A hármas szám bűvöletében :)

   Érdekes cím, de mindjárt érkezik is a magyarázat. Addigis jön a mai napi beszámoló.

Mivel a hétvégén nem dolgozok, ezért volt időm ma kimenni (és remélem holnap is lesz) egyet madarászni. Rolival vágtunk neki a határnak. A Marcalra menet már látszott, hogy érdemes volt kimenni. Útközben hallottuk az első idei csilpcsalpfüzikénket, valamint széncinegék, nagy fakopáncsok, házi rozsdafarkúak és fekete rigók repkedtek az út menti bozótsávokban, árkokban. A nyárfákon dolmányos varjak pihentek, a levegőben egerészölyvek keringtek. A folyóra kiérve szomorúan tapasztaltuk, hogy az elmúlt időszak szárazsága nemcsak az elmaradó belvizeken látszik meg, hanem abban is, hogy nagyon kevés a víz a mederben. Nem egy szakaszt láttunk, ahol átlehetett volna kelni úgy, hogy térdig lesz csak vizes az ember. (Más kérdés, hogy ki akar vörösiszapos vízben mászkálni...) Erre is megkaptuk a választ: néhány szürke gém és két erdei cankó is érdektelen volt a víz színére, valamint a békákat sem zavarta. 

   A régi híd maradványánál, a folyó túlpartján öt szürke gém keresgélt, a levegőben két bíbic bukkant fel és őzek is szép számmal mutatkoztak. 

 Szürke gémek a Marcalnál (Ardea cinerea)

   Egy mezei nyúl kószált az út mentén, mi meg nekiindultunk a Kódónak. A folyón még feltűnt három fütyülő réce is, két gácsér és egy tojó. További két szürke gém keresztezte utunkat majd a Kódó mentén még hat. Sokan voltak és bizalmasak is. A patak mentén még belefutottunk két tőkés récébe (egy gácsér és egy tojó), még egy erdei cankóba és három böjti récébe (két tojó, egy gácsér). És akkor el is érkeztünk a cím magyarázatához: a nap 3 legjelentősebb fajából egyaránt 3 példányt láttunk (böjti réce, erdei cankó, fütyülő réce). A patak menti nádból pedig még egy hím barna rétihéja szállt fel.

 Szürke gém a Kódónál (Ardea cinerea)

   Énekes madarak közül citromsármányokat, vörösbegyeket, cigánycsukokat és nádi sármányokat figyeltünk meg. Szem elé került még szarka, szajkó és sok seregély, fácán. Hazafelé még két vadludat láttunk a magasban szállni Dél felé.

 Cigánycsuk hím (Saxicola rubicola)

 Citromsármány hím (Emberiza citrinella)

Házi rozsdafarkú hím (Phoenicurus ochruros)

Egerészölyv fészkek a Marcal mentén (Buteo buteo)

Tőkés récék (Anas platyrhynchos) és böjti récék (Anas querquedula)

Fütyülő récék (Anas penelope)

Kis rókalepke (Nymphalis urticae)

 Fehér fagyöngy (Viscum album)

Költőtálca sólymoknak

Hóvirág (Galanthus nivalis)

Szabadnapok

   A gép azt dobta, hogy nem töltöm otthon a "hosszú hétvégét"... Március 14-én éjszakások voltunk, így az ünnepnapból elment 6-7 órám... Hétvégén pedig 12 órázás lesz mindkét nap. Nem baj, maradt egy péntek és egy fél csütörtök. Amennyire tudtam megpróbáltam kihasználni ezeket. Most megkapjátok az eredményét:

   Az ünnepnap jól indult, hazafelé a taxiból volt szerencsém látni az idei első fehér gólyámat Vát határában, majd egy 40-50 példányos dankasirály csapatot Sárvár határában. Hazaérkezvén, aludtam egy kicsit majd délután kimentem Rolival a Marcal vasi oldalán barangolni egyet. A folyón ismét csörgő- és tőkés récék voltak. Most is láttunk egy nagy őrgébicset (a szokott helyén), szóval még nem nagyon óhajtanak visszamenni északra. Ugyanez elmondható a fenyőrigókról is. Nagy csapataikat lehetett látni a szántóföldeken és az út menti nyárfákon. Egy kis belvízfoltnál egy vetési lúd pihent a folyó elött néhány méterre. Ennél a belvízfoltnál láttam nemrég egy sárszalonkát és 10 nyári ludat. Kapós tócsa...

A szóban forgó belvízfolt

   A mai nap odúkirakásban vettem volna részt, csak a szervezetem jelezte, hogy kicsit pihennem is kellene és a gyomrom sem volt teljesen rendben. Innét is üzenem, hogy remélem jól sikerült az odúzás Peti! Délre viszonylag rendbe jöttem, így szóltam Rolinak, hogy nem-e ugrunk ki egyet a Marcalig. Nehogy madarászat nélkül menjek holnap munkába.

   A folyóhoz kivezető út mentén ismét sok fenyőrigó és seregély volt, énekeltek a citromsármányok, szem elé került egy vörösbegy és egy erdei pinty is. Tegnap egy karvaly hím, ma egy vörös vércse hím színesítette a ragadozómadár felhozatalt. Érdekességnek könyveltem el egy magas kőrisen táplálkozó fenyőpintyet. Irónikus, hogy egész Télen egyetlen példányt sem láttam belőle, ezt többször is megjegyeztem, hiszen ilyen Tél még sosem volt, erre tessék.. ma, hogy senki sem számolt már vele, felbukkant. Szerencsére fotót is engedett magáról.

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla) távolról...

...és egy kicsit közelebbről

   Ha már vonulás: a területre megjött az első énekes rigó is, valamint az első házi rozsdafarkúak is megérkeztek (egyből egy pár). Egyre több a cigánycsuk is, jönnek vissza megszokott helyeikre. A mezei- és a búbos pacsirták már egy ideje énekelnek, szóval itt a Tavasz ez már biztos. :)

A mezőn pedig egyre több a lepke. Nappali pávaszemet, C-betűs lepkét és citromlepkét is figyeltünk már meg.

Cigánycsuk hím (Saxicola rubicola)

Citromlepke (Gonepteryx rhamni)

C-betűs lepke (Polygonia c-album)

 Az idei első házi rozsdafarkú hím (Phoenicurus ochruros)

   És a csattanó a végére: a folyó mentén feltűnt a magasban egy fekete gólya is. Talán idén már költeni is fog a medencében.

Veszprémben és Vasban ingázva

Nos, akkor úgy néz ki, hogy jut egy bejegyzés mára is. :)

   A szokásos brigád néhány tagjával felkerekedtünk szombaton. Marcal-medencei terepszemlét tartottunk és libáztunk Nyárádnál.

   Utunk első állomása a Külsővat alatti láprét volt. A réten sárszalonkák voltak, a folyóról nagy kócsagok, tőkés és csörgő récék szálltak fel. Láttuk a hódrágásokat a part mentén, a megsemmisült hódvár bejáratának maradványait. Két függőcinege tornázott az egyik fűzbokor ágain és egy kormorán is átrepült. 

   Ezekután az Adorjánháza alatti réteken néztünk szét. Itt a tavalyi nagy belvizeknek nyoma sincs most (meg a legtöbb helyen is így van ez általában). A szokásos nyárfánál most is megjelent a vörös vércse pár (valószinüleg idén is ott fognak költeni). Kékes rétihéják köröztek a magasban és egerészölyvek is szem elé kerültek. A kis patakban sok a víz, ez vonzotta a tőkés és csörgő récéket.

   A kevés faj miatt továbbálltunk a Nagypirit alatti rétekre. Itt szinte sosem kellett eddig csalódnunk madarász szempontból. Most sem... Noha a tavalyi állapotnál sokkal szárazabb a terület most, azért mutatkozott néhány vízi- és parti madár. Bütykös hattyúból láttunk 9-10 példányt, nagy kócsagok és szürke gémek is szép számmal gyülekeztek a tiszteletünkre. Átrepült két pajzsoscankó is és sok volt a bíbic. Az egyik bíbiccsapatban feltűnt egy aranylile. Megkerültük a horgásztavakat, ekkor került szem elé még egy bütykös hattyú, egy cigányréce és néhány tőkés réce is. Láttunk egy hím cigánycsukot, a többieknek ez volt az idei első. Mezei pacsirták énekeltek, volt szerencsénk néhány kormoránhoz is. Az egyik szántóföldön hollók és egy egerészölyv veszekedett egy tetemen, odamentünk és akkor láttuk, hogy egy tőkés réce gácsér maradványai keltették fel az érdeklődésüket. Egy tocsogósabb részén a rétnek sárszalonkák táplálkoztak. A falusi kultúrából is kaptunk ízelítőt, egy idős traktoros jött oda érdeklődni hozzánk, hogy mi célból járunk erre, mit figyelgetünk. Szeretem a falusi emberek hozzáállását, életszemléletét. Szerencsére messze sem kell menni, hogy ilyenben részesüljek. Elég csak átmenni a Marcal veszprémi oldalára. Ég és föld a folyó két oldala: Vasban felszántva, bevetve szinte minden föld, Veszprémben láprétek, láperdők...

"hol lehet az a lile?"

Költőláda vörös vércsének

Bütykös hattyú pár (Cygnus olor), háttérben kócsagok és gémek

Nagy kócsagok (Egretta alba)

Bütykös hattyúk (Cygnus olor)

   A Kamond környéki rétekre vitt tovább az út. Itt rossz látványban volt részünk... felégetve a láprét egy része... Tavaly cankó-paradicsom volt itt.. Idén ezzel nem kell számolnunk azt hiszem.

    Innét a kispodárpusztai-halastóra mentünk. Útközben láttam az idei első barázdabillegetőimet. A tavon egy számomra új fajjal találkoztam, a sztyeppi sirállyal. Sok kormorán, tőkés- csörgő- fütyülő- és böjti réce volt a vízen. Feltűnt a légtérben egy rétisas is. A tó mellett sárszalonkák keresgéltek, néha-néha vadlúd csapatok tűntek fel a légtérben, néhányuk le is szállt a tóra. Nagy kócsagok, hollók is repkedtek. Szárcsák tűntek fel olykor-olykor a vízen.

Kispodárpuszta

Rétisas (Haliaeetus albicilla)

"vadlúd árnyak hosszú V-ben..." (Nagy lilik-Anser albifrons)

   Ezután Feri elköszönt tőlünk, Petivel ketten maradtunk. Nyárád környékére mentünk, ahol sejtettük a nagy libacsapatot. Ott is voltak. Első körben óvatosan odalopakodtunk, de jött egy terepjáró és megreptette a madarakat. Másodszori próbálkozásra viszont sikerült jó távolságba helyezkednünk tőlük és átpásztázni a pár ezer libát. Nagyrészt nagy lilikek voltak, kis százalékban nyári- illetve vetési ludakkal. A közelben őzek "bandáztak". A nap csúcspontja egy érdekes lúd megjelenése volt a csapatban. Egy fehér fejű liba érkezett nyári ludakkal együtt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem sarki lúd, hanem egy hibrid lehet (pl. a mérete miatt). Talán nyári lúd x házi lúd.. Majd kiderül.

Érkezik a libacsapat (Anser albifrons; Anser anser; Anser fabalis)

Őzcsapat (Capreolus capreolus)

Másodszor is Marcal

   Hétfő reggel munka után úgy gondoltam, hogy kiugrok Marcalra, mert ha elalszom, akkor megint elmegy egy szabadnap alvással... Negyed 8-kor értem haza, negyed 9-kor már indultam is ki. Megvolt a terv: megnézni a két magántavat Cell környékén és ha nem leszek túl fáradt, akkor elnézni a nagypiriti horgásztavakhoz is.

