Veszprémben és Vasban ingázva

Nos, akkor úgy néz ki, hogy jut egy bejegyzés mára is. :)

   A szokásos brigád néhány tagjával felkerekedtünk szombaton. Marcal-medencei terepszemlét tartottunk és libáztunk Nyárádnál.

   Utunk első állomása a Külsővat alatti láprét volt. A réten sárszalonkák voltak, a folyóról nagy kócsagok, tőkés és csörgő récék szálltak fel. Láttuk a hódrágásokat a part mentén, a megsemmisült hódvár bejáratának maradványait. Két függőcinege tornázott az egyik fűzbokor ágain és egy kormorán is átrepült. 

   Ezekután az Adorjánháza alatti réteken néztünk szét. Itt a tavalyi nagy belvizeknek nyoma sincs most (meg a legtöbb helyen is így van ez általában). A szokásos nyárfánál most is megjelent a vörös vércse pár (valószinüleg idén is ott fognak költeni). Kékes rétihéják köröztek a magasban és egerészölyvek is szem elé kerültek. A kis patakban sok a víz, ez vonzotta a tőkés és csörgő récéket.

   A kevés faj miatt továbbálltunk a Nagypirit alatti rétekre. Itt szinte sosem kellett eddig csalódnunk madarász szempontból. Most sem... Noha a tavalyi állapotnál sokkal szárazabb a terület most, azért mutatkozott néhány vízi- és parti madár. Bütykös hattyúból láttunk 9-10 példányt, nagy kócsagok és szürke gémek is szép számmal gyülekeztek a tiszteletünkre. Átrepült két pajzsoscankó is és sok volt a bíbic. Az egyik bíbiccsapatban feltűnt egy aranylile. Megkerültük a horgásztavakat, ekkor került szem elé még egy bütykös hattyú, egy cigányréce és néhány tőkés réce is. Láttunk egy hím cigánycsukot, a többieknek ez volt az idei első. Mezei pacsirták énekeltek, volt szerencsénk néhány kormoránhoz is. Az egyik szántóföldön hollók és egy egerészölyv veszekedett egy tetemen, odamentünk és akkor láttuk, hogy egy tőkés réce gácsér maradványai keltették fel az érdeklődésüket. Egy tocsogósabb részén a rétnek sárszalonkák táplálkoztak. A falusi kultúrából is kaptunk ízelítőt, egy idős traktoros jött oda érdeklődni hozzánk, hogy mi célból járunk erre, mit figyelgetünk. Szeretem a falusi emberek hozzáállását, életszemléletét. Szerencsére messze sem kell menni, hogy ilyenben részesüljek. Elég csak átmenni a Marcal veszprémi oldalára. Ég és föld a folyó két oldala: Vasban felszántva, bevetve szinte minden föld, Veszprémben láprétek, láperdők...

"hol lehet az a lile?"

Költőláda vörös vércsének

Bütykös hattyú pár (Cygnus olor), háttérben kócsagok és gémek

Nagy kócsagok (Egretta alba)

Bütykös hattyúk (Cygnus olor)

   A Kamond környéki rétekre vitt tovább az út. Itt rossz látványban volt részünk... felégetve a láprét egy része... Tavaly cankó-paradicsom volt itt.. Idén ezzel nem kell számolnunk azt hiszem.

    Innét a kispodárpusztai-halastóra mentünk. Útközben láttam az idei első barázdabillegetőimet. A tavon egy számomra új fajjal találkoztam, a sztyeppi sirállyal. Sok kormorán, tőkés- csörgő- fütyülő- és böjti réce volt a vízen. Feltűnt a légtérben egy rétisas is. A tó mellett sárszalonkák keresgéltek, néha-néha vadlúd csapatok tűntek fel a légtérben, néhányuk le is szállt a tóra. Nagy kócsagok, hollók is repkedtek. Szárcsák tűntek fel olykor-olykor a vízen.

Kispodárpuszta

Rétisas (Haliaeetus albicilla)

"vadlúd árnyak hosszú V-ben..." (Nagy lilik-Anser albifrons)

   Ezután Feri elköszönt tőlünk, Petivel ketten maradtunk. Nyárád környékére mentünk, ahol sejtettük a nagy libacsapatot. Ott is voltak. Első körben óvatosan odalopakodtunk, de jött egy terepjáró és megreptette a madarakat. Másodszori próbálkozásra viszont sikerült jó távolságba helyezkednünk tőlük és átpásztázni a pár ezer libát. Nagyrészt nagy lilikek voltak, kis százalékban nyári- illetve vetési ludakkal. A közelben őzek "bandáztak". A nap csúcspontja egy érdekes lúd megjelenése volt a csapatban. Egy fehér fejű liba érkezett nyári ludakkal együtt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem sarki lúd, hanem egy hibrid lehet (pl. a mérete miatt). Talán nyári lúd x házi lúd.. Majd kiderül.

Érkezik a libacsapat (Anser albifrons; Anser anser; Anser fabalis)

Őzcsapat (Capreolus capreolus)

Másodszor is Marcal

   Hétfő reggel munka után úgy gondoltam, hogy kiugrok Marcalra, mert ha elalszom, akkor megint elmegy egy szabadnap alvással... Negyed 8-kor értem haza, negyed 9-kor már indultam is ki. Megvolt a terv: megnézni a két magántavat Cell környékén és ha nem leszek túl fáradt, akkor elnézni a nagypiriti horgásztavakhoz is.

   Nos, az első tavon nem láttam egyetlen vízi- és parti madarat sem. Útközben egy nagy csapat fenyőrigóval találkoztam, az útmenti nyárfákon gyülekeztek és a szántóföldeken táplálkoztak. Két nagy őrgébics is szem elé került. Ők jelzik, hogy nemrég ért csak véget a Tél. Egy karvaly tojó próbálkozott eredménytelenül a fenyőrigó csapat gyérítésével

  Ezután indultam tovább a Marcalhoz. A folyó elött volt egy kicsi belvízfolt, ez mellett tíz nyári lúd pihent és egy sárszalonka is felrepült. A levegőben feltűnt még tíz nyári lúd, majd a későbbiekben egy 20 és egy 30 példányos vetési lúd csapat is. A Marcalon két csörgő réce (egy gácsér, egy tojó) és két tőkés réce (egy gácsér és egy tojó) tartózkodott, valamint egy billegetőcankó volt a parton. Ragadozókat tekintve egy vörös vércse pár, egy átrepülő barna rétihéja tojó és sok egerészölyv volt a felhozatal.

   A Kódó és a Marcal összefolyásánál a Kódó mellett mentem tovább. Hat csörgő réce (négy gácsér, két tojó) és négy tőkés réce (két gácsér, két tojó) tartózkodott a patakon. A patak mentén találkoztam az idei első cigánycsukkal (egy hím) és láttam egy zsákmányával (valószinüleg citromsármánnyal) repülő karvaly hímet is. Innét jutottam el a másik magántóra, amelyen szintén nem tartózkodott vízi- ill. parti madár.

   Hazafelé vettem az irányt és ekkor a Marcal felett láttam átrepülni hat bíbicet. Egyéb madárfajok a nap folyamán: holló, dolmányos varjú, szarka, szajkó, nagy fakopáncs, citromsármány, nádi sármány, zöldike, tengelic, kenderike, őszapó, széncinege, kék cinege, ökörszem, kék galamb, balkáni gerle, házi veréb, mezei veréb, seregély, fekete rigó, fácán.

   Délután fél 4-kor értem haza és a piriti-tavakat kihagytam, mert már elég fáradt voltam.

Citromsármány hím (Emberiza citrinella)

Nagy őrgébics légvezetéken (Lanius excubitor)

Csörgő récék a Kódó-patak felett (Anas crecca)

Récék a tavon

   A celldömölki Téglagyári-tó adottságait tekintve nem igazán jó hely a vízi illetve vízhez kötődő madaraknak. Ebből kifolyólag nagyon ritkán jelenik meg rajta ilyen madár. Eddig 1-2 alkalommal láttam felette repülni nagy kócsagot, egy alkalommal egy dankasirály pihent rajta, egyszer pedig három sárgalábú sirály szállt el felette. Utoljára pedig 1-2 éve augusztusban egy kárókatona tartózkodott a környékén egy hétig. Récéket tekintve egy alkalommal egy tőkés réce , egy másik alkalommal pedig három barátréce került fel a  tó fajlistájára. 

Hátráltató tényezők a madaraknak: viszonylag sok horgász, forgalmas út mellett van, nem folyamatosan mélyül, azaz nincsenek jó partszakaszok. 

   A Marcal-medencében idén nagyon kevés a belvíz a szokott helyeken (sőt szinte nincs is), ez ösztönözheti a vonulásban/kóborlásban lévő madarakat arra, hogy behúzódjanak a városban fekvő tóra vagy a környező falvak horgásztavaira. Rengeteg vízimadár szokott a belvizeken és a kiöntéseken tartózkodni. Néhány tavalyi példa: kendermagos réce, nyílfarkú réce, cigányréce, fütyülő réce, kanalas réce, nagy goda. 

   Március másodikán reggel a munkából hazafelé menet láttam a tavon három kanalas récét. Mihelyst hazaértem, biciklit elő, fényképezőgépet elő és irány is vissza hozzájuk. Mikor odaértem, a récék elrepültek (két gácsér volt és egy tojó), de megpillantottam egy bütykös hattyú párt (néhány évente megjelenik 1-2 példány itt). Lőttem rájuk pár képet és indultam is haza. A tó mögötti szántóföld felett egy 40-50 példányos bíbic csapat repült át. A parton láttam egy léprigót, egy nagy fakopáncsot és seregélyeket. Hazafelé pedig egy bizalmas fenyőrigót cserkeltem.

   Másnap reggel is indultam vissza a tóra munkából hazaérve. Ezúttal egy barátréce volt a tavon. Képet tudtam készíteni róla, ez nem repült el, mint a tegnapi kanalasok. A seregélyek és a fakopáncs mellett ezúttal három szajkó és néhány széncinege is mutatkozott a tó mentén. Hazafelé ismét a fenyőrigót próbáltam fényképezni és felbukkant egy átrepülő sárgalábú sirály is.

Bütykös hattyúk (Cygnus olor) és Barátréce (Aythya ferina) montázs

Fekete rigó tojó (Turdus merula)

Fenyőrigó a kora reggeli órákban (Turdus pilaris)