2014. december 28., vasárnap

12.24. és 12.28.

   Idén is kiugrottam Szenteste napján a Marcalhoz, az előző évekhez hasonlóan. Roli tartott velem. Remekül indult a napunk, már a folyóhoz kiérve a szokásos belvízfoltnál egy nagy csapat bütykös hattyú fogadott minket, noha sokkal kevésbé voltak bizalmasak, mint eddig. Eléggé meglepődtünk, mikor kiszúrtuk köztük a kis hattyút, valószínűleg a múltkori példány lehetett. Kisvártatva azonban a csapat szárnyra kapott és a szélrózsa minden irányába repültek szét. Sejtettem, hogy a madár itt tanyázhat a környéken, csak éppen a zavarások miatt, változtatja a helyét. Elég sok vízfelület akad most számára a medencében és amíg a bütykös hattyak zöme egyben marad, addig szerintem elég jó helye van itt.
16 bíbic pihent még a víz mellett és egy nagy kócsag. A környéken három kékes rétihéja vadászgatott, örömmel látom, hogy idén szép számmal jöttek északról. Azért mondom ezt, mert újabban rendszeresen látni 3-4 madarat legalább a környéken.
A napunk továbbiakban is remekül folytatódott, mert kiballagtunk a Kódó befolyáshoz és ott a piriti rétekre rálátva ismét szem elé került a 3 énekes hattyú néhány bütykös társaságában. Egy nagy őrgébics is mutatta magát a folyónál.

Kis hattyú bizonyítófotó (Cygnus columbianus)

Idén nem lehet megunni őket, bütykösök a belvízen (Cygnus olor)

Vasárnap reggel nagy várakozásokkal indultam neki egy kora reggeli kiruccanásnak, a hideg és a leesett első hó ellenére. A tervem az volt, hogy nagyon korán kiérve egy jó helyet kiszúrni a hattyas vízfolt közelében elfotózgatok, elnézelődök pár órát. Már az odautam jól indult, a csípős reggel ellenére százas vadlúd csapatok húztak ki a Somló irányából ÉNY-ra, de egyetlen a közelben pihenő csapatuk hamarabb észrevett engem, mint én őket, így hoppon maradtam egyenlőre libázásos ügyben, csak a látvánnyal vigasztalódtam. Számomra mindig remek elfoglaltság téli csapataikat figyelgetni a földeken, hátha akad köztük kuriózum faj, de ha nem akkoris egy élmény. Belebotlottam egy szarvas rudliba is, a bika szépen terelgette övéit, alig-alig vettek észre engem amikor egy nádfal takarásából figyeltem az elöttem átvágó csapatot. Nagy élmény volt, sajnos fények hiányában nem tudom eléggé visszaadni. Szép számmal mozogtak őzek, egy zsákmánnyal kószáló rókát is sikerült látnom. A hattyas vízhez kiérve épp 11 bütykös ereszkedett le a területre, majd a későbbiekben egy 5 és egy 7 példányos bütykös csapat érkezett meg persze a 16 bíbic ismét. A kis hattyú sehol sem volt, én meg lassan átfagytam a kint töltött 1,5 óra alatt, így inkább hazaindultam, mert nagy sétához kedvem nem volt, a kicsihez meg azért nem volt kedvem, mert nem akartam megreptetni a víz melletti madarakat. Így, hogy korán érkeztem, kb. kicsit úgy éreztem magam, mintha egy lettem volna a természet többi lényével. Példának okáért 4 nagy kócsag húzott át felettem (nem magasan) oda-vissza a 1,5 óra alatt, egy kékes rétihéja tojó kb. 4x ment el a közvetlen közelemben vadászgatva, egy kékes rétihéja hím szintén a közelemben húzott be a földekre, az ökörszem elöttem keresgélt a bokrok között, míg 2 holló felettem lármázott egymással. Páratlan élmény volt. Tervben van még ilyen, de akkor jó volna libacsapatot is figyelgetni. :)




Gímszarvasok (Cervus elaphus)

2014. december 24., szerda

12.21.

   Gondos szervezés, tervezés nyomán végre eljött a napja, hogy egy téli madarásztúrát csináljunk a Balatonnál. Alex és Zoli társaságában indultunk el körbenézni egyet a Magyar Tengeren. Sajnos az időjárás sokszor nem állt mellénk, elég szeles és hűvös napot zártunk, bár a néha felragyogó Nap, azért hozott némi változatosságot a vacogásba.
   Tihanynál kezdtük a körbejárást, itt a Belső-tónál és a strandon jártunk, aztán szépen tovább (Balatonfüred, Káptalanfüred, Balatonalmádi, Alsóörs, Csopak).

Fajok, amelyek nem jelentettek nagyobb szenzációt számunkra és több helyen is találkoztunk velük:
  • dankasirály
  • viharsirály
  • sárgalábú sirály
  • szárcsa
  • búbos vöcsök
  • tőkés réce
  • kerceréce (Zoli kedvence xD)
  • kontyos réce
  • bütykös hattyú
  • kárókatona
Néhány faj, amely nem ritkaság, de kevesebb példányszámban fordultak elő:
  • kis kormorán
  • barátréce
  • jégmadár
Végezetül pedig jöjjenek azok a fajok, amelyek számomra újak voltak és nagyon örültem, hogy végre láthattam őket, azaz a foglalkozás elérte a célját. :)
  • kis bukó
  • örvös bukó
  • nagy bukó
  • feketenyakú vöcsök
Remek napot zártunk, jó társaságban jól telt az idő. Nagyon sajnálom, hogy búvárokat nem sikerült látnunk, hiszen nem titkolt célom volt, de egyetlen egy madár volt, ami erősen gyanús, hogy az volt, de az meg messze is volt, el is repült, szóval passz (90%).


 Feketenyakú vöcsök, új faj számunkra (Podiceps nigricollis)

 Dankasirály Füreden (Larus ridibundus)

 A nap során megfigyelt 3 leggyakoribb faj: szárcsa(Fulica atra), dankasirály (Larus ridibundus), tőkés réce (Anas platyrhynchos)

 Bütykös hattyú (Cygnus olor)

 Nyakgyűrűs bütykös hattyú (Cygnus olor), Csopakon figyeltük meg és ott is jelölték ez év szeptember 29-én. Ő egy 3 évnél öregebb tojó madár.

 Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

 Feeling

2014. december 6., szombat

11.30. és 12.05.

   A múltkori kis hattyús felfedezésem után, úgy döntöttem, hogy ismét próbára teszem magamat a Marcal-medence fajgazdagságának feltérképezéseben. A borongós vasárnap délutánon azonban a szerencse nem pártolt mellém. Ezúttal a belvízfolton csupán csak 2 bütykös hattyú úszkált, majd kb. fél óra után csatlakozott hozzájuk egy harmadik. 10 tőkés réce repült fel a vízről érkezésemkor. A rétek felett egy kékes rétihéja hím vadászgatott, átrepült felettem egy nagy őrgébics is és egy áttelelő hím vörös vércse is az utamba került. Az utca végi erdő szélén egy 5 példányos sárgafejű királyka csapat keresgélt a bokrosban néhány barátcinege társaságában. Sok időt nem töltöttem kint, hiszen szorított az idő és a szemerkélő eső is. 
   Péntek délután hosszas vacillálás után, arra jutottam, hogy a Ság hegy helyett ismét a Marcalt veszem célba. A meg-megeredő eső ugyan elbizonytalanított, ám igazán nem tántorított el. Bütykös hattyúból ezúttal 29 példányt figyeltem meg két csapatban, két különböző belvíz folton, de most is hiába kerestem közöttük kis illetve énekes hattyút. Egerészölyvekből szép felhozatal volt, kb. 8 példányt számoltam. Távcsövem elé került 2 karvaly is, valamint egy a folyó felett áthúzó jégmadár is. Kékes rétihéjából ezúttal egy tojó példányt láttam, emellett 3 tőkés réce és 2 csörgő réce színesítette a palettát. 

 Egy kis kreativitás az erdő-mező kincseiből :) (Szerdahelyi Szabina)

2014. november 22., szombat

11.16. és 11.22.

