Erdőből erdőbe

   Úgy esett, hogy ma sikerült a "nagy Marcal-teamet" összerántania Petinek és Gergőnek. Így innen-onnan, de az utóbbi évek legaktívabb emberei összegyűltek Vatnál, hogy megvitassák, a nap feladatát. Ami nem volt más, mint fészekkeresés. Ketté osztódtunk, egyik csapat a Dabronyi-erdőbe, másik a láperdőbe vetette be magát.Én Gergőékkel a láperdőt választottam, kicsit hazai pályának érezvén.

   Kellemes csalódást okozott Nekem/Nekünk a Marcal lápja. Rengeteg kismadár mutatta magát a nyarasban és az azt szegélyező cserjésben. Fenyőrigók nagy csapatai, csízek, süvöltők, ökörszemek, citromsármányok, cinegék (kék, barát, szén), fakopáncsok mellett fekete harkály, szajkó, hamvas küllő, sőt a folyón egy jégmadár is megmutatkozott. Hódrágások tűntek fel időről-időre a part menti fákon. Szépen elszaporodtak itt ezek az állatok. Az égen egymást váltották a vadlúdcsapatok. Átrepülő bütykös hattyúk, kárókatonák és dankasirályok mellett nagy kócsagok és tőkés récék színesítették még a vízimadárvilág palettáját. Sajnos a hőn áhított, már-már legendás fekete gólya fészket ezúttal sem találtuk (nem először indultunk a keresésére). Vadásztak a határban, ezért néhány helyre be sem próbáltunk jutni.

   Mivel viszonylag hamar végeztünk a láperdőben, így átmentünk mi is a dabronyi részre. Számomra még új volt ez a terület. Nem hagy bennem rossz emlékeket, mert egy vaddisznócsapat néhány méterre mellettünk sétálgatott, ilyen közel még sosem voltam hozzájuk, valamint több alkalommal is láttuk az erdő agancsos királyait. Sok holló mellett néhány egerészölyv és szajkó, kismadarakból pedig a teljesség igénye nélkül fakusz, őszapó, barátcinege, sárgafejű királyka került a szemünk elé.

A téli határt járva...

Kisebb-nagyobb kihagyás után ismét itt...
Az utóbbi két hétben többször jutottam ki kedvenc területemre madarászni, mint egész Ősszel...

December 15-én Rolival vágtam neki a Marcal celli szakaszának. Nem is hiába. A nagy hidegben sikerült egy nagyobb libacsapatba belebotlani, nagyjából ott, ahol évek óta találkozunk velük. Nem titkolt szándékkal a libák miatt indultam ki, ugyanis továbbra sem adtam fel azt, hogy egyszer belefutok egy vörösnyakú- vagy apácalúdba itt a környéken. Az esély megvan rá. Kisebb csapatok folyamatosan érkeztek a nagyobbhoz és egész szép kis "vadlúd-feszt" kezdett kialakulni a szántón. Mi folyamatosan próbáltunk közelebb férkőzni hozzájuk, de mivel egy csekélyke nádas volt csak köztünk, így ez nem ígérkezett egyszerű feladatnak. Félúton abbahagyva a próbálkozást, kerülőutat keresve elindultunk másfelé, hogy legalább nagyjából szemügyre vehessük őket távcsővel, de ekkor felrepült a nagy csapat. Egyből elkezdtem keresni, hogy miért, hiszen minket nem láthattak meg onnét még, mert takarásban voltunk. Egy ragadozómadár repült el mellettük, ami nekem elsőre gyanús volt. Tudtam, hogy egy ölyv nem nagyon zavarja meg a vadludakat, ráemeltem hát a távcsövemet és beigazolódni láttam a sejtésem, hogy sassal van dolgunk. Ám mire belőhettem volna, hogy milyennel, eltűnt a szemünk elöl. A felzavart libákat békén hagyva továbbindultunk a Marcalra. Útközben néhány vegyes pintycsapat, citromsármány és nádi sármány került a szemünk elé. A folyó mentén a hód rágta fákat figyelgettük, valamint a vízen szép számban tartózkodó tőkés- és csörgő récéket. Sok dolmányos varjú mellett egy nagy őrgébics is tartózkodott a területen és megláttuk a sast is! Furcsa volt, hogy a földön egy nagy valamit 4-5 dolmányos varjú ugrál körbe folyamatosan. Ránéztem hát és ekkor láttam meg, hogy egy öreg rétisas az! A fehér farka csakúgy virított. 4-5 éve láttunk ezen a területen többször is egy öreg rétisast, azóta se híre se hamva nem volt. A folyó túloldalán egy portyázó kékes rétihéja hím dobott még egyet a napunkon.

December 23-án szintén Rolival indultam neki az útnak. Nagy köd nehezített a látási viszonyokat. Libákkal végül nem is találkoztunk, csak két csapat hangját hallottuk, ahogy a ködben repülnek valahol a fejünk felett. Ezúttal kismadárból is kevesebb akadt. Csak néhány nádisármány és 4 cinege színesítette a listánkat. A folyó melletti belvizeken nagy csapat dolmányos varjú időzött, a vízről pedig folyamatosan reptettük fel érkezésünkkel a tőkés- és csörgő récéket. A láperdőből fekete harkály hangja hallatszott és ma is találkoztunk egy nagy őrgébiccsel.

Szenteste napján egyedül indultam ki, már eléggé megcsúszva az idővel bicajjal vágtam neki a túrának. Vonzott a napsütés, de a szél kevésbé. Kiérve a Marcalhoz nem láttam se libát se más madarat, már majdnem vissza is fordultam morogva, amikor az egyik szántóról felrepült egy nagy csapat vadlúd, majd vissza is ereszkedett. Egy mélyebb részen bújtak meg a repce között. Egyből felélénkültem. Hamar körbenéztem, hogy tudnék közelebb jutni hozzájuk. Egy vizesárok magas viszonylag magas nádasa mellett haladva indultam meg a "kánaán" felé. Volt mellettük egy magasles, néhány méterre... kicsit sem voltam flusztrált, hogy most nem éppen azon a lesen üldögélek... De mindegy, gondoltam, próba cseresznye. Szépen haladtam az árok mentén, hol guggolva, hol mászva, hogy mindig takarásban legyek. Néhányszor egekbe szökött a pulzusom, amikor a ludak mellett legelő őzek felkapták a fejüket és elfutottak jobbra vagy épp balra... attól féltem a ludak követik a példájukat, de szerencsére csak éberebben nyújtogatták a nyakukat, nem keltek szárnyra. Egyre közelebb érve a csapathoz, láttam, hogy egy nagyobb belvízfolt mentén időznek és, hogy elég szép számmal vannak. Sikerült olyan közel férkőznöm hozzájuk az ároknak hála, hogy megmerem kockáztatni, eddigi életem során még sosem voltam ilyen közel libákhoz. Szabad szemmel is jól lehetett őket látni. A csapatot néhányszor átfésülve szomorúan vettem tudomásul, hogy nincs köztük extra faj. Nagy számban nagy lilikek, kis számban vetési ludak alkották a tömeget. Szerencsére már jól átnéztem őket, amikoris kiszúrtak és szárnyra kaptak. Imádom azt a látványt, amikor több száz vagy épp ezer lúd szárnyra kap és betöltik az eget... Ezután egy másik kis szántást vettem célba, ahol messziről hattyúkat véltem látni. Nos, tényleg ott voltak, méghozzá 25 bütykös hattyú. A mai napon is volt szerencsém egy nagy őrgébicshez mellesleg.

 Bütykös hattyú (Cygnus olor) csapat, háttérben a folyó menti fákkal

Vadludak a leshelyemről fotózva

Libák takarásból

 Nagy őrgébics lakoma

 Cygnus olor

Kicsit fáj...

Kedves Olvasó/Érdeklődő,
Az alábbiakban egy kicsit az eddigiektől eltérő bejegyzést olvashattok, mint azt a cím is jelzi...
További olvasás csak saját felelősségre. :)

Valahol mindig is éreztem, hogy van egy kis művészi vénám, ezt ilyen-olyan formában olykor felszínre is hoztam. Most úgy gondoltam, hogy ezen blog keretein belül is kicsit mélyebben bele lehet folyni dolgokba a jelen aktualitásait figyelembe véve. Miközben néhány dallamos Bahlzack remixet pörgetve gondolataim a réteken-erdőkön járnak íródnak a sorok... Tehát:

Kedvcsinálónak az olvasáshoz:

Bahlzack :)

(Nem, nem kattant ki egy kerekem sem.. és a blog sem fog alapvető változásokon átmenni.)

