Éjszakás meló után egyéb okok miatt úgy hozta az élet, hogy 2 óra alvás után dolgom akadt. Kitekintve az ablakon, látva a gyönyörű napsütést és a havat, sokat nem kellett gondolkoznom, hogy francba az alvással meg az éjjeli újra melóval, kimenjek a dolgom után.
Így is lett. Délben kiindultam és háromig róttam a téli Marcal mentét. Konkrét célom nem volt igazándiból, hiszen egyszerre motivált a jó kis kékes rétihéjás területem, a múltkori fenyőpinty csapatos napraforgóföldem és a rengeteg libacsapat is. Végül a sors megoldotta helyettem és egy nagy libacsapatba ütköztem a folyó elött.
Innét kezdődtek a dolgok érdekesek lenni, hiszen adott volt egy sík terep, amin be kellett cserkésznem kb. 1500-200 vadludat, akik nagyon éberek voltak. Egy közöttünk húzódó patak nyújtotta a megoldást számomra, amit nagyon jól benőtt a nád és viszonylag széles volt a medre, így a nagy árka oldalában eltudtam indulni, hogy a libucik közelébe jussak. A kaland nem volt egyszerű, hiszen nagyon csendesen, ellenben azért gyorsan kellett mozognom, mert fene tudja mikor gondolnak egyet és állnak tovább, vagy ijeszti el őket valami. A csúszos mederoldalban legalább ötször dőltem el, mert a bakancsomra rátapadt sár nem igazán könnyítette az egyensúlyozásomat. Végülis megérte.
Elég közel tudtam kerülni a csapathoz, hogy tüzetesen átvizsgáljam van-e köztük rita faj, sőt megmerem kockáztatni, hogy soha ilyen közel nem voltam vadlúd csapathoz. Egy fa takarásában spektívezgettem őket, míg el nem repültek. Fantasztikus látvány volt, ahogy szárnyra kaptak.
Hazafelé még nem kis örömömre egy rétisas húzott el felettem, nagy valószínűséggel a múltkori, hiszen kb. ugyanott, sőt majdnem ugyanakkor láttam.
Jó kis napot zártam.
A nagy vadlúd csapat
Nagy lilikek (Anser albifrons)
Barka
Rétisas (Haliaeetus albicilla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése