2018.02.04.

Ha már lúd, legyen kövér alapon, itt az új bejegyzés. :)

Összebeszéltünk Zolival és Mátéval, hogy amennyiben időnk, energiánk (és persze az időjárás) engedi, csapassunk egy kört a Marcal-medencében, főleg Cell környékére kihegyezve a bejárást és a múltkori túra helyére, a piriti rétekre. Szerencsénkre minden klappolt, így már reggel fél 8 tájban jöttek értem és nekivághattunk a madarászatnak. Közben kiderült, hogy Zolinak valóban van egy barátnője. :D Így négyen, Nikivel kiegészülve töltöttük a Zöldben a napot.

Cell határában három bütykös ásólúd fogadott minket, egy kisebb csapat csörgő réce (és annál több tőkés réce) között. Szintén itt tartózkodott 16 bütykös hattyú is (egy lábgyűrűs, a fene egy meg, hogy nem sikerült leolvasni...) és néhány bíbic. Egy héja is "beesett a képbe", amikor kószán megkergetett néhány csörgő récét. Már láttam ezt, még a kis hattyú találás idején, hogy héja csörgőre megy rá.

A továbbiakban úgy gondoltuk, hogy nézzük meg Cell közepén a telelő fülesbaglyokat. Egy példány sütkérezett a kora reggeli napsütésben, továbbá néhány csóka és egy nagy fakopáncs mellett egy balkáni fakopáncs színesítette a fajlistát.

Áthúzódtunk a kamondi kastélyhoz, itt még sosem jártunk, hát bementünk a park részre, hogy kiszúrjuk az egyik fenyőfán nappalozó kb. 30 baglyot. Szép hely, volt még léprigó, fenyőrigó, meggyvágó, zöldike.

Aztán jött a nap fő attrakciója a piriti rét kb 2000 vadlibával (vetési lúd és nagy lilik nagy számban, nyári lúd csak elenyészve), nyílfarkú récék, fütyülő récék, csörgő récék, tőkés récék és szárcsák mellett bíbicek, két nagysirály és néhány bütykös hattyú úszkált az elöntött réteken. Feltűnt karvaly, egerészölyvek, vörös vércse, a kismadarakból láttunk őszapókat, réti pityereket, ökörszemeket, nádi- és citromsármányokat, széncinegét, nagy fakopáncsot, zöld küllőt.

Az utunk zárása az adorjáni lápréteken volt, de itt kb. semmit sem pillantottunk meg egy holló páron, nagy őrgébicsen és néhány mezei verében, citromsármányon kívül.

Azért tartalmas és mozgalmas napot zártunk, a szép napsütéses, de hideg időben kellemesen elfáradtunk.

Beszámoló és fotók itt:

https://fellnifoto.blogspot.hu/2018/02/marcal-mente.html

2018/1!

Első téli madártani séta.

Első bejegyzés idén. :)

Mostanában nem nagyon jött ki a lépés madarászat téren, vagy ha igen, akkor nem volt miről írni igazándiból. Ezért is döntöttem úgy néhány hete, hogy szervezek egy téli sétát, hátha lesz érdeklődő és lesz végre valami érdemi madártani tevékenység a környéken. (Jó, a sasszinkront ide vehetjük, de az éves szinten, már-már kötelezőnek vehető akció és nem is nagyon tud már újjal szolgálni bejegyzés tekintetében.)

Egész jó kis napot fogtam ki a túrára, kicsit borongós, de a vége fele némi napsütéssel kecsegtető, kezdetben kicsit szeles időjárásban vágott neki a 17 fős kis csapatom a nagypiriti réteknek.

Lelkesek voltak, lelkesek voltunk, hiszen mindenhol nagy vizek álltak, amik alkalomadtán bevonzhatták a madarakat.

Nos, így is volt, hiszen bütykös hattyúk úszkáltak többfele és récecsapatok (csörgő, nyílfarkú, fütyülő, tőkés). A levegőben a szokásos vetési varjú és dolmányos varjú csapatok kecmeregtek. Fenyőrigók kísértek minket utunkon (plusz egy seregély) és érdekességnek korai bíbiceket is láthattunk. Számomra azonban mindig a libák jelentik ilyenkor a legjobb fajokat. Vetési ludakat, nyári ludakat és nagy lilikeket is megfigyelhettünk. Azonban ritka faj vagy gyűrűs példány ezúttal nem került szem elé. Kiemelnél ragadozómadarak közül a vörös vércsét és a téli vendég kékes rétihéját, valamint a napi cukiságfaktor őszapókat. :)

Remek hangulatban telt a közel 3 órás kis sétánk, többféle madárfajjal találkozhattak az érdeklődők és pozítiv visszhangokat hallottam. Legyünk még többen legközelebb! :)

Horváth Balázs fotói

 Őszapó

 Hím kékes rétihéja

Szürke gém

 

 Bíbicek

 Libák

 Fenyőrigók

Bütykös hattyúk

 

Nyílfarkú récék

Hód

2017

Ismét eltelt egy újabb év. Nem számolgatom, hogy hányadik a blog alakulása óta.. no nem azért, mert már annyira mérhető lenne, hanem, mert lusta vagyok.. :)

Nem is én lennék.

Úgy esett, hogy végre volt egy normális hetem és nem kellett dolgoznom az ünnepek között, így sok időt tudtam kint tölteni egyedül vagy épp ismerősökkel a természetben.

Látván a környéken lévő madármozgást nem vittem túlzásba azért a kilométereket.. Valahogy feleslegesnek éreztem mindenáron madarakat kajtatni a Fertőn, Balatonon vagy épp Fejér megyében. Elvoltam a környék nyújtotta lehetőségekkel. Relax volt felsőfokon.

Gyűjtöttem galagonyát, csipkebogyót teákhoz a Marcal felé.. Megmutattam Rolinak, Sanyinak a kedvenc fáimat a Kódó patak mentén, Rolival lesétáltuk a szokásos Marcal menti karácsonyi kilométereinket (ezúttal 17-et egy erős délután..), voltam Kornéllal egy szeles délelőttöt Rábapatyon, megjártam a Ság hegyet, szóval csak ilyen laza helybeli dolgok jutottak, de élveztem ezt is.

Majd 2018-ban meghúzzuk megint kicsit. :)

RP

Az év utolsó napjaiban aktívabban tudtam mozogni a környéken... Lesz majd ezekről egy összefoglaló bejegyzés, de most kiemelnék egyet külön is..

A szokásos kavicsbányatavakra látogattam ki 23-ikán. Egy ideje nem jutottam el ide, szóval mindenképpen aktuálisnak éreztem, hogy az év végén megtiszteljem kitüntetett figyelmemmel a placcot, ami sok élményt adott már nekem röpke másfél-két év alatt.

Ezúttal egyedül vágtam neki a felhős, komor időben az útnak.

Nem volt iszonyatosan sok madár, sőt... de azért a kerceréce+nagy bukó kombó megdobta a kedvemet és a napomat is.

Képekben:

 Hattyúk tava 2017 decemberi feldolgozás. :) Az egyik tórendszeren 38, a másikon 11 bütykös hattyút számoltam. Nagy valószínűséggel köztük volt az itt fészkelő család is... Ejj, de jó volna itt hattyútgyűrűzni.... (CYGOLO)

 Barátrécék kis csapata. Tőkések mellett belőlük volt a legtöbb itt. (AYTFER)

 Három kerceréce a négyből. Nekem itt extra. (BUCCLA)

 Nagy bukó pár. (MERMER)

Bele-Balaton

Végre eljutottam addig, hogy beiktassak egy téli madarászatot magamnak.. Kinéztem egy olyan napot, amikor az időjárás megfelelőnek ígérkezett és nem megfagyást, valamint szélben-hóban térdig gázolva járást ígértek a meteorológusok... Nos, ezután maradt a szabadság kikérés, ami elég könnyen ment, így egy szerdai napon nekivághattam az útnak. A Balaton déli partját néztem ki célpontnak, jó korai indulással. Lássatok csodát, sikerült is 5-kor kelnem és 6-kor elindulnom.

Balatonberény, Balatonfenyves, Balatonmáriafürdő, Zamárdi, Balatonföldvár, Balatonszemes, Fonyód, Szántód, Balatonlelle, Balatonőszöd, Balatonszárszó települések strandjain, kikötőin néztem körbe, ahogy időm engedte.

Gyönyörű időben volt részem, a hőmérő higanyszála pluszokat mutatott, sütött a Nap, a szél is alig fújdogált. Sajnos a ritkább madarak elkerültek, vagy nincs szemem hozzájuk, esetlegesen a spektívem nem elég jó, hogy kiszúrjam a tó közepén ringatozó búvárokat, bukókat vele...

Feketenyakú vöcskök, kercerécék, kontyos récék, barátrécék, hegy récék, búbos vöcskök ringatóztak a vízen. Bütykös hattyúból leolvastam egy nyakgyűrűs madarat, aminek azóta meg is jöttek az adatai. Ami nekem nagyon tetszett még, az a balatonszemesi kikötőben a vizen ringatozó néhány száz liba volt. Sosem láttam még a Balatonon libacsapatot úszkálni, elég jól bevártak, könnyedén átnézhettem van-e köztük gyűrűs madár, esetleg ritkaság, de egyikhez se volt szerencsém.

Igazából egy tartalmas, de egyben fárasztó napot zártam és elégedetten tértem azért haza délután 4 tájékán.

 Vadliba csapat a szemesi kikötő környékén

 Tihany, Zamárdiból nézve

 Mindent meg kell nézni más szemszögből is. Vörös fenyő Zamárdiból

 Szintén Zamárdi, Bellis perennis

 Változatosság kedvéért Zamárdi, tőkés réce pár (ANAPLA)

 Zamárdi, barátréce csapat (AYTFER)

Zamárdi szabadstrand