Húsvét

   A beszámolót a címtől eltekintve azzal kezdeném, hogy múlt héten kinéztünk még egy alkalommal a baglyokhoz. Mind  a két madarat láttuk, egyikük  fészekben volt, másikuk az egyik erdőszéli fán. Őt sikerült is lefotóznom, ezt fel is rakom ide.

Erdei fülesbagoly (Asio otus)

   Szóval, akkor Húsvét. Az idő nem kedvezett ebben a néhány napban a madarászathoz (erős szél, lehűlés, eső), de hétfőn azért bevettük magunkat a rengetegbe. Petivel és Ferivel becéloztuk a Marcal-medencét meg a Ság hegyet. A hegyen megnéztük, hogy van-e valami ragadozómadár. Sajnos nem láttunk semmit. Egy balkáni fakopáncs pár viselkedését figyeltük meg a hangra, valamint sok kisénekes madarat láttunk. A sziklákat megmászva elég sok olyan helyre jutottunk el a hegyen, ahol (szerencsére) turista nem nagyon jár. Itt kicsit botanizáltunk, aztán mentünk tovább a medencébe.

   Itt a szokásos területeket néztük meg (kivéve a Csögle alatti réteket, az most kimaradt). Elég nagy területet jártunk be ismét. A nedves réteken és a folyó parton sárszalonkák, erdei cankók, pajzsoscankók, réti cankók és piroslábú cankók táplálkoztak. Láttunk átrepülő vörös gémet is, amely ugyan nem egy ritka faj, viszont itt nem is gyakori (6-7 megfigyelésem van az elmúlt 6 évből), két nagy kócsag is táplálkozott az egyik patak mellett (ezúttal nem volt Piritnél az a nagy csapat belőlük). A vízi madarak listáját színesítette még egy csörgő réce, néhány böjti réce és sok tőkés réce, valamint négy átrepülő kormorán. Volt szerencsénk egy kékbegy hímhez, a sárga billegető dobrowskii alfajához, öt átvonuló hantmadárhoz, egy dolmányos varjúval párban lévő kormos varjúhoz (második adata a medencéből!), valamint négy aranyliléhez amelyek bíbicekkel és seregélyekkel vegyes csapatban repültek.

   Ezek alapjában véve is remek adatok és akkor még csak most jön a nap két "legjobb fogása": egy daru Nagypiritnél és egy átrepülő halászsas Adorjánházánál. Darut mindig öröm errefelé látni, egyrészt ez nem az Alföld, hogy százas és ezres csapatai járnának erre, másrészt nagyon szép madár. Halászsashoz ezidáig nem volt szerencsém (kormos varjúhoz sem), szóval az meg még inkább figyelemreméltó faj.

   A piriti réteknél egy róka közeledtére valósággal mozdulatlannál váltunk, így a ravaszdi 20 méterre megközelített minket, mi meg lélegzetvisszafojtva kattintgattunk rá. Az eredmény alább látható. Remek napot zártunk, csak kár, hogy láthattuk, hogy az elmúlt évek hamvas rétihéja revírjei ramaty állapotban vannak...

   További fajok, a teljesség igénye nélkül: egerészölyv, kékes rétihéja, barna rétihéja, vörös vércse, karvaly, őszapó, széncinege, barátcinege, seregély, szarka, szajkó, holló, füsti fecske, cigánycsuk, házi rozsdafarkú, énekes rigó, fekete rigó, nagy fakopáncs, zöld küllő, barázdabillegető, sárga billegető, barátposzáta, vörösbegy, csilpcsalpfüzike, meggyvágó, kenderike, zöldike, tengelic, citromsármány, nádi sármány, réti pityer, mezei veréb, bíbic, dolmányos varjú, fácán, fehér gólya.

Vörös róka (Vulpes vulpes) /digitális zoom/

 

 Vörös róka (Vulpes vulpes) /optikai zoom/

 Daru (Grus grus)

 Halászsas (Pandion haliaetus)

 Mocsári gólyahír (Caltha palustris)

Kékbegy (Luscinia svecica)

Bor, szőlő, Ság hegy

   Ha tegnap nem is, de ma azért pótoltam a hiányosságokat természetjárás terén. Célba vettem a Ság hegyet (egyrészt régen jártam kint, másrészt megint láttak vándorsólymot itt). 

