2013. november 2., szombat

Kicsit fáj...

Kedves Olvasó/Érdeklődő,
Az alábbiakban egy kicsit az eddigiektől eltérő bejegyzést olvashattok, mint azt a cím is jelzi...
További olvasás csak saját felelősségre. :)

Valahol mindig is éreztem, hogy van egy kis művészi vénám, ezt ilyen-olyan formában olykor felszínre is hoztam. Most úgy gondoltam, hogy ezen blog keretein belül is kicsit mélyebben bele lehet folyni dolgokba a jelen aktualitásait figyelembe véve. Miközben néhány dallamos Bahlzack remixet pörgetve gondolataim a réteken-erdőkön járnak íródnak a sorok... Tehát:

Kedvcsinálónak az olvasáshoz:

(Nem, nem kattant ki egy kerekem sem.. és a blog sem fog alapvető változásokon átmenni.)
Van a Nagy-kör. Az a fránya kis kultúrtáj néhány akác és erdei fenyves folttal. Az egy szívemnek nagyon kedves környék. Az első madarászutaim helyszíne, itt figyelgettem a vadgerléket, tövisszúró gébicseket, itt nyílt ki a szemem, hogy nem csak a cinegék és verebek léteznek és itt fúrt a kíváncsiság, hogy mik ezek a madarak körülöttem. E terület miatt szereztem be etetőt 15 éves siheder koromban, mert hát, ha Nyáron ilyen madarak vannak, mik lehetnek itt Télen? E terület miatt ugrottam be a könyvtárba az első határozóimért és az első Fekete István könyvekért. Ezen terület adta nekem az ötös érdemjegyekhez kellő vadvirágokat biológia fakultációkon, itt ismertem meg a bakszakállat, kőrisfát, ördögszemet és társaikat. Itt láttam általános iskolás koromban az első nagyobb őzcsapataimat, az első gímszarvasaimat, vaddisznóimat. Az itteni erdőfoltokban csatangolva éreztem magam nagy természetjárónak, felfedezőnek, ha többen voltunk vezetőnek, tanárnak. Itt ezen a területen tartottam később a madármegfigyelő napokat barátaimmal, itt tűnt a legközönségesebb madár is jónak, fajlista-gyarapítónak. Jegyzeteltem bőszen, növénylistám, madárlistám is volt... Ez volt az "én területem, birodalmam". Minden fáját, bokrát ismertem, tudtam melyik évben hol költ a szajkó, ölyv, holló... Hol tudok finom gombát szedni, melyik csipkebogyó terem a legjobban. Mindent tudtam róla. Roli és Sanyi barátaimmal évekkel ezelött napi szinten kint bóklásztunk délutánonként. Minden amit láttunk adat volt és napi beszélgetések helyszíne is ez a terület volt.
Volt...
Hogy másnak mi ez a táj? Semmi.. Pár szántóföld, akácsorokkal amire a kutya se kíváncsi. Tetszik vagy sem.. Ezek a tények. Aláírom. De nekem ez volt közel, ez volt "útban", ez volt a kihívás. Más legyint rá, kimegy néha egy-egy vadász lőni valamit, vagy néha ritkítják az erdőt, pár ember kimegy gombázni, kocogni esetleg kutyát sétáltatni. Térképen se jelzi semmi. Ez csak nekem Nagy-kör.. De ettől jó.
Aztán ahogy telik-múlik az idő, Te felnősz... A táj is változik körülötted. Szinte észre sem veszed. Vagyis de... Csak nem akarod. Egyre kevesebb madár tűnik fel , egyre nagyobb területeket nő be az akác és az aranyvessző. Egyre kevesebb a fészek és a felfedezésre váró titok, összeírásra váró adat... Te meg egyre kevesebbet jutsz ki, aztán ezek fényében egyre kevésbé is akarsz ide kijutni. Inkább kimész másfelé, ahol még van mit figyelni, van ami érdekes lehet.
Ahogy nekünk is egyre kevesebb látnivalót adott a Nagy-kör, egyre nagyobb szakaszokat adtunk hozzá a bejárt útvonalainkhoz. Így jutottunk ki heti szinten a Marcalra, aztán a Kódóra, aztán Nemeskocs alá is sokat jártunk ki, valamint a Marcal celli szakaszára. Mindig változtatni, újítani kell, kellett. És ez így van jól. Sorban jönnek a lépcsőfokok.
Volt az amikor, húú mi is az a holló? Ja a Ság hegyen költ, menjünk nézzük meg. Aztán néha felbukkant az utcánk környékén is, már fel is írtam, sokat néztem távcsővel.. Aztán egyre többet láttam, gyanús lett, elindultam a "nyomok" alapján és megtaláltam a fészküket, itt a Nagy-körön. Aztán ezt minden évben és ahogy egyre többet láttam a hollókat, egyre inkább nem foglalkoztam velük. Örültem nekik, de itt vannak és ennyi. Tudom, hogy vannak még 10 km-en belül 3 másik fészekben legalább. Inkább az foglalkoztatott, hogy mennyi kékbegy lehet a vasi oldalán a Marcalnak, vagy milyen és mennyi cankó mozog a belvizeken. Az meg Nagy-körön nincs, hát oda kell menni, ahol van. Amikor már nem elég a holló, meg az ölyv.. Jobb ma egy veréb..ja mégsem :)
Sajnos az idei megfigyelő nap Ság hegyre rakásában is nagyobb részt motivált az, hogy ott több madarat fogunk látni, minthogy jobban megközelíthető a Nagy-körhöz viszonyítva. Azért nem voltam hűtlen "kis-kedvencemhez", adva neki egy esélyt elötte egy héttel kiballagtam hátha érdemes ide is kijönni, de nem. Ő már nem viszonozta a szívességet. Kiadott magából mindent. Évi szinten talán egy átvonuló hantmadárral vagy gyurgyalaggal tud nekem örömet okozni. De nem haragszom rá. Sokat kaptam tőle és szinte semmit sem tudtam adni neki... Azt nem látom, hogy lenne aki átveszi a helyem és kutatási vágytól lelkesedve rohanna a ZÖLDbe. Ma? A Zinternet, mobilok korában... Na de álszentségeskedést félretéve.. ezeket használom én is... csak hát, minden változik..
Ne menjél ki, sáros leszel, kullancs megy rád, megcsíp a szúnyog, kiüt a csalán, mérgez a gomba, bök a tüske, allergiát okoz a fa, veszett a róka, agresszív a vaddisznó, megbízhatatlan az őz, betegek az állatok, megázol tüdőgyulladást kapsz, meleg van napszúrást kapsz stb... Így aztán lehet kedvet csinálni a kiránduláshoz kedves média és sok szülő... :)
Érdekes én élek.. sőt, sokan élünk és mégsem lettünk kevesebbek, mint a gép elött görnyedő virtuál világban élő "zombik" :) És mellesleg nekem is van internetem, sőt használom is..
Mi Marcalba fürödtünk ingyen és nem apuci-anyuci pénzén szállodák medencéiben... Mi bicajjal mentünk ki és nem raktak alánk kocsit... Na, de nem társadalomkritika ez a poszt.

A Nagy-körhöz visszatérve: R.I.P.
Útjaink elváltak, nekem már nincs szükségem arra, hogy heti szinten felkeressem, neki se arra, hogy bolygassam. Nagyobb területeket ellenőrizgetek, tartok szemmel. De sosem feledem amit itt tanultam, amit itt kaptam. Azért gombáért és csipkebogyóért még visszajárok, vagy csak néha barátokkal trécselni. :)

1 megjegyzés:

  1. Hát Öregem nagyon tetszik ez a poszt. Igaz én nem Bahlzackot hallgattam mellé, hanem a thousand years-et az alkonyatból.. :D
    Dettó így vagyok a Marcalvidékkel.. de már csak halványan érzem..túl sok mindennek hagytam, hogy beárnyékolja..de most tereltél rá egykis napfényt. köszönöm! :)
    Nekünk tényleg sokat jelentett ez a mezei élet és soha nem szabadna elfelejtenünk azt a "gyerekes" kíváncsiságból és örömből fakadó buzgóságot, amivel ott és akkor még őszintén rá tudtunk csodálkozni a világra...
    és igen, szerintem a húgodhoz hasonlóan te is meg vagy áldva művészi vénával. csak hajrá! :)

    VálaszTörlés