2012. március 28., szerda

Erdei terepszemle

   Gondoltam, hogy ha már egyszer van időm, akkor ma is kimegyek valamerre. Eleinte a Marcalra terveztem a menetelt, de aztán úgy döntöttem, hogy az utcavégi erdőfoltokat és a Nagy-kört járom be. Így legalább megnéztem, hogy mi a helyzet a gallyfészkekkel, tavaszi növényekkel, kullancsokkal és a vonulásból visszatérő erdei madarakkal.
   Első utam az út menti erdei fenyves foltba vezetett. Ide tavaly építettek a hollók egy fészket, melyben sikeresen költöttek is. Ebben a fészekben most egy erdei fülesbagoly tanyázott. Sejtettem, hogy hollókkal nem fogok itt találkozni, hiszen őket egy másik erdőfoltnál láttam hetek óta revírt tartani. Sokkal inkább bíztam egerészölyvben, mint bagolyban, de ezek szerint idén sem fog ölyv költeni a Nagy-körön.
   Következőnek (szintén) a tavalyi hollópár által épített (váltó)fészket néztem meg. Ezen látszott némi tatarozás néhány friss fenyőág képében. A földön a fészek alatt néhány tollat találtam, de semmi említésre méltó. Talán a néhány hete felbukkant egerészölyv pár majd használatba veszi, bár elég alacsonyan van és könnyen észrevehető.
   Ezután a régi ölyvfészekhez mentem, ez már 2006 óta nincs használatban és elég lerongyolódott állapotban van... Idén sem lesz lakója valószinüleg.
   Végül utána akartam járni annak, hogy jól sejtem-e, hogy a hollók idén új fészket építettek és ott költenek. Célba vettem az általam feltételezett revírt és mihelyt beléptem a kérdéses erdőbe már jött is a hollópár riasztani. Egy vadcsapa mentén haladtam, láttam a reakciójukból, hogy bizony itt lesz a fészek, de nem akartam megkeresni és még tovább zavarni őket, hanem siettem ki az erdőből. Persze nézegettem felfelé és ekkor a csapa mentén lévő egyik fenyő tetején meg is pillantottam a fészket. Az a tavalyi fészkelésüknél kiderült, hogy az erdei fenyőt jobb választásnak tartják, mint az akácot (váltófészek akácon, használt fészek fenyőn). Magasabb is itt az erdőfoltokban a fenyő és persze sűrűbb a koronája.. Ráadásul idén sikerült egy kevéssé az úthoz közeli fára rakniuk és egy kevéssé bejárt foltba. Minden tiszteletem az övék. :)
 Bal felső: a régi, rossz állapotú ölyv fészek
Jobb felső: a tavalyi hollófészek (idén baglyok használják)
Bal alsó: az idei hollófészek
Jobb alsó: a tavalyi holló váltófészek

   Az erdőkben járva titkon erdei szalonka felbukkanásában bíztam (2011 decemberében egy példány és 2004 őszén két példány az eddigi megfigyelésem innét), de sajnos ez nem jött össze. Helyette a következő fajokkal találkoztam: énekes rigó, fekete rigó, nagy fakopáncs, őszapó, széncinege, barátcinege, szajkó, vörösbegy, erdei pinty, citromsármány. A lepkék közül káposztalepkével, hajnalpírlepkével, első generációs pókhálós lepkékkel és fecskefarkú lepkével találkoztam. Növények közül virágzik az ibolya, mezei tyúktaréj, odvas keltike, pásztortáska, salátaboglárka és piros árvacsalán.

Mezei tyúktaréj(Gagea pratensis)

Odvas keltike (Corydalis cava) lila színben

Salátaboglárka (Ranunculus ficaria)
   Hazafelé a mezőgazdasági területeken és bokorsorokban a fajlista kiegészült cigánycsukkal, búbos pacsirtával, mezei pacsirtával, házi rozsdafarkúval, örvös galambbal, barázdabillegetővel, házi verébbel, mezei verébbel és seregéllyel. A nap csúcspontja nekem az volt, hogy a vasúti átjárónál láttam egy hantmadarat, pontosan ott, ahol 2009. szeptember 2-án! Az volt eddig életem első és egyetlen hantmadár megfigyelése. Azóta többször is szóba került poénból azokkal, akik néha kijárnak velem, hogy jó lenne látni, meg nézd, majd ott lesz, de komolyan sosem gondoltam volna, hogy találkozok vele. Nagyon szép madár, egyik kedvencem.
Hantmadár "lelőhely"

 Hantmadár (Oenanthe oenanthe) kollázs

2012. március 25., vasárnap

Ha a víz nem megy Csabihoz... Csabi megy a vízhez

   A címek összehozását már felettébb élvezem. Ez lesz az új hobbim. :) Na, de nem rémítek meg senkit sem. Inkább belevágok a dolgokba. Szóval, mivel mindenki azzal riasztgatott, hogy ma nem lesz jó idő, ezért én sem terveztem túrát mára. Ám felkelés után kinéztem az ablakon és hát sütött a Nap. Gondoltam, menni kellene valamerre. Ebéd után már egyre erősödött bennem ez az érzés és amúgyis régóta terveztem egy utat a nagypiriti tavakhoz, viszont az erős északi szél és az, hogy már elmúlt délután 2 ellenérzéseket váltott ki belőlem. Biciklivel nem tudtam megsaccolni mire érhetek oda, azzal viszont tisztában voltam, hogy ilyen szélben legalább kétszer annyi idő lesz a visszaút. Mégegyszer összegeztem magamban a pozitívumokat és negatívumokat, aztán nekiindultam. El az utca végéig, onnét a festéküzemig, majd a nemeskocsi vasútállomásig, tovább a régi kocsi híd helyéhez, el a bobai hídig, onnét vissza a régi kocsi hídhoz (a híd már nincs meg, ezért kell a kerülő) és negyed 4-re már ott is voltam a tavaknál (40 perc hátszéllel és 15 perc szembeszéllel). Közben a tájat nézegettem, mert nagyon szeretem a Boba és Kocs környéki réteket, alföldi hangulat, gémeskutak, elvétve néhány fa.


Az én Alföldem

   Nemeskocs után végig a folyó mellett haladtam, így láthattam két erdei cankót (lehet, hogy a tegnapi kettő volt, hiszen nem messze mozogtak attól a helytől). A magas nyárfákon nagy fakopáncs dobolt és egy vörös vércse hím is megjelent. Sok dolmányos varjú, mezei veréb és citromsármány volt a földutak mentén, néhol búbospacsirták, házi rozsdafarkúak és cigánycsukok és színesítették a fajlistát.Oda érve a tavakhoz a három szélső tavat néztem át legelőször. Ezek közül kettő elég fiatal, 2009-es keletkezésű (akkor sok kavicsot termeltek ki a régi tavak mellett, és ezek a bányák feltöltődtek vízzel), olyanok, mint két tengerszem (kavicsos part, tiszta kékeszöld víz, egyszóval gyönyörű látvány). Nagyon szeretem ezt a környéket és mivel régen horgásztam is, meg bennem van rendesen a halász-madarász ösztön, minden tavat, pocsolyát szívesen átnézek és körbejárok. Az első tavon múltkor egy bütykös hattyú tartózkodott és most is.


Bütykös hattyú (Cygnus olor) az egyik tavon

   A tó mellől visszakanyarodtam az útra, ekkor meg megláttam az első idei füsti fecskémet. Na mondtam is magamban, hogy már megérte eljönni. Napsütés, jó fények, fecske...Átnéztem a másik tóra, ezt egymás közt haverokkal csak tengerszemnek hívjuk. Ketten horgásztak rajta, de én nem foglalkoztam senkivel, bicajt le, megindultam a partján és távcsővel nekiálltam nézelődni. Átsiklott a szemem egy kismadáron a sekély részen, mondtam is magamban, hogy biztos barázdabillegető. Szomorúan nyugtáztam, hogy itt nincs semmi, erre a kismadár felrepült és akkor jobban szemügyre véve látszott, hogy egy kis lilét sodort utamba a madarászszerencse. Ami még jobb volt az egészben, hogy amikor leszállt, felreptetett egy erdei cankót. A horgászok meg érdekesen néztek, hogy ki az az "őrült", aki a madarak után összegörnyedve mászkál a parton... 

Kis lile (Charadrius dubius) a tavaknál



A "Tengerszem" három képben bemutatva

   Következő lépésként a belső tavakat néztem meg, az igazi horgásztavakat. A jó idő kicsalta őket is a vízhez. Mivel semmilyen madarat nem láttam ezeken a tavakon, ezért bemerészkedtem a kivágott fák közé és a még megmaradt fák közé.. ekkor tűnt fel, hogy a nagyobb tavakon kívül kisebb állóvizek is vannak itt, melyekről megreptettem egy csörgő réce gácsért és egy egy tőkés réce párt is (véletlenül), valamint egy róka délutáni pihenőjét is félbeszakítottam a megjelenésemmel. Ha már itt voltam, körül néztem a közeli réteken is, ahol néhány szarkától és seregélytől eltekintve csak egy nagy bíbiccsapat "garázdálkodott".

   Horgásztó

   Ezután úgy gondoltam ideje lesz hazaindulni, hiszen az erős szél miatt jóval hosszabb utam lesz, mint odafelé. Igazam is lett... többször leszálltam a bicikliről és toltam, mert egyszerűen képtelenség volt vele haladni a "jó" minőségű földutakon és a szélben. Egy kis meglepetésben azért még volt részem, hiszen visszanézve a kocsi híd helyétől három bakcsót pillantottam meg a tavak felett repülni. Izsákfa határában pedig egy átrepülő barna rétihéja tojót figyeltem meg. Háromnegyed 7-re értem haza, fáradtan és szomjasan. De megérte.:)

2012. március 24., szombat

A hármas szám bűvöletében :)

   Érdekes cím, de mindjárt érkezik is a magyarázat. Addigis jön a mai napi beszámoló.
Mivel a hétvégén nem dolgozok, ezért volt időm ma kimenni (és remélem holnap is lesz) egyet madarászni. Rolival vágtunk neki a határnak. A Marcalra menet már látszott, hogy érdemes volt kimenni. Útközben hallottuk az első idei csilpcsalpfüzikénket, valamint széncinegék, nagy fakopáncsok, házi rozsdafarkúak és fekete rigók repkedtek az út menti bozótsávokban, árkokban. A nyárfákon dolmányos varjak pihentek, a levegőben egerészölyvek keringtek. A folyóra kiérve szomorúan tapasztaltuk, hogy az elmúlt időszak szárazsága nemcsak az elmaradó belvizeken látszik meg, hanem abban is, hogy nagyon kevés a víz a mederben. Nem egy szakaszt láttunk, ahol átlehetett volna kelni úgy, hogy térdig lesz csak vizes az ember. (Más kérdés, hogy ki akar vörösiszapos vízben mászkálni...) Erre is megkaptuk a választ: néhány szürke gém és két erdei cankó is érdektelen volt a víz színére, valamint a békákat sem zavarta. 
   A régi híd maradványánál, a folyó túlpartján öt szürke gém keresgélt, a levegőben két bíbic bukkant fel és őzek is szép számmal mutatkoztak. 

