A címek összehozását már felettébb élvezem. Ez lesz az új hobbim. :) Na, de nem rémítek meg senkit sem. Inkább belevágok a dolgokba. Szóval, mivel mindenki azzal riasztgatott, hogy ma nem lesz jó idő, ezért én sem terveztem túrát mára. Ám felkelés után kinéztem az ablakon és hát sütött a Nap. Gondoltam, menni kellene valamerre. Ebéd után már egyre erősödött bennem ez az érzés és amúgyis régóta terveztem egy utat a nagypiriti tavakhoz, viszont az erős északi szél és az, hogy már elmúlt délután 2 ellenérzéseket váltott ki belőlem. Biciklivel nem tudtam megsaccolni mire érhetek oda, azzal viszont tisztában voltam, hogy ilyen szélben legalább kétszer annyi idő lesz a visszaút. Mégegyszer összegeztem magamban a pozitívumokat és negatívumokat, aztán nekiindultam. El az utca végéig, onnét a festéküzemig, majd a nemeskocsi vasútállomásig, tovább a régi kocsi híd helyéhez, el a bobai hídig, onnét vissza a régi kocsi hídhoz (a híd már nincs meg, ezért kell a kerülő) és negyed 4-re már ott is voltam a tavaknál (40 perc hátszéllel és 15 perc szembeszéllel). Közben a tájat nézegettem, mert nagyon szeretem a Boba és Kocs környéki réteket, alföldi hangulat, gémeskutak, elvétve néhány fa.
Az én Alföldem
Nemeskocs után végig a folyó mellett haladtam, így láthattam két erdei cankót (lehet, hogy a tegnapi kettő volt, hiszen nem messze mozogtak attól a helytől). A magas nyárfákon nagy fakopáncs dobolt és egy vörös vércse hím is megjelent. Sok dolmányos varjú, mezei veréb és citromsármány volt a földutak mentén, néhol búbospacsirták, házi rozsdafarkúak és cigánycsukok és színesítették a fajlistát.Oda érve a tavakhoz a három szélső tavat néztem át legelőször. Ezek közül kettő elég fiatal, 2009-es keletkezésű (akkor sok kavicsot termeltek ki a régi tavak mellett, és ezek a bányák feltöltődtek vízzel), olyanok, mint két tengerszem (kavicsos part, tiszta kékeszöld víz, egyszóval gyönyörű látvány). Nagyon szeretem ezt a környéket és mivel régen horgásztam is, meg bennem van rendesen a halász-madarász ösztön, minden tavat, pocsolyát szívesen átnézek és körbejárok. Az első tavon múltkor egy bütykös hattyú tartózkodott és most is.
Bütykös hattyú (Cygnus olor) az egyik tavon
A tó mellől visszakanyarodtam az útra, ekkor meg megláttam az első idei füsti fecskémet. Na mondtam is magamban, hogy már megérte eljönni. Napsütés, jó fények, fecske...Átnéztem a másik tóra, ezt egymás közt haverokkal csak tengerszemnek hívjuk. Ketten horgásztak rajta, de én nem foglalkoztam senkivel, bicajt le, megindultam a partján és távcsővel nekiálltam nézelődni. Átsiklott a szemem egy kismadáron a sekély részen, mondtam is magamban, hogy biztos barázdabillegető. Szomorúan nyugtáztam, hogy itt nincs semmi, erre a kismadár felrepült és akkor jobban szemügyre véve látszott, hogy egy kis lilét sodort utamba a madarászszerencse. Ami még jobb volt az egészben, hogy amikor leszállt, felreptetett egy erdei cankót. A horgászok meg érdekesen néztek, hogy ki az az "őrült", aki a madarak után összegörnyedve mászkál a parton...
Kis lile (Charadrius dubius) a tavaknál
A "Tengerszem" három képben bemutatva
Következő lépésként a belső tavakat néztem meg, az igazi horgásztavakat. A jó idő kicsalta őket is a vízhez. Mivel semmilyen madarat nem láttam ezeken a tavakon, ezért bemerészkedtem a kivágott fák közé és a még megmaradt fák közé.. ekkor tűnt fel, hogy a nagyobb tavakon kívül kisebb állóvizek is vannak itt, melyekről megreptettem egy csörgő réce gácsért és egy egy tőkés réce párt is (véletlenül), valamint egy róka délutáni pihenőjét is félbeszakítottam a megjelenésemmel. Ha már itt voltam, körül néztem a közeli réteken is, ahol néhány szarkától és seregélytől eltekintve csak egy nagy bíbiccsapat "garázdálkodott".
Horgásztó
Ezután úgy gondoltam ideje lesz hazaindulni, hiszen az erős szél miatt jóval hosszabb utam lesz, mint odafelé. Igazam is lett... többször leszálltam a bicikliről és toltam, mert egyszerűen képtelenség volt vele haladni a "jó" minőségű földutakon és a szélben. Egy kis meglepetésben azért még volt részem, hiszen visszanézve a kocsi híd helyétől három bakcsót pillantottam meg a tavak felett repülni. Izsákfa határában pedig egy átrepülő barna rétihéja tojót figyeltem meg. Háromnegyed 7-re értem haza, fáradtan és szomjasan. De megérte.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése