Húsvét

   A beszámolót a címtől eltekintve azzal kezdeném, hogy múlt héten kinéztünk még egy alkalommal a baglyokhoz. Mind  a két madarat láttuk, egyikük  fészekben volt, másikuk az egyik erdőszéli fán. Őt sikerült is lefotóznom, ezt fel is rakom ide.

Erdei fülesbagoly (Asio otus)

   Szóval, akkor Húsvét. Az idő nem kedvezett ebben a néhány napban a madarászathoz (erős szél, lehűlés, eső), de hétfőn azért bevettük magunkat a rengetegbe. Petivel és Ferivel becéloztuk a Marcal-medencét meg a Ság hegyet. A hegyen megnéztük, hogy van-e valami ragadozómadár. Sajnos nem láttunk semmit. Egy balkáni fakopáncs pár viselkedését figyeltük meg a hangra, valamint sok kisénekes madarat láttunk. A sziklákat megmászva elég sok olyan helyre jutottunk el a hegyen, ahol (szerencsére) turista nem nagyon jár. Itt kicsit botanizáltunk, aztán mentünk tovább a medencébe.

   Itt a szokásos területeket néztük meg (kivéve a Csögle alatti réteket, az most kimaradt). Elég nagy területet jártunk be ismét. A nedves réteken és a folyó parton sárszalonkák, erdei cankók, pajzsoscankók, réti cankók és piroslábú cankók táplálkoztak. Láttunk átrepülő vörös gémet is, amely ugyan nem egy ritka faj, viszont itt nem is gyakori (6-7 megfigyelésem van az elmúlt 6 évből), két nagy kócsag is táplálkozott az egyik patak mellett (ezúttal nem volt Piritnél az a nagy csapat belőlük). A vízi madarak listáját színesítette még egy csörgő réce, néhány böjti réce és sok tőkés réce, valamint négy átrepülő kormorán. Volt szerencsénk egy kékbegy hímhez, a sárga billegető dobrowskii alfajához, öt átvonuló hantmadárhoz, egy dolmányos varjúval párban lévő kormos varjúhoz (második adata a medencéből!), valamint négy aranyliléhez amelyek bíbicekkel és seregélyekkel vegyes csapatban repültek.

   Ezek alapjában véve is remek adatok és akkor még csak most jön a nap két "legjobb fogása": egy daru Nagypiritnél és egy átrepülő halászsas Adorjánházánál. Darut mindig öröm errefelé látni, egyrészt ez nem az Alföld, hogy százas és ezres csapatai járnának erre, másrészt nagyon szép madár. Halászsashoz ezidáig nem volt szerencsém (kormos varjúhoz sem), szóval az meg még inkább figyelemreméltó faj.

   A piriti réteknél egy róka közeledtére valósággal mozdulatlannál váltunk, így a ravaszdi 20 méterre megközelített minket, mi meg lélegzetvisszafojtva kattintgattunk rá. Az eredmény alább látható. Remek napot zártunk, csak kár, hogy láthattuk, hogy az elmúlt évek hamvas rétihéja revírjei ramaty állapotban vannak...

   További fajok, a teljesség igénye nélkül: egerészölyv, kékes rétihéja, barna rétihéja, vörös vércse, karvaly, őszapó, széncinege, barátcinege, seregély, szarka, szajkó, holló, füsti fecske, cigánycsuk, házi rozsdafarkú, énekes rigó, fekete rigó, nagy fakopáncs, zöld küllő, barázdabillegető, sárga billegető, barátposzáta, vörösbegy, csilpcsalpfüzike, meggyvágó, kenderike, zöldike, tengelic, citromsármány, nádi sármány, réti pityer, mezei veréb, bíbic, dolmányos varjú, fácán, fehér gólya.

Vörös róka (Vulpes vulpes) /digitális zoom/

 

 Vörös róka (Vulpes vulpes) /optikai zoom/

 Daru (Grus grus)

 Halászsas (Pandion haliaetus)

 Mocsári gólyahír (Caltha palustris)

Kékbegy (Luscinia svecica)

Bor, szőlő, Ság hegy

   Ha tegnap nem is, de ma azért pótoltam a hiányosságokat természetjárás terén. Célba vettem a Ság hegyet (egyrészt régen jártam kint, másrészt megint láttak vándorsólymot itt). 

Három órát töltöttem kint a délután folyamán, ezalatt jópár madárfaj került szemem elé és sokat szívhattam magamba a friss levegőt. Egy turistacsoportot beelőzve értem fel a hegyre. Ez azért is volt fontos, mert a sok hangoskodó elött még időben láthattam a madarakat, nem riasztották el őket előlem. Így sikerült a parkolóban tengelicet, zöldikét, erdei pintyet megfigyelnem. A turistaútvonalon pedig jött a barátposzáta, vörösbegy, csilpcsalpfüzike, széncinege, fekete rigó és a többiek. A kráterhez érve két sólyomalakú utolsó szárnycsapásait figyelhettem meg, amint távoznak nyugatra Mesteri felé. Sajnos azt, hogy vörös vércse vagy vándorsólyom pár volt-e, nem tudom megmondani, mert későn vettem elő a távcsövet. Mindenesetre annyi biztos, hogy a kint töltött 3 óra alatt nem tértek vissza a hegyre. Ezután lementem a kráterbe, körülnéztem a hollófészek és a meszelések alatt (néhány tolltól és egy madárcsonttól eltekintve semmit sem találtam). A fészek idén is üres, viszont a hegy felett kétszer is megjelent egy magányos holló. Ebből arra következtettem, hogy a tavalyi sikertelen fészkeléskor, amikor is abbamaradt a költés, én megtaláltam az egyik madár maradványait a sziklák közt, az a madár ennek a párja lehetett. Szóval az egyik öreg madár pusztult el és a másik még most is magányos, tartja a revírt vagy csak ide-idejár, de párt nem talált magának. Feltűnt még egy egerészölyv pár is a magasban, tettek egy kört majd távoztak délre, arra, amerről jöttek. Ragadozókat tekintve még egy karvaly tojó repült át egyszer és ezzel zárom is ezt  részt.

   Énekes madarak listája itt:

Széncinege	Vörösbegy	Csilpcsalpfüzike	Erdei pinty	Balkáni gerle
Kék cinege	Énekes rigó	Nagy fakopáncs	Citromsármány	Mezei veréb
Barátcinege	Fekete rigó	Zöldike	Szajkó	Házi veréb
Őszapó	Barátposzáta	Tengelic	Seregély

   A hegy után az utcavégi erdőre mentem ki. Ide Roli is jött. Megérte kimenni, hiszen megint láttuk a fülesbaglyot, ott ahol a múltkor és ezúttal megtaláltuk azt a fát is, amit leggyakrabban használ kiülni (tele van köpettel az alja). Felriasztottunk egy erdei szalonkát is és az üresnek hitt holló váltófészken ott ült az egerészölyv. Hogy magányos-e vagy párban van az majd kiderül. Tervbe vettem egy szalonkázást itt ebben az erdőben, meg egy köpetgyűjtést.

 Széncinege (Parus major)

 Őszapó (Aegithalos caudatus)

 Az őszapó pár csíkosfejű tagja (Aegithalos caudatus)...

 ... és a fehérfejű tagja (Aegithalos caudatus)