Úgy esett, hogy ma sikerült a "nagy Marcal-teamet" összerántania Petinek és Gergőnek. Így innen-onnan, de az utóbbi évek legaktívabb emberei összegyűltek Vatnál, hogy megvitassák, a nap feladatát. Ami nem volt más, mint fészekkeresés. Ketté osztódtunk, egyik csapat a Dabronyi-erdőbe, másik a láperdőbe vetette be magát.Én Gergőékkel a láperdőt választottam, kicsit hazai pályának érezvén.
Kellemes csalódást okozott Nekem/Nekünk a Marcal lápja. Rengeteg kismadár mutatta magát a nyarasban és az azt szegélyező cserjésben. Fenyőrigók nagy csapatai, csízek, süvöltők, ökörszemek, citromsármányok, cinegék (kék, barát, szén), fakopáncsok mellett fekete harkály, szajkó, hamvas küllő, sőt a folyón egy jégmadár is megmutatkozott. Hódrágások tűntek fel időről-időre a part menti fákon. Szépen elszaporodtak itt ezek az állatok. Az égen egymást váltották a vadlúdcsapatok. Átrepülő bütykös hattyúk, kárókatonák és dankasirályok mellett nagy kócsagok és tőkés récék színesítették még a vízimadárvilág palettáját. Sajnos a hőn áhított, már-már legendás fekete gólya fészket ezúttal sem találtuk (nem először indultunk a keresésére). Vadásztak a határban, ezért néhány helyre be sem próbáltunk jutni.
Mivel viszonylag hamar végeztünk a láperdőben, így átmentünk mi is a dabronyi részre. Számomra még új volt ez a terület. Nem hagy bennem rossz emlékeket, mert egy vaddisznócsapat néhány méterre mellettünk sétálgatott, ilyen közel még sosem voltam hozzájuk, valamint több alkalommal is láttuk az erdő agancsos királyait. Sok holló mellett néhány egerészölyv és szajkó, kismadarakból pedig a teljesség igénye nélkül fakusz, őszapó, barátcinege, sárgafejű királyka került a szemünk elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése