Kódó és Marcal mentén járva

   Tegnap Rolival a Kódóhoz néztünk ki és a D-odúimat ellenőrizni.

A múltkori kiöntése a pataknak, ami belvízzel együtt keveredve egy nagy "tavacskát" hozott létre, most csontszáraz volt. A helyén méteres növényzet uralkodott. Beljebb nád, a külső részén magasfüves, sásos, amiben mocsári nőszirmok hajtottak.

Kakukkok, seregélyek, tövisszúró gébicsek, egy széncinege és egy nádirigó mocorgott a területen. A gazban nem messze tőlem egy őz ugrott meg. Kullanccsal szerencsére nem találkoztam. Viszont az allergia csúnyán elkezdett gyötörni...

Az odú környékén egy seregély mozgolódott, berepülni nem láttam, így nem írom biztosnak a költését. Fel meg nem másztam a fára.

   A másik odúnál nem tapasztaltam mozgást, itt maradt meg némi víz amin néhány tőkés réce tartózkodott, de már itt is a gaz az úr. Egy fehér gólya pár keresgélt a mezőn (valószinüleg a kocsi vagy bobai madarak) és két egerészölyv keringett a magasban.

Egyéb látott fajok: holló, dolmányos varjú, sárga billegető, fülemüle, citromsármány, kabasólyom.

 Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus)

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

   Ma szintén Rolival indultam neki az útnak, de ezúttal a Marcalra mentünk. Első nekifutásra egy heves zivatar visszafordulásra kényszerített minket, ám szerencsére fél óra múlva már ismét útra kelhettünk.

A Marcalnál ezúttal nem találtuk "helyén" a kékbegyet, viszont kellemes meglepetésben volt részünk egy átrepülő vörös kánya személyében. A faj ritka vendég a Marcal-medencében, így nagy öröm volt felbukkanása, nekem pl. először adatott meg, hogy lássam. Ragadozók terén egy átrepülő vörös vércse és egy barna rétihéja hím színesítette még a palettát , néhány egerészölyv mellett.

A folyón menti nádban kb. 5-6 nádirigót hallottunk szólni, valamint a környéken még 3-at. Szóval idén szép számmal vannak. Ahol múltkor még nagy belvizek álltak, most felverte a gaz és a nád itt is, nemcsak a Kódónál. Ezekben egy nádi sármányt és néhány foltos nádiposzátát láttunk/hallottunk, valamint néhány sárga billegetőt. 2-3 kakukk is megjelent, az egyik vizesárokban egy tőkés réce pár mocorgott. Jó kis napot zártunk.

Először még vissza kellett fordulnunk...

Szakad

Még jobban szakad

New style

 Kakukk a Marcalnál (Cuculus canorus)

Vörös kánya (Milvus milvus)

Hűlt helye van már itt is a nagy vizeknek

 

Burjánzik a lápi növényzet

05.06.

   Nem szokványos címet adtam a bejegyzésnek, de jobb most nem jutott eszembe. A Monitoring Központ programjai közül egyben elvállaltam a részvételt, ezért "kellett" kimennem terepre. A Ság hegy nyugati oldalán madarásztam. Május-júniusban kétszeri terepezést takar a feladat, ahol is 15 ponton összeírom az 5 perc alatt megfigyelt madarakat (röviden). 

   Reggel fél 6-kor indultam el és de. 10-re fejeztem be a "túrát". Mivel a felmért pontjaim döntő többségében mezőgazdasági helyeken voltak, így nem találkoztam ritkább madárfajjal. Rengeteg búbospacsirta mellett, sok tövisszúró gébics, kakukk, fülemüle került szem elé. Mesteri környékén futottam bele egy tojó hamvas rétihéjába, egy kabasólyomba és egy vörös vércse párba. Ezzel kb. ki is merült az érdekesebb fajok listája.

   Találkoztam egy őzgidával is, akivel alaposan szemrevételeztük egymást. Jöttömre kelt fel egy bokor mellől, átengedtem az úton és 3 méterről néztük egymást. Aztán szépen elhaladtam mellette. Eszembe se volt hozzáérni, megsimogatni, hiszen akkor az anyja magára hagyná.

 Repcetábla erdősávval

 Őzgida (Capreolus capreolus)

 Szemből (Capreolus capreolus)

Hamvas rétihéja tojó (Circus pygargus)

Madárparadicsom vol2.

   Fejembe vettem, hogy a mai napon kimegyek a múltkori helyszínre, ezúttal fényképezőgéppel. Roli tartott velem. Kiérve a folyóhoz a belvizeknél bíbiceket láttunk, kb. 15-20 példány mozgolódott a túránk alatt. A múltkor látott kékbegy hím hazafelé ismét megmutatta magát, láttuk a tojóját is. Szép, fehér csillagos madárka. Vasi oldalon még nem találtunk költő párt eddig. A veszprémi oldalra átnézve 3 nagy kócsagot láttunk, a folyón pedig egy tőkés réce pár mozgolódott. Lefelé haladva egy billegetőcankó került a szemünk elé, aztán ugyanebből a fajból még két példány. Ezúttal más cankóval nem találkoztunk. A nagy belvizeket sikerült leengedniük a múltkor húzott árokkal a Marcalba, persze segített nekik a jó időjárás is ebben. A maradék vízfoltokon 4 böjti réce és 8 nagy kócsag mellett 2 szürke gém keresgélt. A láperdő déli végénél nagy meglepetésre egy kék vércse tojó tűnt fel! Szerencsére fotót is sikerült készíteni róla. Az utóbbi időben egyre többször láttuk a fajt (pl. tavaly Hamvas rétihéja védelmi táborban, 2008-ban Csöglénél stb.). Talán majd költ is valamikor. A földeken dolmányos varjak mutatkoztak nagy számban, sokukat hajtották a bíbicek. Egerészölyv-pár nászrepült a láperdő felett. A vasi oldalon belefutottunk egy rudliba, kb. 25-30 gímszarvas legelészett nem messze tőlünk, mikor észrevettek sietve távoztak az égeres felé.

   Amúgy a visszahúzódó folyó lerakta a vörösiszapot a parton, egyre büdösebb és undorítóbb látványt nyújtva... Magyarország <3

 Mezei veréb (Passer montanus)

 Kék vércse tojó (Falco vespertinus)

 Nagy kócsagok a Marcal mentén (Egretta alba)

 Láperdő (Copyright by: Zsolnai Roland)

 Bundásbogár gyermekláncfűn (Copyright by: Zsolnai Roland)

 Kiszáradó mocsárvilág

 Sok lúd disznót győz...

Kékbegy hím (Luscinia svecica)

Madárparadicsom

   Ma Sanyival és Rolival kerekedtünk fel, hogy körbenézzünk a napsütéses "végre" tavaszi időben a Marcal mentén. Reménykedtem, hogy a nagy belvizeken és kiöntéseken végre a várt madártömegek mozognak. Nem kellett csalódnom.

   A folyóhoz kivezető úton, a bokorsorokban mezei poszáták, kis poszáták, barátposzáták, fekete rigók, seregélyek, vörösbegyek, erdei pintyek és csilpcsalp-füzikék keresgéltek. Legtöbbjük a vonulása vége felé tart, vagy épp most érkezett meg. Sokuk viselkedett bizalmasan, ügyet sem vetve ránk.

   Néhány dolmányos varjú mellett egy-két egerészölyv tűnt fel a légtérben.

A folyóhoz kiérve ismerős hang ütötte meg fülemet, majd kis keresgélés után megtaláltam a gazdáját. Alig akartam hinni a szememnek, egy kékbegy hím volt! Két éve ettől a helytől nem messze költött egy pár, valamint a veszprémi oldalon mindig költ a faj, de itt a vasin még sosem láttam. Valószinüleg vonulásban volt.

   Az első belvizek mentén sok bíbic keresgélt, valamint néhány réti- és erdei cankó. Ezekből a fajokból utunk során láttunk még bőven.

A fecskék már hazatértek, ezért nem is csodálkoztunk a közbe-közbe felbukkanó füstiken, tegnap Cellben pedig már molnárokat is láttunk. Viszont sárga billegetőkkel most találkoztam 2013-ban először, 3-4 hím szólt a bejárt részen.

   Az úton keresztbe meghosszabítottak egy árkot, hogy a földeken felgyülemlő rengeteg vizet belevezesse a folyóba. Remélem, még egy darabig azért marad belőle. :) Ezeken a vizeken rengeteg réce tartózkodott. Négy fajukat tudtam megkülönböztetni, de nagyon sokan voltak, lehet egy-két faj rejtve maradt a szemem elöl. Böjti- és csörgő récéből volt a legtöbb, majd a tőkés réce következett a sorban, aztán a kanalas réce és végül 5 kontyos réce zárta a sort. Ezt a fajt még sosem láttam a errefelé, tavaly Nagypirit környékén volt belőle néhány példány, elötte pedig Nórápon találkoztam vele, szóval nagyon megörültem neki. Vadregényes tájjá változott a víztől a szántóföldes, facsoportos Marcal-part. Már-már azt hittem egészen máshol járok. Ragadozómadarak közül egy barna rétihéja hím, egy kabasólyom és egy vándorsólyom tűnt fel az egerészeken kívül. Egy nagy kócsag és néhány szárcsa meg vízityúk rebbent fel jöttünkre a nádból. Nagytestű sirály volt a magasban, de sajnos nem tudtuk meghatározni. Ravaszdi róka suhant át az egyik csatorna mentén a récék mögött, néhány mezei nyúl napozott a földeken és kisebb őzcsapatok pihengettek. A láperdő felett egy gyanús madár repült át, amennyit kitudtam belőle venni az alapján halászsas volt, de sajnos nem merem biztosra állítani, mert ahhoz nem láttam eléggé (egy hete Petiék Nagypiritnél láttak kettőt, valamint tavaly egyet mi,  nem messze innét). Remek napot zártunk.

Húsvét hetében

Hétfőn Sanyival nekiindultunk egy viszonylag rövid kis túrának a Marcal mentén. A szakadó hóban remek program volt. :) A belvizek befagyva, rövid idő alatt esett le nagy mennyiségű hó. És persze mindjárt Húsvét... A folyón rengeteg réce tartózkodott. Mi négy fajt tudtunk biztosra meghatározni a havazásban. Böjti- és fütyülő récéből volt kevesebb, viszont tőkés- és csörgő réce nagy számban volt jelen. A belvizek mentén 4 réti cankó és több bíbic keresgélt. Hat bütykös hattyú is táplálkozott a szántóföldeken. Az égeres erdőből fekete harkály szólt, az erdő melletti fákon karvaly tojó fogyasztotta zsákmányát. A Marcal menti úton vörösbegyek, seregélyek keresgéltek. Érdekes volt megfigyelni, hogy amint megálltunk, két nagyon kíváncsi vörösbegy körberepült, körbeugrált minket, már-már szemtelenül közel jöttek. Szerintem még életükben nem láttak embert, mert olyan szakaszon jártunk, ahol kevesen... Nagy csapat örvös galamb pihent a fákon és dolmányos varjak. Láttam az idei első házi rozsdafarkút a környéken és néhány nádi sármány bújkált a nádban. A zord időjárás ellenére azért volt madármozgás.

Vörösbegy a Marcal mentén (Erithacus rubecula)

A szokatlan havazás miatt az etetőre szórtunk ki almát és magokat. A magokra néhány széncinege és veréb érkezett, az almára egy vörösbegy és egy csapat seregély! Érdekes volt megfigyelni a találékony madarakat, amelyek hamar feltalálták magukat a zord időjárásban is. Seregélyt nem mindennap lát etetőn az ember. A lehullott maradékot erdei pintyek takarították el.

Seregélyek az almán (Sturnus vulgaris)

Erdei pinty hímek (Fringilla coelebs)

Szombaton került sor a leesett D odú visszarakására. Szerencsére Roli és Sanyi barátom is velem tartott a területre, így segítségnek ismét nem voltam híján. Egész kalandos kis útra sikeredett ez a nap. Kezdődött azzal, hogy láttuk az idei első barna rétihéjáinkat (egy tojót és egy hímet is), aztán egy döglött vaddisznót találtunk egy árokban. Sérülést nem láttunk az állaton, nagyon meg nem forgattuk, hogy átnézzük mi baja volt.

Vaddisznó (Sus scrofa)

Megnéztük a másik odút, ami még mindig a helyén állt. A Kódó menti kiöntésen egy réti cankó táplálkozott, 2 tőkés réce, egy nagy kócsag, 2 szürke gém került még a szemünk elé itt. 

Az odú visszarakása után a Kocs alatti füzest jártuk be. Belebotlottunk egy vaddisznóba és egy szarvasba is. Feltűnően sok mezei nyúl mozgott a területen. A mezők jelentős része víz alatt állt még mindig és az előrejelzések alapján még sokáig az alatt is fog. Ugrottunk vizes árkot az én vezényletemmel, felújítottunk egy víz alá kerülő patak feletti hidat, hogy átkelhessünk rajta, térdig érő hóban és nyakig érő sárban gázoltunk, szóval volt izgalom bőven. Láttam az idei első füsti fecskéimet és egy réti sast. Élményekkel telve tértünk haza.

Sanyi, a fáradhatatlan

"Spéci" les Nemeskocs határában