Három órát töltöttem kint a délután folyamán, ezalatt jópár madárfaj került szemem elé és sokat szívhattam magamba a friss levegőt. Egy turistacsoportot beelőzve értem fel a hegyre. Ez azért is volt fontos, mert a sok hangoskodó elött még időben láthattam a madarakat, nem riasztották el őket előlem. Így sikerült a parkolóban tengelicet, zöldikét, erdei pintyet megfigyelnem. A turistaútvonalon pedig jött a barátposzáta, vörösbegy, csilpcsalpfüzike, széncinege, fekete rigó és a többiek. A kráterhez érve két sólyomalakú utolsó szárnycsapásait figyelhettem meg, amint távoznak nyugatra Mesteri felé. Sajnos azt, hogy vörös vércse vagy vándorsólyom pár volt-e, nem tudom megmondani, mert későn vettem elő a távcsövet. Mindenesetre annyi biztos, hogy a kint töltött 3 óra alatt nem tértek vissza a hegyre. Ezután lementem a kráterbe, körülnéztem a hollófészek és a meszelések alatt (néhány tolltól és egy madárcsonttól eltekintve semmit sem találtam). A fészek idén is üres, viszont a hegy felett kétszer is megjelent egy magányos holló. Ebből arra következtettem, hogy a tavalyi sikertelen fészkeléskor, amikor is abbamaradt a költés, én megtaláltam az egyik madár maradványait a sziklák közt, az a madár ennek a párja lehetett. Szóval az egyik öreg madár pusztult el és a másik még most is magányos, tartja a revírt vagy csak ide-idejár, de párt nem talált magának. Feltűnt még egy egerészölyv pár is a magasban, tettek egy kört majd távoztak délre, arra, amerről jöttek. Ragadozókat tekintve még egy karvaly tojó repült át egyszer és ezzel zárom is ezt  részt.

   Énekes madarak listája itt:

Széncinege	Vörösbegy	Csilpcsalpfüzike	Erdei pinty	Balkáni gerle
Kék cinege	Énekes rigó	Nagy fakopáncs	Citromsármány	Mezei veréb
Barátcinege	Fekete rigó	Zöldike	Szajkó	Házi veréb
Őszapó	Barátposzáta	Tengelic	Seregély

   A hegy után az utcavégi erdőre mentem ki. Ide Roli is jött. Megérte kimenni, hiszen megint láttuk a fülesbaglyot, ott ahol a múltkor és ezúttal megtaláltuk azt a fát is, amit leggyakrabban használ kiülni (tele van köpettel az alja). Felriasztottunk egy erdei szalonkát is és az üresnek hitt holló váltófészken ott ült az egerészölyv. Hogy magányos-e vagy párban van az majd kiderül. Tervbe vettem egy szalonkázást itt ebben az erdőben, meg egy köpetgyűjtést.

 Széncinege (Parus major)

 Őszapó (Aegithalos caudatus)

 Az őszapó pár csíkosfejű tagja (Aegithalos caudatus)...

 ... és a fehérfejű tagja (Aegithalos caudatus)

Erdei terepszemle

   Gondoltam, hogy ha már egyszer van időm, akkor ma is kimegyek valamerre. Eleinte a Marcalra terveztem a menetelt, de aztán úgy döntöttem, hogy az utcavégi erdőfoltokat és a Nagy-kört járom be. Így legalább megnéztem, hogy mi a helyzet a gallyfészkekkel, tavaszi növényekkel, kullancsokkal és a vonulásból visszatérő erdei madarakkal.

   Első utam az út menti erdei fenyves foltba vezetett. Ide tavaly építettek a hollók egy fészket, melyben sikeresen költöttek is. Ebben a fészekben most egy erdei fülesbagoly tanyázott. Sejtettem, hogy hollókkal nem fogok itt találkozni, hiszen őket egy másik erdőfoltnál láttam hetek óta revírt tartani. Sokkal inkább bíztam egerészölyvben, mint bagolyban, de ezek szerint idén sem fog ölyv költeni a Nagy-körön.

   Következőnek (szintén) a tavalyi hollópár által épített (váltó)fészket néztem meg. Ezen látszott némi tatarozás néhány friss fenyőág képében. A földön a fészek alatt néhány tollat találtam, de semmi említésre méltó. Talán a néhány hete felbukkant egerészölyv pár majd használatba veszi, bár elég alacsonyan van és könnyen észrevehető.

   Ezután a régi ölyvfészekhez mentem, ez már 2006 óta nincs használatban és elég lerongyolódott állapotban van... Idén sem lesz lakója valószinüleg.

   Végül utána akartam járni annak, hogy jól sejtem-e, hogy a hollók idén új fészket építettek és ott költenek. Célba vettem az általam feltételezett revírt és mihelyt beléptem a kérdéses erdőbe már jött is a hollópár riasztani. Egy vadcsapa mentén haladtam, láttam a reakciójukból, hogy bizony itt lesz a fészek, de nem akartam megkeresni és még tovább zavarni őket, hanem siettem ki az erdőből. Persze nézegettem felfelé és ekkor a csapa mentén lévő egyik fenyő tetején meg is pillantottam a fészket. Az a tavalyi fészkelésüknél kiderült, hogy az erdei fenyőt jobb választásnak tartják, mint az akácot (váltófészek akácon, használt fészek fenyőn). Magasabb is itt az erdőfoltokban a fenyő és persze sűrűbb a koronája.. Ráadásul idén sikerült egy kevéssé az úthoz közeli fára rakniuk és egy kevéssé bejárt foltba. Minden tiszteletem az övék. :)

 Bal felső: a régi, rossz állapotú ölyv fészek

Jobb felső: a tavalyi hollófészek (idén baglyok használják)

Bal alsó: az idei hollófészek

Jobb alsó: a tavalyi holló váltófészek

   Az erdőkben járva titkon erdei szalonka felbukkanásában bíztam (2011 decemberében egy példány és 2004 őszén két példány az eddigi megfigyelésem innét), de sajnos ez nem jött össze. Helyette a következő fajokkal találkoztam: énekes rigó, fekete rigó, nagy fakopáncs, őszapó, széncinege, barátcinege, szajkó, vörösbegy, erdei pinty, citromsármány. A lepkék közül káposztalepkével, hajnalpírlepkével, első generációs pókhálós lepkékkel és fecskefarkú lepkével találkoztam. Növények közül virágzik az ibolya, mezei tyúktaréj, odvas keltike, pásztortáska, salátaboglárka és piros árvacsalán.

Mezei tyúktaréj(Gagea pratensis)

Odvas keltike (Corydalis cava) lila színben

Salátaboglárka (Ranunculus ficaria)

   Hazafelé a mezőgazdasági területeken és bokorsorokban a fajlista kiegészült cigánycsukkal, búbos pacsirtával, mezei pacsirtával, házi rozsdafarkúval, örvös galambbal, barázdabillegetővel, házi verébbel, mezei verébbel és seregéllyel. A nap csúcspontja nekem az volt, hogy a vasúti átjárónál láttam egy hantmadarat, pontosan ott, ahol 2009. szeptember 2-án! Az volt eddig életem első és egyetlen hantmadár megfigyelése. Azóta többször is szóba került poénból azokkal, akik néha kijárnak velem, hogy jó lenne látni, meg nézd, majd ott lesz, de komolyan sosem gondoltam volna, hogy találkozok vele. Nagyon szép madár, egyik kedvencem.

Hantmadár "lelőhely"

 Hantmadár (Oenanthe oenanthe) kollázs

Szabadnapok

   A gép azt dobta, hogy nem töltöm otthon a "hosszú hétvégét"... Március 14-én éjszakások voltunk, így az ünnepnapból elment 6-7 órám... Hétvégén pedig 12 órázás lesz mindkét nap. Nem baj, maradt egy péntek és egy fél csütörtök. Amennyire tudtam megpróbáltam kihasználni ezeket. Most megkapjátok az eredményét:

   Az ünnepnap jól indult, hazafelé a taxiból volt szerencsém látni az idei első fehér gólyámat Vát határában, majd egy 40-50 példányos dankasirály csapatot Sárvár határában. Hazaérkezvén, aludtam egy kicsit majd délután kimentem Rolival a Marcal vasi oldalán barangolni egyet. A folyón ismét csörgő- és tőkés récék voltak. Most is láttunk egy nagy őrgébicset (a szokott helyén), szóval még nem nagyon óhajtanak visszamenni északra. Ugyanez elmondható a fenyőrigókról is. Nagy csapataikat lehetett látni a szántóföldeken és az út menti nyárfákon. Egy kis belvízfoltnál egy vetési lúd pihent a folyó elött néhány méterre. Ennél a belvízfoltnál láttam nemrég egy sárszalonkát és 10 nyári ludat. Kapós tócsa...

A szóban forgó belvízfolt

   A mai nap odúkirakásban vettem volna részt, csak a szervezetem jelezte, hogy kicsit pihennem is kellene és a gyomrom sem volt teljesen rendben. Innét is üzenem, hogy remélem jól sikerült az odúzás Peti! Délre viszonylag rendbe jöttem, így szóltam Rolinak, hogy nem-e ugrunk ki egyet a Marcalig. Nehogy madarászat nélkül menjek holnap munkába.

   A folyóhoz kivezető út mentén ismét sok fenyőrigó és seregély volt, énekeltek a citromsármányok, szem elé került egy vörösbegy és egy erdei pinty is. Tegnap egy karvaly hím, ma egy vörös vércse hím színesítette a ragadozómadár felhozatalt. Érdekességnek könyveltem el egy magas kőrisen táplálkozó fenyőpintyet. Irónikus, hogy egész Télen egyetlen példányt sem láttam belőle, ezt többször is megjegyeztem, hiszen ilyen Tél még sosem volt, erre tessék.. ma, hogy senki sem számolt már vele, felbukkant. Szerencsére fotót is engedett magáról.

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla) távolról...

...és egy kicsit közelebbről

   Ha már vonulás: a területre megjött az első énekes rigó is, valamint az első házi rozsdafarkúak is megérkeztek (egyből egy pár). Egyre több a cigánycsuk is, jönnek vissza megszokott helyeikre. A mezei- és a búbos pacsirták már egy ideje énekelnek, szóval itt a Tavasz ez már biztos. :)

A mezőn pedig egyre több a lepke. Nappali pávaszemet, C-betűs lepkét és citromlepkét is figyeltünk már meg.

Cigánycsuk hím (Saxicola rubicola)

Citromlepke (Gonepteryx rhamni)

C-betűs lepke (Polygonia c-album)

 Az idei első házi rozsdafarkú hím (Phoenicurus ochruros)

   És a csattanó a végére: a folyó mentén feltűnt a magasban egy fekete gólya is. Talán idén már költeni is fog a medencében.

Veszprémben és Vasban ingázva

Nos, akkor úgy néz ki, hogy jut egy bejegyzés mára is. :)

   A szokásos brigád néhány tagjával felkerekedtünk szombaton. Marcal-medencei terepszemlét tartottunk és libáztunk Nyárádnál.

   Utunk első állomása a Külsővat alatti láprét volt. A réten sárszalonkák voltak, a folyóról nagy kócsagok, tőkés és csörgő récék szálltak fel. Láttuk a hódrágásokat a part mentén, a megsemmisült hódvár bejáratának maradványait. Két függőcinege tornázott az egyik fűzbokor ágain és egy kormorán is átrepült. 

   Ezekután az Adorjánháza alatti réteken néztünk szét. Itt a tavalyi nagy belvizeknek nyoma sincs most (meg a legtöbb helyen is így van ez általában). A szokásos nyárfánál most is megjelent a vörös vércse pár (valószinüleg idén is ott fognak költeni). Kékes rétihéják köröztek a magasban és egerészölyvek is szem elé kerültek. A kis patakban sok a víz, ez vonzotta a tőkés és csörgő récéket.

   A kevés faj miatt továbbálltunk a Nagypirit alatti rétekre. Itt szinte sosem kellett eddig csalódnunk madarász szempontból. Most sem... Noha a tavalyi állapotnál sokkal szárazabb a terület most, azért mutatkozott néhány vízi- és parti madár. Bütykös hattyúból láttunk 9-10 példányt, nagy kócsagok és szürke gémek is szép számmal gyülekeztek a tiszteletünkre. Átrepült két pajzsoscankó is és sok volt a bíbic. Az egyik bíbiccsapatban feltűnt egy aranylile. Megkerültük a horgásztavakat, ekkor került szem elé még egy bütykös hattyú, egy cigányréce és néhány tőkés réce is. Láttunk egy hím cigánycsukot, a többieknek ez volt az idei első. Mezei pacsirták énekeltek, volt szerencsénk néhány kormoránhoz is. Az egyik szántóföldön hollók és egy egerészölyv veszekedett egy tetemen, odamentünk és akkor láttuk, hogy egy tőkés réce gácsér maradványai keltették fel az érdeklődésüket. Egy tocsogósabb részén a rétnek sárszalonkák táplálkoztak. A falusi kultúrából is kaptunk ízelítőt, egy idős traktoros jött oda érdeklődni hozzánk, hogy mi célból járunk erre, mit figyelgetünk. Szeretem a falusi emberek hozzáállását, életszemléletét. Szerencsére messze sem kell menni, hogy ilyenben részesüljek. Elég csak átmenni a Marcal veszprémi oldalára. Ég és föld a folyó két oldala: Vasban felszántva, bevetve szinte minden föld, Veszprémben láprétek, láperdők...