   A délutáni órákban mindenképpen szerettem volna kisétálni egyet a Marcal folyó celli szakaszára, hiszen mióta autóm van eléggé elhanyagoltam ezt a területet. Szégyellem is magam érte, de vonzóbbnak tartottam a Boba, Kamond környéki kiöntéseket meg a piriti rétek világát. Teszem hozzá nem is csalatkoztam ezekben a helyekben, elég csak a halászsasra vagy pl. a cigányrécére gondolnom... Azt viszont legszebb álmaimban sem gondoltam, hogy "mibe" botlok ezúttal.
   Elindultam a szokásos kis utamon, itt zöldike, nádi sármány, szén- és kék cinege csapatok kísértek, az utat szegélyező bokorsávokban. A folyó menti szántóföldön 2 bíbic kapott szárnyra szerény személyemet meglátván, kékes rétihéja pár vadászott a mező felett és vegyes pintycsapatok keresgéltek a megmaradt napraforgó földeken. A környék  semmilyen újdonságot nem mutatott nekem. A borús, hideg időben elgondolkodtam azon, hogy a szokott szakasz megtétele után hazainduljak. Ám, amikor az órámra pillantottam, láttam, hogy van még egy kicsi időm napnyugtáig. Úgy döntöttem, hogy elsétálok a Kódó patak befolyásáig. Néhány méter megtétele után találtam egy nagy kiterjedésű belvízfoltot, ami egy kukoricatábla közepén terült el. A vízhez érve feltűnt a rengeteg bütykös hattyú és elkezdtem spektívvel átvizsgálni a csapatot, hogy van e közöttük nyakgyűrűs egyed. Hatalmas meglepetésemre már a 4. madáron feltűnt valami fura, mégpedig az, hogy jóval kisebb volt társainál és csőre színezete teljesen más volt. Hamar telefont ragadtam és Péter barátomat tárcsázva kiderítettük, hogy a madár nem más, mint egy kis hattyú. A fajnak első adata ez Vas megyében, valamint a Marcal-medencében is. Kb. 20 percig tudtam figyelni a madarat, aztán úgy döntöttem hazaindulok, mert már a Nap elég lenyugvóban volt.
   A belvízen továbbá láttam még egy számomra új fajt is. Nevezetesen a bütykös ásóludat, melynek szintén ez volt az első Marcal-medencei előfordulása. Nyakgyűrűs hattyút sajnos nem találtam, de úgy érzem eléggé kárpótolva lettem. :) Búcsúzóul még egy jégmadarat is megpillanthattam. Remek napot zártam. 

 Bütykös hattyú (Cygnus olor) és Kis hattyú (Cygnus columbianus)

Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna)

11.22.
   Szabinával kis hattyú lesre indultunk. A héten több forrásból is tudtam, hogy sokan mentek ki és figyelték meg az általam talált ritka madarat. Hencz Péter barátom azonban hétfőn énekes hattyúkat is látott a vízen. Számomra ez még új faj lett volna, így nagyban motivált, hogy találkozhassak vele. Félúton egy kis madarász csapat vett fel minket és rövidítette le a gyalogtúránkat. A 3 madarász nem tartózkodott sokat a területen, de így is szerencséjük volt és velük együtt láthattuk a kis hattyút. Egy vasi madarász is bejelentkezett, hogy kijönne a területre lecsekkolni a madarat. Rövid idő után találkoztunk is és már hárman figyeltük a hattyúcsapatot. A nap folyamán még három madarásszal ismerkedtünk meg, ők is a ritka hattyút keresték. Az egyikük tájékoztatott arról, hogy a víztől távol maradó énekesek kicsit arrébb pihennek egy másik vízen. Szabinával és Kornéllal elindultunk, hogy végre láthassam ezt a fajt is. Útközben patakokon, mosóárkokon, kullancsokon küzdöttük át magunkat, hogy elérjük a "Nirvanát". Vándorsólyom, héja, csörgő réce, barátréce, rétisas került fel még a megfigyelt fajok közé, szóval remek utunk volt. A 3 énekes hattyú elég messze ugyan, de meglett, így már 202 fajhoz volt szerencsém. Soha rosszabb napokat. 

Kárókatona (Phalacrocorax carbo)

 Táj-ék

 Kis hattyú és Bütykös hattyú (Cygnus columbianus, Cygnus olor)

 Jobb felső a kakukktojás, 6tyúk :)

 Alpha team

 Leszállási engedély kiadva

 Felderítők

Hárman párban a bütykösök

2014. november 20., csütörtök

11.09.

   Szabinával döntöttünk úgy, hogy kocsi hiányában egy rövidke túrát teszünk a környéken. A választásunk a Ság hegyre esett, motiváló volt a múltkori örvös rigó és havasi szürkebegy megfigyelés. :)
    Sajnos ezúttal nem találkoztunk egyik fajjal sem a kettő közül, pedig alaposan átvizsgáltuk a kráter falait. A szokásos énekesmadarak voltak jelen pl. karvaly, citromsármány, vörös vércse és a fekete rigó. Kiemelném a sárgafejű királykákat a látott madarak jegyzékéből, hiszen néhány kisebb csapatuk elég jól szórakoztatott minket. Tóth Kornél madarászkollegám említette, hogy hangra nagyon jól mentek mé ilyen Ősz közepén is, mikor itt járt a hegyen, így mi is kipróbáltuk. Nos, nem csalódtunk, a kis madarak néha karnyújtásnyira bejöttek a közelünkbe, de mindig a bokrok sűrűjében és nagyon fürgén mozogtak, így fotózni nagy kihívás volt.
Hallottunk még a szőlőskertek felől átrepülő süvöltőket, ezek szerint szépen jönnek a téli vendégeink. Ezt azonban jól ellenzi, hogy hazafelé egy barázdabillegetővel hozott össze a madarászszerencse, ami azonban egy vonuló fajunk, szóval valószínüleg ez a példány már itt telel nálunk.
Az ilyesmin nem lepődök meg már, néhány éve a szombathelyi csónakázó-tavon találkoztam egy példánnyal Télen, valamint házi rozsdafarkúból  szintén rendszeresen belefutok áttelelő példányokba (pl.: 2011. Szombathely több alkalommal, 2014 november Cell és Szombathely 1-1 példány).
Sőt idén egy fehér gólyához is volt szerencsém Szombathely határában.


 Atalanta lepke (Vanessa atalanta)

Csipkebogyó (Rosa canina)




Sárgafejű királyka lesifotók 3 felvonásban (Regulus regulus)

2014. október 27., hétfő

Október végén (25., 26., 27.)

Nem igazán számítottam rá, hogy az idei Ősz remek madárfajokkal kedveskedik nekem a környéken. Pedig így történt, hiszen először a halászsas Kamond alatt, majd a mostani hétvége madarai után csak csettinteni tudok a nyelvemmel.
Történt ugyanis, hogy Petiékkel egyeztetve, szombaton négyesben indultunk neki a Ság hegynek, illetve a Marcal-medencének. Angi, Máté és Peti kicsit korábban kezdett a hegyen, így nekik jutott a fene nagy köd közepette két vándorsólyom a kráterben, erről sajnos én lemaradtam... Azonban mikor kiértem, utána pár perccel már meg is volt a nagy durranás, egy felreppenő örvös rigó személyében! Nagyon nem várt madárfaj, általában ilyentájt hajnalmadárért, havasi szürkebegyért, vándorsólyomért vagy épp bajszos sármányért járunk fel a hegyre (vagy csak simán körbenézni). :) Hatalmas örömmel nyugtáztuk a remek madárfaj megjelenését, még képet is sikerült Petinek készítenie.

Örvös rigó (Turdus torquatus) Hencz Péter fotója

Továbbálltunk a medencébe, itt Kamond alatt kezdtünk, ahol az ismét meghízó kiöntésen egy jégmadár és három cigányréce jelentette az izgalmasabb fajokat. Ezek mellett a szokásos nagy kócsagok, tőkés récék, kis vöcskök stb. voltak láthatóak. Itt elköltöttük az ebédet aztán Piritek alá indultunk, ahol mindig jó madármozgással találkoztunk. Most sem csalódtunk...
A reggeli két sági sólyom mellé, itt is láttunk egyet, így én sem maradtam vándor nélkül. Emellett a nagy csapat réce nyújtott még szép látványt: nyílfarkúak, fütyülők és tőkések. Kamondhoz hasonlóan itt is volt jégmadár, de itt már kettő is! Átrepült a távolban négy daru, valamint kis csoport havasi partfutót is láttunk, ami ugyan nem ritka faj, de nekem új volt! A kis csapat póling is megvolt, amit én már pár napja láttam, meg a bíbicek is a helyükön voltak. Ma is láttunk egy kékes rétihéja tojót is, szóval mentek rendesen a madarak.

