Húsvét

   A beszámolót a címtől eltekintve azzal kezdeném, hogy múlt héten kinéztünk még egy alkalommal a baglyokhoz. Mind  a két madarat láttuk, egyikük  fészekben volt, másikuk az egyik erdőszéli fán. Őt sikerült is lefotóznom, ezt fel is rakom ide.

Erdei fülesbagoly (Asio otus)

   Szóval, akkor Húsvét. Az idő nem kedvezett ebben a néhány napban a madarászathoz (erős szél, lehűlés, eső), de hétfőn azért bevettük magunkat a rengetegbe. Petivel és Ferivel becéloztuk a Marcal-medencét meg a Ság hegyet. A hegyen megnéztük, hogy van-e valami ragadozómadár. Sajnos nem láttunk semmit. Egy balkáni fakopáncs pár viselkedését figyeltük meg a hangra, valamint sok kisénekes madarat láttunk. A sziklákat megmászva elég sok olyan helyre jutottunk el a hegyen, ahol (szerencsére) turista nem nagyon jár. Itt kicsit botanizáltunk, aztán mentünk tovább a medencébe.

   Itt a szokásos területeket néztük meg (kivéve a Csögle alatti réteket, az most kimaradt). Elég nagy területet jártunk be ismét. A nedves réteken és a folyó parton sárszalonkák, erdei cankók, pajzsoscankók, réti cankók és piroslábú cankók táplálkoztak. Láttunk átrepülő vörös gémet is, amely ugyan nem egy ritka faj, viszont itt nem is gyakori (6-7 megfigyelésem van az elmúlt 6 évből), két nagy kócsag is táplálkozott az egyik patak mellett (ezúttal nem volt Piritnél az a nagy csapat belőlük). A vízi madarak listáját színesítette még egy csörgő réce, néhány böjti réce és sok tőkés réce, valamint négy átrepülő kormorán. Volt szerencsénk egy kékbegy hímhez, a sárga billegető dobrowskii alfajához, öt átvonuló hantmadárhoz, egy dolmányos varjúval párban lévő kormos varjúhoz (második adata a medencéből!), valamint négy aranyliléhez amelyek bíbicekkel és seregélyekkel vegyes csapatban repültek.

   Ezek alapjában véve is remek adatok és akkor még csak most jön a nap két "legjobb fogása": egy daru Nagypiritnél és egy átrepülő halászsas Adorjánházánál. Darut mindig öröm errefelé látni, egyrészt ez nem az Alföld, hogy százas és ezres csapatai járnának erre, másrészt nagyon szép madár. Halászsashoz ezidáig nem volt szerencsém (kormos varjúhoz sem), szóval az meg még inkább figyelemreméltó faj.

   A piriti réteknél egy róka közeledtére valósággal mozdulatlannál váltunk, így a ravaszdi 20 méterre megközelített minket, mi meg lélegzetvisszafojtva kattintgattunk rá. Az eredmény alább látható. Remek napot zártunk, csak kár, hogy láthattuk, hogy az elmúlt évek hamvas rétihéja revírjei ramaty állapotban vannak...

   További fajok, a teljesség igénye nélkül: egerészölyv, kékes rétihéja, barna rétihéja, vörös vércse, karvaly, őszapó, széncinege, barátcinege, seregély, szarka, szajkó, holló, füsti fecske, cigánycsuk, házi rozsdafarkú, énekes rigó, fekete rigó, nagy fakopáncs, zöld küllő, barázdabillegető, sárga billegető, barátposzáta, vörösbegy, csilpcsalpfüzike, meggyvágó, kenderike, zöldike, tengelic, citromsármány, nádi sármány, réti pityer, mezei veréb, bíbic, dolmányos varjú, fácán, fehér gólya.

Vörös róka (Vulpes vulpes) /digitális zoom/

 

 Vörös róka (Vulpes vulpes) /optikai zoom/

 Daru (Grus grus)

 Halászsas (Pandion haliaetus)

 Mocsári gólyahír (Caltha palustris)

Kékbegy (Luscinia svecica)

Ha a víz nem megy Csabihoz... Csabi megy a vízhez

   A címek összehozását már felettébb élvezem. Ez lesz az új hobbim. :) Na, de nem rémítek meg senkit sem. Inkább belevágok a dolgokba. Szóval, mivel mindenki azzal riasztgatott, hogy ma nem lesz jó idő, ezért én sem terveztem túrát mára. Ám felkelés után kinéztem az ablakon és hát sütött a Nap. Gondoltam, menni kellene valamerre. Ebéd után már egyre erősödött bennem ez az érzés és amúgyis régóta terveztem egy utat a nagypiriti tavakhoz, viszont az erős északi szél és az, hogy már elmúlt délután 2 ellenérzéseket váltott ki belőlem. Biciklivel nem tudtam megsaccolni mire érhetek oda, azzal viszont tisztában voltam, hogy ilyen szélben legalább kétszer annyi idő lesz a visszaút. Mégegyszer összegeztem magamban a pozitívumokat és negatívumokat, aztán nekiindultam. El az utca végéig, onnét a festéküzemig, majd a nemeskocsi vasútállomásig, tovább a régi kocsi híd helyéhez, el a bobai hídig, onnét vissza a régi kocsi hídhoz (a híd már nincs meg, ezért kell a kerülő) és negyed 4-re már ott is voltam a tavaknál (40 perc hátszéllel és 15 perc szembeszéllel). Közben a tájat nézegettem, mert nagyon szeretem a Boba és Kocs környéki réteket, alföldi hangulat, gémeskutak, elvétve néhány fa.

Az én Alföldem

   Nemeskocs után végig a folyó mellett haladtam, így láthattam két erdei cankót (lehet, hogy a tegnapi kettő volt, hiszen nem messze mozogtak attól a helytől). A magas nyárfákon nagy fakopáncs dobolt és egy vörös vércse hím is megjelent. Sok dolmányos varjú, mezei veréb és citromsármány volt a földutak mentén, néhol búbospacsirták, házi rozsdafarkúak és cigánycsukok és színesítették a fajlistát.Oda érve a tavakhoz a három szélső tavat néztem át legelőször. Ezek közül kettő elég fiatal, 2009-es keletkezésű (akkor sok kavicsot termeltek ki a régi tavak mellett, és ezek a bányák feltöltődtek vízzel), olyanok, mint két tengerszem (kavicsos part, tiszta kékeszöld víz, egyszóval gyönyörű látvány). Nagyon szeretem ezt a környéket és mivel régen horgásztam is, meg bennem van rendesen a halász-madarász ösztön, minden tavat, pocsolyát szívesen átnézek és körbejárok. Az első tavon múltkor egy bütykös hattyú tartózkodott és most is.

Bütykös hattyú (Cygnus olor) az egyik tavon

   A tó mellől visszakanyarodtam az útra, ekkor meg megláttam az első idei füsti fecskémet. Na mondtam is magamban, hogy már megérte eljönni. Napsütés, jó fények, fecske...Átnéztem a másik tóra, ezt egymás közt haverokkal csak tengerszemnek hívjuk. Ketten horgásztak rajta, de én nem foglalkoztam senkivel, bicajt le, megindultam a partján és távcsővel nekiálltam nézelődni. Átsiklott a szemem egy kismadáron a sekély részen, mondtam is magamban, hogy biztos barázdabillegető. Szomorúan nyugtáztam, hogy itt nincs semmi, erre a kismadár felrepült és akkor jobban szemügyre véve látszott, hogy egy kis lilét sodort utamba a madarászszerencse. Ami még jobb volt az egészben, hogy amikor leszállt, felreptetett egy erdei cankót. A horgászok meg érdekesen néztek, hogy ki az az "őrült", aki a madarak után összegörnyedve mászkál a parton... 

Kis lile (Charadrius dubius) a tavaknál

A "Tengerszem" három képben bemutatva

   Következő lépésként a belső tavakat néztem meg, az igazi horgásztavakat. A jó idő kicsalta őket is a vízhez. Mivel semmilyen madarat nem láttam ezeken a tavakon, ezért bemerészkedtem a kivágott fák közé és a még megmaradt fák közé.. ekkor tűnt fel, hogy a nagyobb tavakon kívül kisebb állóvizek is vannak itt, melyekről megreptettem egy csörgő réce gácsért és egy egy tőkés réce párt is (véletlenül), valamint egy róka délutáni pihenőjét is félbeszakítottam a megjelenésemmel. Ha már itt voltam, körül néztem a közeli réteken is, ahol néhány szarkától és seregélytől eltekintve csak egy nagy bíbiccsapat "garázdálkodott".

   Horgásztó

   Ezután úgy gondoltam ideje lesz hazaindulni, hiszen az erős szél miatt jóval hosszabb utam lesz, mint odafelé. Igazam is lett... többször leszálltam a bicikliről és toltam, mert egyszerűen képtelenség volt vele haladni a "jó" minőségű földutakon és a szélben. Egy kis meglepetésben azért még volt részem, hiszen visszanézve a kocsi híd helyétől három bakcsót pillantottam meg a tavak felett repülni. Izsákfa határában pedig egy átrepülő barna rétihéja tojót figyeltem meg. Háromnegyed 7-re értem haza, fáradtan és szomjasan. De megérte.:)