"hol lehet az a lile?"

Költőláda vörös vércsének

Bütykös hattyú pár (Cygnus olor), háttérben kócsagok és gémek

Nagy kócsagok (Egretta alba)

Bütykös hattyúk (Cygnus olor)

   A Kamond környéki rétekre vitt tovább az út. Itt rossz látványban volt részünk... felégetve a láprét egy része... Tavaly cankó-paradicsom volt itt.. Idén ezzel nem kell számolnunk azt hiszem.

    Innét a kispodárpusztai-halastóra mentünk. Útközben láttam az idei első barázdabillegetőimet. A tavon egy számomra új fajjal találkoztam, a sztyeppi sirállyal. Sok kormorán, tőkés- csörgő- fütyülő- és böjti réce volt a vízen. Feltűnt a légtérben egy rétisas is. A tó mellett sárszalonkák keresgéltek, néha-néha vadlúd csapatok tűntek fel a légtérben, néhányuk le is szállt a tóra. Nagy kócsagok, hollók is repkedtek. Szárcsák tűntek fel olykor-olykor a vízen.

Kispodárpuszta

Rétisas (Haliaeetus albicilla)

"vadlúd árnyak hosszú V-ben..." (Nagy lilik-Anser albifrons)

   Ezután Feri elköszönt tőlünk, Petivel ketten maradtunk. Nyárád környékére mentünk, ahol sejtettük a nagy libacsapatot. Ott is voltak. Első körben óvatosan odalopakodtunk, de jött egy terepjáró és megreptette a madarakat. Másodszori próbálkozásra viszont sikerült jó távolságba helyezkednünk tőlük és átpásztázni a pár ezer libát. Nagyrészt nagy lilikek voltak, kis százalékban nyári- illetve vetési ludakkal. A közelben őzek "bandáztak". A nap csúcspontja egy érdekes lúd megjelenése volt a csapatban. Egy fehér fejű liba érkezett nyári ludakkal együtt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem sarki lúd, hanem egy hibrid lehet (pl. a mérete miatt). Talán nyári lúd x házi lúd.. Majd kiderül.

Érkezik a libacsapat (Anser albifrons; Anser anser; Anser fabalis)

Őzcsapat (Capreolus capreolus)

Kezdődik a Tavasz

Nos, akkor in medias res. Lássuk mit adott nekem eddig a március. :)

   A hónap első napján éjszakás voltam, így gondoltam délután kimegyek egyet a Marcal celldömölki szakaszát bejárni. A folyó "hozta a szokásos" tavasz eleji formáját: azaz megjelentek a récék és sok ragadozó volt a levegőben. A vörös színű vízen tőkés récék és csörgő récék úszkáltak, majd repültek arrébb érkezésemkor, hogy aztán ez egész úton így menjen. Két vetési lúd emelkedett a magasba a szántóföldről, én meg örömmel nyugtáztam, hogy még járnak erre vadlibák. Téli vendégeink közül egy nagy őrgébicshez (már-már mindig volt legalább egy belőle kint jártamkor) és néhány fenyőrigóhoz volt szerencsém. Láttam egy parti madarat is, de a távolság miatt nem tudtam meghatározni (valószinüleg sárszalonka volt).

   A ragadozókról dióhéjban: sok egerészölyv volt a levegőben (többnyire párosával), már alakulnak a revírek és a párok. Feltűnt egy ragacs, amely nem ölyv volt és nem is rétihéja, gyorsan nyomtam rá két képet, majd a többiek megmondják alapon. Úgy néz ki, hogy barna kányát láttam (Milvus migrans). Volt két kékes rétihéja a légtérben (egy tojó és egy hím) és egy tojó barna rétihéja is. Egy vörös vércse is megjelent. 

   Énekes madarak: a folyóra kivezető úton őszapók keresgéltek, citromsármányok énekeltek. Szem elé került két fekete rigó hím is. A nádakon kék cinegék és nádi sármányok ugráltak. Zöldike csapatok mutatkoztak az út menti nyárfákon. Dolmányos varjak, szajkók és szarkák is akadtak szép számmal.

 Sárgaszegélyű csíkbogarak (Dytiscus marginalis)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

 Vetési ludak (Anser fabalis)

Barna kánya (Milvus migrans)