Másnap reggel a hegyen kezdtem, a rigót szerettem volna ismét megfigyelni. Hosszabb-rövidebb keresgélés után egy kis hívóhang segítségével megkerült a tegnapi madárkánk. Ezúttal sem sikerült viszont sólymot látnom, pedig korán érkeztem ki. A többi madár a szokásos volt: cinegék, rozsdafarkúak, vörösbegy, fekete rigó, csuszka, holló stb. A későbbiekben ifj. Vasuta Gábor is kiérkezett és ő is látta az örvöst, sőt fotót is sikerült róla készítenie. Nekem csak ennyi sikerült:

Örvös rigó (Turdus torquatus)

Hétfőn, dr. Kóta Andris jelentkezett, hogy látták a rigót a hegyen, plusz egy havasi szürkebegy is a szemük elé került. Ez nagyot dobott a napomon, alapjáraton nem indultam ki, hiszen remek a rigó meg minden, de harmadszor már nem akkora élmény nekem sem, meg lehet, hogy neki sem. :D Viszont a begy nagyon felcsigázott, eddig egyszer láttam a Somlón még Petiékkel és most itt volt az alkalom. Egy órát tudtam kint tölteni a hegyen, aztán sötétedett is, de szerencsém volt és a legmeredekebb, legmagasabb sziklafal tetején megláttam a hőn áhított madarat. Ja, meg láttam a rigót is. :D

2014. október 19., vasárnap

10.19.

A heti egy nap Marcal menti madarászat ezúttal is megvolt.
Úgy döntöttem, hogy a piriti- és csöglei rétek madárvilágát célzom meg ma, maximum, ha nagyon nem találok semmit, akkor ismét Kamond alatt kötök ki.
Elég döcögösen indult, egy nagy kócsagon és néhány egerészölyvön kívül sokat nem láttam a bevezető úton. A tavak mellett elsétálva néhány tőkés réce és egy karvaly repült fel. A szarvasmarhák által legelt réten láttam jó kis mocorgást, egy nagy csapat bíbic és néhány nagy póling szedegetett a földön. Mellettük sok seregély és dolmányos varjú volt még, valamint néhány nagy kócsag. Sajnos a jószágok miatt nem kockáztattam és nem másztam be a villanypásztoron át, hogy jobban szemügyre vegyem a madarakat. Vörös vércsék szitáltak a levegőben, néhány ölyv is körözött, valamint a belvízfoltokon 3-4 bütykös hattyú úszkált. Az egyik szántóföldi vízfolton két sárszalonka repült fel, meg egy erdei cankó. Nagy örömömre átrepült egy vándorsólyom is és egy kabasólyom is. Bíztam benne, hogy ma is látok valami extrább madárfajt.
Visszafelé, miközben beszélgettem egy pásztorral, átrepült felettünk egy csapat kárókatona V-alakban.
Hazafelé odaugrottam Kamond alá, de egy 5 példányos átrepülő sárszalonka csapaton kívül semmi említésre méltót nem láttam. Nagy csapat tőkés réce, néhány kis vöcsök és csörgő réce mutatkozott a kiöntésen. Szóval semmi extra.

Piriti tavaknál találtam ezt a gőtét, mint később kiderült, dunai tarajosgőte, ami remek faj!

Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)
 

2014. október 15., szerda

10.15.

   Két kis utamról ejtenék szót ebben a bejegyzésben. Mindkettő a Marcal kamondi kiöntéséhez vezetett. Az egyiken velem tartott Szabina is, a másikon egyedül bóklásztam a zöldben.
Amikor Szabinával mentem ki, az általunk megfigyelt madárfajok közül leginkább a jégmadarat emelném ki (2 példány), valamint egy átrepülő darázsölyvet. A vízhez köthető fajok közül a kis vöcskök, néhány szárcsa, tőkés récék továbbra is szép számban voltak jelen a területen (úgy látszik elég nyugodt életük van itt) és megjelent egy szürke gém is. Seregélyek, barázdabillegetők kisebb-nagyobb csapatai mutatkoztak még, valamint néhány egerészölyv.

 C-betűs lepke (Polygonia c-album)

 Folyik vissza a víz a földekről (ezen átkeltünk) :)

 Szürke gém figyel (Ardea cinerea)

 Seregélycsapat (Sturnus vulgaris)


Ártér

A fotókat Szabina készítette kivétel nélkül. :)

A magányos túrámról annyit, hogy a látott madarak nagyjából ugyanazokból a fajokból kerültek ki, mint a másik túrán. Számszerint kis vöcsökből kb. 8, tőkés récéből 20, csörgő récéből 16, 2 szürke gém, 1 jégmadár, 4 egerészölyv, sok seregély és barázdabillegető ismét. Szárcsa ezúttal nem mozgott a vízen, ellenben volt egy kis csapat függőcinege a nádasban a vasi oldalon, valamint egy kései cigánycsuk és a legjobb egy átrepülő halászsas. Rövid időn belül ez a második alkalom, hogy találkoztam ezzel a fajjal. Nem túl gyakori. :)


 Életem első jégmadár fotója :) (Alcedo atthis)

Egerészölyv (Buteo buteo) és halászsas (Pandion haliaetus) szinkronrepülése :)

2014. október 5., vasárnap

2014.10.05. Európai Madármegfigyelő Napok

Idén is két programmal vártuk az érdeklődőket az Európai Madármegfigyelő Napok alkalmából a környéken. A sors fintora és a szervezők ilyen-olyan egyéb programjai miatt, ezúttal a két esemény egy időpontban és egy napon került megrendezésre. Szélmezei tavaknál Petiék, a Ság hegyen pedig én vártam a "nagyközönséget". Az idei évben én kicsit nagyobb teret adtam a promocióknak, kiraktam a helyi középiskola faliújságjára, a művelődési ház faliújságjára, több facebook oldalon is megosztásokat szereztem, valamint a helyi tévé hirdetései között is lement. Ezúton is köszönetet mondanék Szerdahelyi Szabinának, Kiss Fanninak, Ferenczi Sándornak és a Vulkánpark személyzetének a nélkülözhetetlen segítségükért!
Reggel a Ság hegyen kezdtünk, hiába a sok reklámnak csak négyen indultunk el a szokásos kis utunkra. Idézve valakit: "Az értelmes programokra mindig kevesen kíváncsiak.". Elgondolkodtató, de engem nem szokott letörni az ilyesmi. Sőt, sokszor, ha tehetem egyedül indulok neki a határnak.
A három leggyakoribb faj, amit láttunk: széncinege, fekete rigó és a zöldike voltak. Közel 150 madarat láttunk összesen, köztük egy hollóval, egy egerészölyvvel, karvallyal, valamint vonulásban lévő, még itt tartózkodó csilpcsalpfüzikével, házi rozsdafarkúakkal.
A kis kirándulásunk jó hangulatban, családiasan zajlott. Soha rosszabbat.


 Ékes vasvirág (Xeranthemum annuum)

 Fagyal (Ligustrum)

 Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)

 Tájék :)

 Gondoltam sétálok egyet a birtokomon :D

Madarat megfigyelők :)

A hegyi túra után nekiindultam Szélmezőnek, mert Peti hívása, miszerint fülemülesitkéket és barkóscinegéket fognak halomban a tavaknál, eléggé felcsigázott. Érkeztemkor nem is kellett csalódnom. Az ő csoportjuk kicsit nagyobb számban, "kicsit több" madárral várt. Az ott töltött pár órám alatt sok barkóscinegét gyűrűztek, de akadt a hálóba kék cinege, függőcinege, seregély is. A környéken egy rövidke sétát téve kései cigánycsukot, nagy őrgébicset, dankasirályokat, cigányrécéket, kabasólymot, vörös vércsét, karvalyt, üstökösrécéket, böjti récéket láttam. Sok faj és jobbnál-jobbak keveregtek a könyéken. Élményekkel teli nap volt.
 

 Barkóscinege hím (Panurus biarmicus)

Gyülekezőhely

Ráadásként Szabinával szombaton Kőszegen belefutottunk egy hasonló rendezvénybe, onnét jöjjön néhány kép, a fíling kedvéért. :)

 Réti fülesbagoly (Asio flammeus)

Vörös vércse (Falco tinnunculus)