   Nos, az első tavon nem láttam egyetlen vízi- és parti madarat sem. Útközben egy nagy csapat fenyőrigóval találkoztam, az útmenti nyárfákon gyülekeztek és a szántóföldeken táplálkoztak. Két nagy őrgébics is szem elé került. Ők jelzik, hogy nemrég ért csak véget a Tél. Egy karvaly tojó próbálkozott eredménytelenül a fenyőrigó csapat gyérítésével

  Ezután indultam tovább a Marcalhoz. A folyó elött volt egy kicsi belvízfolt, ez mellett tíz nyári lúd pihent és egy sárszalonka is felrepült. A levegőben feltűnt még tíz nyári lúd, majd a későbbiekben egy 20 és egy 30 példányos vetési lúd csapat is. A Marcalon két csörgő réce (egy gácsér, egy tojó) és két tőkés réce (egy gácsér és egy tojó) tartózkodott, valamint egy billegetőcankó volt a parton. Ragadozókat tekintve egy vörös vércse pár, egy átrepülő barna rétihéja tojó és sok egerészölyv volt a felhozatal.

   A Kódó és a Marcal összefolyásánál a Kódó mellett mentem tovább. Hat csörgő réce (négy gácsér, két tojó) és négy tőkés réce (két gácsér, két tojó) tartózkodott a patakon. A patak mentén találkoztam az idei első cigánycsukkal (egy hím) és láttam egy zsákmányával (valószinüleg citromsármánnyal) repülő karvaly hímet is. Innét jutottam el a másik magántóra, amelyen szintén nem tartózkodott vízi- ill. parti madár.

   Hazafelé vettem az irányt és ekkor a Marcal felett láttam átrepülni hat bíbicet. Egyéb madárfajok a nap folyamán: holló, dolmányos varjú, szarka, szajkó, nagy fakopáncs, citromsármány, nádi sármány, zöldike, tengelic, kenderike, őszapó, széncinege, kék cinege, ökörszem, kék galamb, balkáni gerle, házi veréb, mezei veréb, seregély, fekete rigó, fácán.

   Délután fél 4-kor értem haza és a piriti-tavakat kihagytam, mert már elég fáradt voltam.

Citromsármány hím (Emberiza citrinella)

Nagy őrgébics légvezetéken (Lanius excubitor)

Csörgő récék a Kódó-patak felett (Anas crecca)

Kezdődik a Tavasz

Nos, akkor in medias res. Lássuk mit adott nekem eddig a március. :)

   A hónap első napján éjszakás voltam, így gondoltam délután kimegyek egyet a Marcal celldömölki szakaszát bejárni. A folyó "hozta a szokásos" tavasz eleji formáját: azaz megjelentek a récék és sok ragadozó volt a levegőben. A vörös színű vízen tőkés récék és csörgő récék úszkáltak, majd repültek arrébb érkezésemkor, hogy aztán ez egész úton így menjen. Két vetési lúd emelkedett a magasba a szántóföldről, én meg örömmel nyugtáztam, hogy még járnak erre vadlibák. Téli vendégeink közül egy nagy őrgébicshez (már-már mindig volt legalább egy belőle kint jártamkor) és néhány fenyőrigóhoz volt szerencsém. Láttam egy parti madarat is, de a távolság miatt nem tudtam meghatározni (valószinüleg sárszalonka volt).

   A ragadozókról dióhéjban: sok egerészölyv volt a levegőben (többnyire párosával), már alakulnak a revírek és a párok. Feltűnt egy ragacs, amely nem ölyv volt és nem is rétihéja, gyorsan nyomtam rá két képet, majd a többiek megmondják alapon. Úgy néz ki, hogy barna kányát láttam (Milvus migrans). Volt két kékes rétihéja a légtérben (egy tojó és egy hím) és egy tojó barna rétihéja is. Egy vörös vércse is megjelent. 

   Énekes madarak: a folyóra kivezető úton őszapók keresgéltek, citromsármányok énekeltek. Szem elé került két fekete rigó hím is. A nádakon kék cinegék és nádi sármányok ugráltak. Zöldike csapatok mutatkoztak az út menti nyárfákon. Dolmányos varjak, szajkók és szarkák is akadtak szép számmal.

 Sárgaszegélyű csíkbogarak (Dytiscus marginalis)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

 Vetési ludak (Anser fabalis)

Barna kánya (Milvus migrans)