Van a Nagy-kör. Az a fránya kis kultúrtáj néhány akác és erdei fenyves folttal. Az egy szívemnek nagyon kedves környék. Az első madarászutaim helyszíne, itt figyelgettem a vadgerléket, tövisszúró gébicseket, itt nyílt ki a szemem, hogy nem csak a cinegék és verebek léteznek és itt fúrt a kíváncsiság, hogy mik ezek a madarak körülöttem. E terület miatt szereztem be etetőt 15 éves siheder koromban, mert hát, ha Nyáron ilyen madarak vannak, mik lehetnek itt Télen? E terület miatt ugrottam be a könyvtárba az első határozóimért és az első Fekete István könyvekért. Ezen terület adta nekem az ötös érdemjegyekhez kellő vadvirágokat biológia fakultációkon, itt ismertem meg a bakszakállat, kőrisfát, ördögszemet és társaikat. Itt láttam általános iskolás koromban az első nagyobb őzcsapataimat, az első gímszarvasaimat, vaddisznóimat. Az itteni erdőfoltokban csatangolva éreztem magam nagy természetjárónak, felfedezőnek, ha többen voltunk vezetőnek, tanárnak. Itt ezen a területen tartottam később a madármegfigyelő napokat barátaimmal, itt tűnt a legközönségesebb madár is jónak, fajlista-gyarapítónak. Jegyzeteltem bőszen, növénylistám, madárlistám is volt... Ez volt az "én területem, birodalmam". Minden fáját, bokrát ismertem, tudtam melyik évben hol költ a szajkó, ölyv, holló... Hol tudok finom gombát szedni, melyik csipkebogyó terem a legjobban. Mindent tudtam róla. Roli és Sanyi barátaimmal évekkel ezelött napi szinten kint bóklásztunk délutánonként. Minden amit láttunk adat volt és napi beszélgetések helyszíne is ez a terület volt.

Volt...

Hogy másnak mi ez a táj? Semmi.. Pár szántóföld, akácsorokkal amire a kutya se kíváncsi. Tetszik vagy sem.. Ezek a tények. Aláírom. De nekem ez volt közel, ez volt "útban", ez volt a kihívás. Más legyint rá, kimegy néha egy-egy vadász lőni valamit, vagy néha ritkítják az erdőt, pár ember kimegy gombázni, kocogni esetleg kutyát sétáltatni. Térképen se jelzi semmi. Ez csak nekem Nagy-kör.. De ettől jó.

Aztán ahogy telik-múlik az idő, Te felnősz... A táj is változik körülötted. Szinte észre sem veszed. Vagyis de... Csak nem akarod. Egyre kevesebb madár tűnik fel , egyre nagyobb területeket nő be az akác és az aranyvessző. Egyre kevesebb a fészek és a felfedezésre váró titok, összeírásra váró adat... Te meg egyre kevesebbet jutsz ki, aztán ezek fényében egyre kevésbé is akarsz ide kijutni. Inkább kimész másfelé, ahol még van mit figyelni, van ami érdekes lehet.

Ahogy nekünk is egyre kevesebb látnivalót adott a Nagy-kör, egyre nagyobb szakaszokat adtunk hozzá a bejárt útvonalainkhoz. Így jutottunk ki heti szinten a Marcalra, aztán a Kódóra, aztán Nemeskocs alá is sokat jártunk ki, valamint a Marcal celli szakaszára. Mindig változtatni, újítani kell, kellett. És ez így van jól. Sorban jönnek a lépcsőfokok.

Volt az amikor, húú mi is az a holló? Ja a Ság hegyen költ, menjünk nézzük meg. Aztán néha felbukkant az utcánk környékén is, már fel is írtam, sokat néztem távcsővel.. Aztán egyre többet láttam, gyanús lett, elindultam a "nyomok" alapján és megtaláltam a fészküket, itt a Nagy-körön. Aztán ezt minden évben és ahogy egyre többet láttam a hollókat, egyre inkább nem foglalkoztam velük. Örültem nekik, de itt vannak és ennyi. Tudom, hogy vannak még 10 km-en belül 3 másik fészekben legalább. Inkább az foglalkoztatott, hogy mennyi kékbegy lehet a vasi oldalán a Marcalnak, vagy milyen és mennyi cankó mozog a belvizeken. Az meg Nagy-körön nincs, hát oda kell menni, ahol van. Amikor már nem elég a holló, meg az ölyv.. Jobb ma egy veréb..ja mégsem :)

Sajnos az idei megfigyelő nap Ság hegyre rakásában is nagyobb részt motivált az, hogy ott több madarat fogunk látni, minthogy jobban megközelíthető a Nagy-körhöz viszonyítva. Azért nem voltam hűtlen "kis-kedvencemhez", adva neki egy esélyt elötte egy héttel kiballagtam hátha érdemes ide is kijönni, de nem. Ő már nem viszonozta a szívességet. Kiadott magából mindent. Évi szinten talán egy átvonuló hantmadárral vagy gyurgyalaggal tud nekem örömet okozni. De nem haragszom rá. Sokat kaptam tőle és szinte semmit sem tudtam adni neki... Azt nem látom, hogy lenne aki átveszi a helyem és kutatási vágytól lelkesedve rohanna a ZÖLDbe. Ma? A Zinternet, mobilok korában... Na de álszentségeskedést félretéve.. ezeket használom én is... csak hát, minden változik..

Ne menjél ki, sáros leszel, kullancs megy rád, megcsíp a szúnyog, kiüt a csalán, mérgez a gomba, bök a tüske, allergiát okoz a fa, veszett a róka, agresszív a vaddisznó, megbízhatatlan az őz, betegek az állatok, megázol tüdőgyulladást kapsz, meleg van napszúrást kapsz stb... Így aztán lehet kedvet csinálni a kiránduláshoz kedves média és sok szülő... :)

Érdekes én élek.. sőt, sokan élünk és mégsem lettünk kevesebbek, mint a gép elött görnyedő virtuál világban élő "zombik" :) És mellesleg nekem is van internetem, sőt használom is..

Mi Marcalba fürödtünk ingyen és nem apuci-anyuci pénzén szállodák medencéiben... Mi bicajjal mentünk ki és nem raktak alánk kocsit... Na, de nem társadalomkritika ez a poszt.

A Nagy-körhöz visszatérve: R.I.P.

Útjaink elváltak, nekem már nincs szükségem arra, hogy heti szinten felkeressem, neki se arra, hogy bolygassam. Nagyobb területeket ellenőrizgetek, tartok szemmel. De sosem feledem amit itt tanultam, amit itt kaptam. Azért gombáért és csipkebogyóért még visszajárok, vagy csak néha barátokkal trécselni. :)

Európai Madármegfigyelő Napok - Ság hegy

   Idén először, 5 év Nagy-körös&haveri társaságos&privát megfigyelőnapozás után, kicsit nagyobb feneket kerítettem a dolognak.

   Már tavaly is terveztem, hogy meghirdetem itt-ott a túrát. Aztán elvetettem, Idén viszont úgy gondoltam, meg kell próbálni. Elsőként az MME-nek jeleztem, hogy mikor és hol tartanám. Munkabeosztás miatt mindenképp vasárnapra esett a választás, aztán márcsak egy olyan időpontot kellett találni, ami nincs túl korán, se későn és ha érdeklődő lenne helyijáratos busszal is ki tudjon érni időben. Vonat meg amúgyis gyakran jár, akár Pápa, akár Zeg, akár Szhely felől. Lebeszéltem az Őrségi Nemzeti Parkkal is, hogy a Ság hegyre mennénk, ami az "ő területük". Ezúton is köszönöm Nekik a könnyű és gyors beleegyezést!

Következő lépésben egy ismerős gimis gyakornok tanárral "hirdettem az igét", hátha akad érdeklődő a volt suliból. Aztán munkahelyen is témáztam erről kicsit, valamint néhány környékbeli természetjárónak és madarásznak is elhintettem.

Nem utolsó sorban pedig egy közösségi oldalon vettem fel a kapcsolatot egy helyi természettel foglalkozó intézménnyel, nekik is nagyon sokat köszönhetek, hogy készséggel segítettek.

   Azért a Ság hegyre esett a választásom, mert egy megyei szinten jól ismert és természeti értékekben viszonylag gazdag hely, amit elég jól ismerek. Sejtettem azt is, hogy kb. milyen fajokkal fogunk találkozni.

   Barátnőm, Szabina nagy örömömre velem tartott és haveri köröm is majdnem teljes létszámban jelen tudott lenni idén, amit ezúton is nagyon köszönök nekik. A pápai egyesületből Peti barátom és barátnője Angi jött el, valamint két ismerősük Imre és barátnője. Valamint Sárvárról érkezett Kornél és párja. Így 12-en voltunk az eseményen. 151 madarat láttunk összesen, a 3 leggyakoribb faj pedig a seregély, fekete rigó, énekes rigó "trió" volt. Érdekességként egy hazafelé látott karvaly és a hegyen egy erdei szürkebegy szolgált.

Jó hangulatban telt a nap és remélem jövőre is hasonlót, ha nem jobbat tudunk majd összehozni. :)

 The team :)

 Profik :)

 Jómagam :)

Haveri kör :)

 :)

Külsővat-Bánhalmapusztai gyűrűzőtábor

A napokban részt vettem a Marcal-medencei gyűrűzőtáborban. Idén szerencsére több napot is kint tudtam tölteni. Beszéljenek helyettem a képek. :)

 Mezei poszáta (Sylvia communis)

 Kis poszáta (Sylvia curruca)

Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca)

A táborban kb. 600-700 madarat fogtunk. Nagy számban került a hálóba barátposzáta, kerti poszáta. A poszáták mellett sok pintyféle is kapott gyűrűt (tengelic, zöldike), valamint nádi énekesmadár is (foltos nádiposzáta, cserregő nádiposzáta). Néhány egyéb faj: kis fakopáncs, nyaktekercs, citromsármány, szajkó.

A táborban elengedésre került egy fiatal héja is Turny Zoli jóvoltából, így színesítette az amúgy is jó fajokból álló ragadozómadár megfigyelési listánkat (kabasólyom, barna rétihéja, karvaly, darázsölyv, egerészölyv). Reggelente és sötétedéskor több alkalommal figyeltünk meg átrepülő bakcsót, szürke gémet, nagy kócsagot, nyári ludat. A tábor környékén egy nagyobb gyurgyalagcsapat vadászgatott mindennap, sajnos ők nem kerültek a hálóinkba.

 Magas aranyvessző (Solidago gigantea)

Selyemkóró (Asclepias syriaca)

Sajnos a tábor környékén (és a Marcal mentén is) rengeteg az invazív faj.

 Kutyabengés élőhely (Frangula alnus)

A hálókat egy hosszú árok felett húztuk ki több helyen, ami egy nádas-sásos élőhelyet választott el egy bodzástól, valamint egy viszonylag nagy kiterjedésű kutyabengésben álltak a stanglik. A bogyós növények kedvelt csemegéi a vonulásban lévő madaraknak (rigóknak, poszátáknak, füzikéknek).

Egyéb állatok a táborban

Átgázoltunk a vörös Marcalon

Több kisebb túra után jelentkezem egy nagyobbnak a beszámolójával.
Néhány Nemeskocs alatti körülnézés után, ma Nagypiritre a kavicsbányatavakhoz tekertünk ki Sanyival.
A réteken már a növényzet az úr a nagy vizeknek se híre se hamva, ezért a madárvilág sem olyan változatos, mint eddig. Többek közt ezért is jutottam ki én is kevesebbszer.
Ez a mai út nagyon érett és kapóra jött Sanyi pecázhatnékja, ezért elcsaltam.
Nemeskocs alatt a régi híd helyén keltünk át a vörös Marcalon, bokáig voltunk a vízben... Így rövidebb volt, mint Boba alatt eltekerni és jó fél órát veszteni.
Jó volt egyet nosztalgiázni a régi jó emlékekből.
Én főképp a gyurgyalagokra és a vízimadárvilágra voltam kíváncsi.
A gyurgyókák telepére később néztem csak rá, mert a marhacsorda a közelben volt és eszembe se volt megijeszteni őket vagy, hogy kitörjenek miattam, inkább vártam, míg odébb állnak.
Sanyi közben fogott egy kisebb csukát, amit vissza is engedett. Respect!
A tavakon egy vízityúkot, egy billegetőcankót láttunk. Valamint átrepült 3 szürke gém és 2 nagy kócsag is többször. Feltűnt egy kabasólyom a fecskéket riogatva.

 Gyurgyalag (Merops apiaster) élőhely

 Szürke gém (Ardea cinerea)

 Nagy kócsag (Egretta alba)

 Naphal (Lepomis gibbosus)

 Csuka (Esox lucius)

 Már szabadon

Gyurgyalag élőhely közelebbről

Gólya Road Show '13

Néhány gólyafelderítő út kivételével sok helyen nem jártam a napokban. Most ez a program köti le a szabadnapjaimat. Néhány környékbeli falu gólyaállományának felmérése.

Viszont idén is megtartottuk a Gólya Road Showt a PKTE-vel, Szelle Ernő és Széplaki Imre vezetésével. Nyáráddal új faluval bővült az ez évi településlista.
27 fiókára került gyűrű, átlagban 4 fiókás fészekaljak voltak. Örültünk a sok érdeklődőnek és élmény volt részt venni a programban.
Köszönjük az e-Onnak is a segítséget.
Na de helyettem beszéljenek a képek!

 Munka közben

 Seregélyek Vináron (Sturnus vulgaris)

 Négylábú érdeklődők

 Hencz Péter (PKTE) és a gyűrűző, Széplaki Imre

 Gólyasimogató :)

 Idén színes gyűrűk is kerültek a madarakra

 Érdeklődők Külsővaton

 Színesgyűrűk

 Gólyafiókák

Héja-nézőben

Ma végre kijutottam egy Celldömölk vonzáskörzetében található erdőfoltba, ahol évek óta költ egy héja pár.
Már az úton találtam fakopáncs és gerle tollmaradványokat, így okkal bíztam abban. hogy idén is foglalt lesz a fészek.

Az útról meg is pillantottam a "tákolmányt" benne 2 fiókával. Fél órát várakoztam a közelben, hátha megjelennek a felnőtt madarak is vagy legalább egyikük, de nem járt sikerrel ez a tervem.

Az erdőben látott, halott egyéb fajok: barátposzáta, nagy fakopáncs, sárgarigó, erdei pinty, őszapó, széncinege.

Induláskor egy darázsölyv repült át az utca felett, ez sem elhanyagolandó adat. :)

 A fészek

 Héja-fióka (Accipiter gentilis)

Délután Rolival néztem ki a Kódó-mentén kirakott két D-odúhoz. Sajnos most is lakatlannak tűntek. A réteken lévő víz még jobban összehúzódott és rengeteg kis békafajjal találkoztunk. Kb. minden lépésre elugrált elöttünk vagy 10... Zöld varangyot, zöld levelibékát biztosan találtunk köztük, de mindet nem néztük át jobban. Inkább madarászni mentünk. 

A kétéltűekkel teli helyen 3 fehér gólya sétált fel-alá, terített asztal, ugyebár...

Egy fiókáit féltő bíbiccel is találkoztunk, de nem akartuk háborgatni, beértük azzal, hogy tudtunkra adta, rossz helyen járunk és hallottuk a kicsik hangját is.

További fajok innét: kabasólyom, dolmányos varjú, seregély, füsti fecske, egerészölyv, fülemüle, nádirigó, széncinege, cigánycsuk, sárgarigó, citromsármány.

 Bíbic (Vanellus vanellus)

 Zöld levelibéka (Hyla arborea)

Zöld varangy (Bufo viridis)

Ság hegyi túra

   Ma körbenéztem a Ság hegyen, ezzel befejeztem egy múlt héten megkezdett túrát.

Azon a hétvégén Szabinával indultam el megnézni a Ság hegyi Múzeumot, ahol cimborám Sanyi dolgozik. Az épület bejárása után döntöttünk úgy, hogy felbaktattunk a kráterhez és ha már ott voltunk én megnéztem az árvalányhajakat is.

 Képek a múzeumból I.

 Képek a múzeumból II.

 Kunkorgó árvalányhaj (Stipa)

 Varjúháj (Sedum)

Ma pedig bejártam a hegy déli és nyugati oldalát is. Szerencsémre az eső elkerült, sőt gyakran sütött a Nap. Mesteri felől felmenve akácfolt után a szőlőskertek, gyümölcsösök között vitt át utam, aztán felérve a hegyre a lejtős sztyeppeken jártam, egészen a molyhos tölgyes-mogyorós széléig hatoltam, majd visszafordultam és kertek, pincék közt mentem haza, megkerülve az egész hegyet.
Több ponton eljátszottam a füleskuvik hangját, hátha válaszol egy madár (bár éjjeli faj). De ha már kint jártam, vesztenivalóm nem volt vele. Sajnos nem reagált semmi a hangra.
Nagy csapat sarlósfecske időzött a kráter felett ott jártamkor, átrepült két holló, a szőlősökben tengelicek, kenderikék és seregélyek repkedtek, szóval volt mocorgás.
Nagy örömömre 2008 után ismét találtam egy tő tarka nőszirmot, mely védett faja a hegynek.

 A kráter egyik fala

 Ligeti zsályás, kaszanyűg bükkönyös déli oldal

 Tövisszúró gébics hím (Lanius collurio)

 A zöldellő kráter

 Elvirágzó tarka nőszirom (Iris variegata)

 Hollófészek a kráterben (Corvus corax)

 Tövisszúró gébics hím (Lanius collurio)

Csicsörke (Serinus serinus)