 Szürke gémek a Marcalnál (Ardea cinerea)

   Egy mezei nyúl kószált az út mentén, mi meg nekiindultunk a Kódónak. A folyón még feltűnt három fütyülő réce is, két gácsér és egy tojó. További két szürke gém keresztezte utunkat majd a Kódó mentén még hat. Sokan voltak és bizalmasak is. A patak mentén még belefutottunk két tőkés récébe (egy gácsér és egy tojó), még egy erdei cankóba és három böjti récébe (két tojó, egy gácsér). És akkor el is érkeztünk a cím magyarázatához: a nap 3 legjelentősebb fajából egyaránt 3 példányt láttunk (böjti réce, erdei cankó, fütyülő réce). A patak menti nádból pedig még egy hím barna rétihéja szállt fel.
 Szürke gém a Kódónál (Ardea cinerea)

   Énekes madarak közül citromsármányokat, vörösbegyeket, cigánycsukokat és nádi sármányokat figyeltünk meg. Szem elé került még szarka, szajkó és sok seregély, fácán. Hazafelé még két vadludat láttunk a magasban szállni Dél felé.
 Cigánycsuk hím (Saxicola rubicola)

 Citromsármány hím (Emberiza citrinella)

Házi rozsdafarkú hím (Phoenicurus ochruros)

Egerészölyv fészkek a Marcal mentén (Buteo buteo)


Tőkés récék (Anas platyrhynchos) és böjti récék (Anas querquedula)

Fütyülő récék (Anas penelope)

Kis rókalepke (Nymphalis urticae)

 Fehér fagyöngy (Viscum album)

Költőtálca sólymoknak

Hóvirág (Galanthus nivalis)

2012. március 16., péntek

Szabadnapok

   A gép azt dobta, hogy nem töltöm otthon a "hosszú hétvégét"... Március 14-én éjszakások voltunk, így az ünnepnapból elment 6-7 órám... Hétvégén pedig 12 órázás lesz mindkét nap. Nem baj, maradt egy péntek és egy fél csütörtök. Amennyire tudtam megpróbáltam kihasználni ezeket. Most megkapjátok az eredményét:
   Az ünnepnap jól indult, hazafelé a taxiból volt szerencsém látni az idei első fehér gólyámat Vát határában, majd egy 40-50 példányos dankasirály csapatot Sárvár határában. Hazaérkezvén, aludtam egy kicsit majd délután kimentem Rolival a Marcal vasi oldalán barangolni egyet. A folyón ismét csörgő- és tőkés récék voltak. Most is láttunk egy nagy őrgébicset (a szokott helyén), szóval még nem nagyon óhajtanak visszamenni északra. Ugyanez elmondható a fenyőrigókról is. Nagy csapataikat lehetett látni a szántóföldeken és az út menti nyárfákon. Egy kis belvízfoltnál egy vetési lúd pihent a folyó elött néhány méterre. Ennél a belvízfoltnál láttam nemrég egy sárszalonkát és 10 nyári ludat. Kapós tócsa...


A szóban forgó belvízfolt

   A mai nap odúkirakásban vettem volna részt, csak a szervezetem jelezte, hogy kicsit pihennem is kellene és a gyomrom sem volt teljesen rendben. Innét is üzenem, hogy remélem jól sikerült az odúzás Peti! Délre viszonylag rendbe jöttem, így szóltam Rolinak, hogy nem-e ugrunk ki egyet a Marcalig. Nehogy madarászat nélkül menjek holnap munkába.
   A folyóhoz kivezető út mentén ismét sok fenyőrigó és seregély volt, énekeltek a citromsármányok, szem elé került egy vörösbegy és egy erdei pinty is. Tegnap egy karvaly hím, ma egy vörös vércse hím színesítette a ragadozómadár felhozatalt. Érdekességnek könyveltem el egy magas kőrisen táplálkozó fenyőpintyet. Irónikus, hogy egész Télen egyetlen példányt sem láttam belőle, ezt többször is megjegyeztem, hiszen ilyen Tél még sosem volt, erre tessék.. ma, hogy senki sem számolt már vele, felbukkant. Szerencsére fotót is engedett magáról.


Fenyőpinty (Fringilla montifringilla) távolról...


...és egy kicsit közelebbről

   Ha már vonulás: a területre megjött az első énekes rigó is, valamint az első házi rozsdafarkúak is megérkeztek (egyből egy pár). Egyre több a cigánycsuk is, jönnek vissza megszokott helyeikre. A mezei- és a búbos pacsirták már egy ideje énekelnek, szóval itt a Tavasz ez már biztos. :)
A mezőn pedig egyre több a lepke. Nappali pávaszemet, C-betűs lepkét és citromlepkét is figyeltünk már meg.


Cigánycsuk hím (Saxicola rubicola)


Citromlepke (Gonepteryx rhamni)


C-betűs lepke (Polygonia c-album)


 Az idei első házi rozsdafarkú hím (Phoenicurus ochruros)

   És a csattanó a végére: a folyó mentén feltűnt a magasban egy fekete gólya is. Talán idén már költeni is fog a medencében.

2012. március 11., vasárnap

Veszprémben és Vasban ingázva

Nos, akkor úgy néz ki, hogy jut egy bejegyzés mára is. :)
   A szokásos brigád néhány tagjával felkerekedtünk szombaton. Marcal-medencei terepszemlét tartottunk és libáztunk Nyárádnál.
   Utunk első állomása a Külsővat alatti láprét volt. A réten sárszalonkák voltak, a folyóról nagy kócsagok, tőkés és csörgő récék szálltak fel. Láttuk a hódrágásokat a part mentén, a megsemmisült hódvár bejáratának maradványait. Két függőcinege tornázott az egyik fűzbokor ágain és egy kormorán is átrepült. 
   Ezekután az Adorjánháza alatti réteken néztünk szét. Itt a tavalyi nagy belvizeknek nyoma sincs most (meg a legtöbb helyen is így van ez általában). A szokásos nyárfánál most is megjelent a vörös vércse pár (valószinüleg idén is ott fognak költeni). Kékes rétihéják köröztek a magasban és egerészölyvek is szem elé kerültek. A kis patakban sok a víz, ez vonzotta a tőkés és csörgő récéket.
   A kevés faj miatt továbbálltunk a Nagypirit alatti rétekre. Itt szinte sosem kellett eddig csalódnunk madarász szempontból. Most sem... Noha a tavalyi állapotnál sokkal szárazabb a terület most, azért mutatkozott néhány vízi- és parti madár. Bütykös hattyúból láttunk 9-10 példányt, nagy kócsagok és szürke gémek is szép számmal gyülekeztek a tiszteletünkre. Átrepült két pajzsoscankó is és sok volt a bíbic. Az egyik bíbiccsapatban feltűnt egy aranylile. Megkerültük a horgásztavakat, ekkor került szem elé még egy bütykös hattyú, egy cigányréce és néhány tőkés réce is. Láttunk egy hím cigánycsukot, a többieknek ez volt az idei első. Mezei pacsirták énekeltek, volt szerencsénk néhány kormoránhoz is. Az egyik szántóföldön hollók és egy egerészölyv veszekedett egy tetemen, odamentünk és akkor láttuk, hogy egy tőkés réce gácsér maradványai keltették fel az érdeklődésüket. Egy tocsogósabb részén a rétnek sárszalonkák táplálkoztak. A falusi kultúrából is kaptunk ízelítőt, egy idős traktoros jött oda érdeklődni hozzánk, hogy mi célból járunk erre, mit figyelgetünk. Szeretem a falusi emberek hozzáállását, életszemléletét. Szerencsére messze sem kell menni, hogy ilyenben részesüljek. Elég csak átmenni a Marcal veszprémi oldalára. Ég és föld a folyó két oldala: Vasban felszántva, bevetve szinte minden föld, Veszprémben láprétek, láperdők...


"hol lehet az a lile?"


Költőláda vörös vércsének


Bütykös hattyú pár (Cygnus olor), háttérben kócsagok és gémek


Nagy kócsagok (Egretta alba)


Bütykös hattyúk (Cygnus olor)

   A Kamond környéki rétekre vitt tovább az út. Itt rossz látványban volt részünk... felégetve a láprét egy része... Tavaly cankó-paradicsom volt itt.. Idén ezzel nem kell számolnunk azt hiszem.
    Innét a kispodárpusztai-halastóra mentünk. Útközben láttam az idei első barázdabillegetőimet. A tavon egy számomra új fajjal találkoztam, a sztyeppi sirállyal. Sok kormorán, tőkés- csörgő- fütyülő- és böjti réce volt a vízen. Feltűnt a légtérben egy rétisas is. A tó mellett sárszalonkák keresgéltek, néha-néha vadlúd csapatok tűntek fel a légtérben, néhányuk le is szállt a tóra. Nagy kócsagok, hollók is repkedtek. Szárcsák tűntek fel olykor-olykor a vízen.


Kispodárpuszta


Rétisas (Haliaeetus albicilla)


"vadlúd árnyak hosszú V-ben..." (Nagy lilik-Anser albifrons)

   Ezután Feri elköszönt tőlünk, Petivel ketten maradtunk. Nyárád környékére mentünk, ahol sejtettük a nagy libacsapatot. Ott is voltak. Első körben óvatosan odalopakodtunk, de jött egy terepjáró és megreptette a madarakat. Másodszori próbálkozásra viszont sikerült jó távolságba helyezkednünk tőlük és átpásztázni a pár ezer libát. Nagyrészt nagy lilikek voltak, kis százalékban nyári- illetve vetési ludakkal. A közelben őzek "bandáztak". A nap csúcspontja egy érdekes lúd megjelenése volt a csapatban. Egy fehér fejű liba érkezett nyári ludakkal együtt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem sarki lúd, hanem egy hibrid lehet (pl. a mérete miatt). Talán nyári lúd x házi lúd.. Majd kiderül.


Érkezik a libacsapat (Anser albifrons; Anser anser; Anser fabalis)


Őzcsapat (Capreolus capreolus)


2012. március 6., kedd

Másodszor is Marcal

   Hétfő reggel munka után úgy gondoltam, hogy kiugrok Marcalra, mert ha elalszom, akkor megint elmegy egy szabadnap alvással... Negyed 8-kor értem haza, negyed 9-kor már indultam is ki. Megvolt a terv: megnézni a két magántavat Cell környékén és ha nem leszek túl fáradt, akkor elnézni a nagypiriti horgásztavakhoz is.
   Nos, az első tavon nem láttam egyetlen vízi- és parti madarat sem. Útközben egy nagy csapat fenyőrigóval találkoztam, az útmenti nyárfákon gyülekeztek és a szántóföldeken táplálkoztak. Két nagy őrgébics is szem elé került. Ők jelzik, hogy nemrég ért csak véget a Tél. Egy karvaly tojó próbálkozott eredménytelenül a fenyőrigó csapat gyérítésével
  Ezután indultam tovább a Marcalhoz. A folyó elött volt egy kicsi belvízfolt, ez mellett tíz nyári lúd pihent és egy sárszalonka is felrepült. A levegőben feltűnt még tíz nyári lúd, majd a későbbiekben egy 20 és egy 30 példányos vetési lúd csapat is. A Marcalon két csörgő réce (egy gácsér, egy tojó) és két tőkés réce (egy gácsér és egy tojó) tartózkodott, valamint egy billegetőcankó volt a parton. Ragadozókat tekintve egy vörös vércse pár, egy átrepülő barna rétihéja tojó és sok egerészölyv volt a felhozatal.
   A Kódó és a Marcal összefolyásánál a Kódó mellett mentem tovább. Hat csörgő réce (négy gácsér, két tojó) és négy tőkés réce (két gácsér, két tojó) tartózkodott a patakon. A patak mentén találkoztam az idei első cigánycsukkal (egy hím) és láttam egy zsákmányával (valószinüleg citromsármánnyal) repülő karvaly hímet is. Innét jutottam el a másik magántóra, amelyen szintén nem tartózkodott vízi- ill. parti madár.
   Hazafelé vettem az irányt és ekkor a Marcal felett láttam átrepülni hat bíbicet. Egyéb madárfajok a nap folyamán: holló, dolmányos varjú, szarka, szajkó, nagy fakopáncs, citromsármány, nádi sármány, zöldike, tengelic, kenderike, őszapó, széncinege, kék cinege, ökörszem, kék galamb, balkáni gerle, házi veréb, mezei veréb, seregély, fekete rigó, fácán.
   Délután fél 4-kor értem haza és a piriti-tavakat kihagytam, mert már elég fáradt voltam.


Citromsármány hím (Emberiza citrinella)


Nagy őrgébics légvezetéken (Lanius excubitor)


Csörgő récék a Kódó-patak felett (Anas crecca)

Récék a tavon

   A celldömölki Téglagyári-tó adottságait tekintve nem igazán jó hely a vízi illetve vízhez kötődő madaraknak. Ebből kifolyólag nagyon ritkán jelenik meg rajta ilyen madár. Eddig 1-2 alkalommal láttam felette repülni nagy kócsagot, egy alkalommal egy dankasirály pihent rajta, egyszer pedig három sárgalábú sirály szállt el felette. Utoljára pedig 1-2 éve augusztusban egy kárókatona tartózkodott a környékén egy hétig. Récéket tekintve egy alkalommal egy tőkés réce , egy másik alkalommal pedig három barátréce került fel a  tó fajlistájára. 
Hátráltató tényezők a madaraknak: viszonylag sok horgász, forgalmas út mellett van, nem folyamatosan mélyül, azaz nincsenek jó partszakaszok. 
   A Marcal-medencében idén nagyon kevés a belvíz a szokott helyeken (sőt szinte nincs is), ez ösztönözheti a vonulásban/kóborlásban lévő madarakat arra, hogy behúzódjanak a városban fekvő tóra vagy a környező falvak horgásztavaira. Rengeteg vízimadár szokott a belvizeken és a kiöntéseken tartózkodni. Néhány tavalyi példa: kendermagos réce, nyílfarkú réce, cigányréce, fütyülő réce, kanalas réce, nagy goda. 
   Március másodikán reggel a munkából hazafelé menet láttam a tavon három kanalas récét. Mihelyst hazaértem, biciklit elő, fényképezőgépet elő és irány is vissza hozzájuk. Mikor odaértem, a récék elrepültek (két gácsér volt és egy tojó), de megpillantottam egy bütykös hattyú párt (néhány évente megjelenik 1-2 példány itt). Lőttem rájuk pár képet és indultam is haza. A tó mögötti szántóföld felett egy 40-50 példányos bíbic csapat repült át. A parton láttam egy léprigót, egy nagy fakopáncsot és seregélyeket. Hazafelé pedig egy bizalmas fenyőrigót cserkeltem.

   Másnap reggel is indultam vissza a tóra munkából hazaérve. Ezúttal egy barátréce volt a tavon. Képet tudtam készíteni róla, ez nem repült el, mint a tegnapi kanalasok. A seregélyek és a fakopáncs mellett ezúttal három szajkó és néhány széncinege is mutatkozott a tó mentén. Hazafelé ismét a fenyőrigót próbáltam fényképezni és felbukkant egy átrepülő sárgalábú sirály is.


Bütykös hattyúk (Cygnus olor) és Barátréce (Aythya ferina) montázs


Fekete rigó tojó (Turdus merula)


Fenyőrigó a kora reggeli órákban (Turdus pilaris)