Az idén elég sok időt tudtam eddig madarászatra szánni, ez látszik a blogon is, mind a megjelent posztok megjelenésének gyakoriságában, mind a mennyiségében pl.
Most májusban tombolnak igazán a felmérések is pl. (lásd előző bejegyzés). 11 éve kezdtem komolyabban beleásni magam a madarak életébe, ennek apropója azért van, mert idén lesz a XI. Marcal-medencei Hamvas rétihéja védelmi tábor, főként a Hamvas Rétihéja Védelmi Csoport által szervezve, koordinálva. Nos, én anno 2007-ben az első ilyen táborban csatlakoztam be az aktív madárvédelembe.. Örök emlék, néha úgy érzem, mintha ma lett volna.. plusz szerintem az volt azóta is a legjobb táborunk itt a környéken (nem mintha többi rossz lett volna, de azzal elég magasra tették a lécet Petiék, Gergőék).
Szóval a hamvas rétihéja azóta is a megfigyeléseim célkeresztjében van, akárcsak más Marcal-medencei értékek (kékbegy, haris, füleskuvik, daru pl.).
Ezért idén is nagy figyelmet fordítok erre a fajra, pl. a tavalyi ízben megtalált egyetlen vasi fészkelés helyére vagy a Vas-Vp. határán lévő revírekre.
-Több órás megfigyeléseket végzünk, felírva részletesen a madarak viselkedését, egyedszámát, pontos helyét.
-Átlagban 3 órát töltünk egy-egy potenciálisan jó helyen, de természetesen ez változhat. A "nagy könyv" szerint, annyit kell minimum, hogy ki lehessen mondani, hogy nincs ott hamvas rétihéja.
-Kiemelkedő pontokról végezzük a felmérést, főként vadászlesek és a sík terepből kiemelkedő dombok teszik lehetővé a jó átlátását a terepnek. Természetesen szempont az is, hogy megfelelő távolságra legyünk a vélt vagy valós revírtől, nehogy zavarjuk a madarakat. Nem árt a takarás sem..
-A látottakat mindig megosztjuk egymással illetve a területen illetékes Nemzeti park kollégáival, hogy a kaszálások elől időben le legyenek védve a költőhelyek, hiszen ez a madár a talajon költ így sok veszélynek van kitéve (ragadozók, kaszálás stb).
Képekben:
A vonulási időszakban Fellner Zolival két hím példányt is láttunk a Marcal veszprémi oldalán. A hímek jellegzetessége ez a palaszürke színezet, a szárnyak végén fekete folttal. Laikusnak könnyű összekevernie a többi rétihéja fajjal a hamvast. A kékes rétihéja téli madarunk, és 5 ujja látszik a szárnycsúcson (a többi fajnak 4). A fakó rétihéja a legkisebb termetű a rétihéjáink közül, őt úgy lehet, a hamvas hímtől elkülöníteni, hogy a szárnyvégi fekete rész más formában jelenik meg, plusz ez a faj nem költ nálunk, csak őszi és tavaszi vonulásban jelentkezik főként. A barna rétihéja a legnagyobb faj, főként a nádasok lakója és elég sok barna szín keveredik bele.
Fotók a hamvas rétihéja hímekről: Fellner Zoltán
CIRPYG
Tóth Kornél fotóin egy másodéves tojó madár látszik. A tojóknál jellegzetes ismertetőjegy a fehér faroktő folt. Az összes rétihéja faj tojója barna színezetű. Leggyakrabban a barna rétihéjáét láthatjuk, melynek jó ismertetőjegye a vajszínű feje. Ez a példány egy lucernatarlón vadászgatott néhány társával. A kaszált legelők, rétek alapból vonzzák a ragadozómadarakat és a varjúféléket, így olykor-olykor hamvas rétihéja is vetődik oda. További infó, hogy vannak olyan madarak pl, melyek nem állnak párba, ők elportyáznak a tavaszi-nyári szezonban erre-arra (ez nem csak a rétihéjáknál figyelhető meg), vagy csak megcsúszva kezdenek költésbe.
CIRPYG
Potenciális hamvas rétihéja élőhely. Néhány alacsony bokor nem árt, melyeknek alsó ágaira kitudnak ülni az öreg madarak pihenni árnyékba, illetve majd a fiatalok is. Az aranyvesszőnek kevés jó tulajdonsága van, de az mindenképp közéjük tartózik, hogy a hamvas rétihéják eléggé preferálják azokat a réteket, ahol nagy tömegben fellelhető ez a növény (pl. 2007-es Marcal-medencei kolónia, ahol 3 pár költött egy homogén aranyvesszős réten),mert áthatolhatatlannak tetsző tömegben tűnik fel, ami kicsit kedvét szegi a ragadozóknak, hogy ott keresgéljenek élelem után.
