarak. Nem tudom, hogy a földeken dolgozó traktorok miatt, vagy a szinte teljesen eltűnő belvízfolt miatt nem voltak ma errefelé, de a lényeg, hogy nem voltak.

   Ellenben ragadozómadarakból nem volt hiány. Utam elején egy karvaly tojó örvendeztetett meg, majd nem sokkal később egy hímmel is összesodort a madarász-szerencse. Őkelmét meglephettem, mert amikor a nádasból szállt fel, néhány percig még gondolkozott a közelemben egy fán, hogy mi is történt vele. Rajtuk kívül két egerészölyvet láttam, valamint a múltkori réteken most is portyázott egy hím kékes rétihéja, valószinüleg ugyanaz.

   A földeken vegye pintycsapatok keresgéltek (zöldike, tengelic, kenderike), a folyó mentén citromsármányok és nádi sármányok repkedtek, a vízről pedig kisebb-nagyobb csörgő- és tőkés réce csapatok szálltak fel. Találkoztam négy kárókatonával, először egy példányt láttam meg, majd egy hármas csapatot. A láperdő szélén sok dolmányos varjú volt megint és egy belvízfoltnál megpillantottam az idei első bíbiceimet. Hazafelé egy őszapó csapat keresgélt egy nagy nyárfán néhány barátcinegével együtt.

 

 

 Karvaly hím lesifotó (Accipiter nisus)

 

Hódrágások a Marcal mentén. Az általam bejárt kis szakaszon két megrágott és egy kidöntött fa van. Egészen Nemeskocsig tudok hódnyomokról, pár éve megtaláltuk a várukat is, amit a vörösiszap aztán elmosott. (Castor fiber)

És végül hangulatképek a délutánról: