Az idei negyedik...

    ... vezetett túrám. :) Hogy Mindenkinek tiszta legyen. Eddig úgy jött ki a dolog, hogy sikerült Télen is kicsalogatnom az érdeklődőket egy alkalommal, aztán Tavasszal kétszer a bagolylesemre és a már szokásosnak mondható fülemülézésre és most Nyáron egy vasi madárparadicsomba, hogy aztán majd Ősszel (ha minden jól megy) csapassunk még egyet a mozgalmas év zárásaként.

    De ne rohanjunk ennyire előre... Ez egy kicsit "más" túra volt az eddigiekhez képest, hiszen mivel egy költőfajokban gazdagnak számító területre vittem a kis csapatom elötte egyeztettem az Őrségi Nemzeti Park néhány kollégájával, hogy mit szólnának az elképzeléshez (szerencsére támogatták az ötletet) és ezúttal ilyen ok miatt nem is hirdettem sem a közösségi oldalakon, sem más eddig megszokott oldalakon. Ami miatt eltért még az eddigiektől, az annyi, hogy ezúttal nem a Marcal-medencében vagy Cell környékén mászkáltunk egyet és a kezdési időpont is a kora reggeli órákra esett. Ezek miatt is alakult úgy, hogy kilencen vágtunk neki (1 óra erejéig kb becsatlakozott Kornél is egy másik madarásszal) 07:00-kor a bányatavaknak.
    Lényegében a kb. 06:30-tól (indulási idő otthonról) 11:20-ig (érkezés haza) tartó túrán kerek 60 fajt számoltunk, amihez kiegészítésként még hozzávehetjük az egyik résztvevő által Uraiújfaluban látott tövisszúró gébicset és szürke légykapót, akkor már 62... Ennyi idő alatt ez megyei szinten nem egy rossz eredmény, sőt.. volt mit mutatni a kilátógatóknak na... Extraként még a kányás helyre is benéztünk, ahol mindkét kányafajba belefutottunk. A fajlista tartalmazza pl a Cellben és útközben Sitkén látott fajokat is (mint. pl molnárfecske, erdei pinty, csóka..).
Cukiságfaktornak a 6 fiókás bütykös hattyú családot írnám be, de szerencsés napunk volt, hiszen a más említett két kányafajon kívül hallhattunk búbosbankát, láttunk 3 gulipánt, egy átrepülő bakcsót és 3 kendermagos récét. Ezek egyike sem számít Vasban gyakori fajnak, úgyhogy én magam is elégedetten nyugtáztam a dolgokat. Megnéztük a küszvágó csérek és dankasirályok fészkelését, a partifecskés partfalat, belebotlottunk egy bíbicfészekbe, egy hiányzó fapalló helyén lábszárközépig érő vízben sétálhattak át  a bátrabbak (és mindenki az volt, plusz még élvezték is a hűsítő vizet).
   Szóval a visszajelzések alapján egész jól érezte magát Mindenki. Remélem még sok ilyenben lesz együtt részünk! :)


A képeket Nagy Cili, Ferenczi Sándor (tájképek és képek a résztvevőkről) és Kardos Gábor (fészkes és madaras képek) készítette!

 Élőhely.. A tavaknál a nádfoltok illetve a sekélyebb kavicszátonyok is megtalálhatóak ezért tud pl. itt fészkelni a nádirigó és a barna rétihéja de ugyanakkor a küszvágó csér és a dankasirály is.

 Kánya-les :)

 Én megvárom, amíg mindenki megtalálja és megnézi... Dani meg közben kiszúrja a cigányrécéket..

 Készülnek a príma képek és megy a szárcsa-kontyos réce-kis vöcsök tviccs...

 Nekem kezd melegem lenni és Dani megint elöbb kiszúrt valamit, amit én magyarázás közben nem. :D

 Egy-két perc erejéig megnéztük a csérek-sirályok költésének egy részét.

 Fotósok akcióban

 Ott kellene lennie... de nincs. :)

 A spektív használat alapjai kurzus, első tanóra

 Dankasirály fészek

 Bíbic fészek

 Partifecske telep

 Nemcsak nekünk volt korán... (Dankasirály)

 Gólyatöcs. Idén kicsit távolabb fészkelnek a bejárt részektől, így nem riasztanak az emberre, hanem csak néha átrepülnek a kavicsdombok között.

Nagyon jó kis faj volt a bakcsó.

 Kontyos réce gácsér.

 Bíbic

 Bütykös hattyú

 Kis lile

 Vörös kánya

Barna kánya

XI. Marcal-medencei Hamvas Rétihéja Védelmi Tábor

Ahogy a múltkori rétihéjás posztban volt már rá utalás, ki is jutottam a táborba.. Erről lesz most egy rövidebb összefoglaló...

Péntek reggel kezdődött a "mulatság" a Marcal-medence délebbi területein, majd innét haladt a csapat Észak fele vasárnap délutánig.

A munka mellett annyi időt tudtam szánni a dolgokra, hogy péntek reggel odaestem a találkozó helyszínére, hogy rövid értekezést folytassak Hencz Petivel és Móczár Balázzsal, arról, hogy mi újság velük, valamint, mik a tervek a hétvégére, mikor tudok becsatlakozni, mikre lehet számítani kb.. stb.

Ebben a közel egy órában is láthattam pl. cigányrécét illetve nyári ludakat, amik a környéken nem számítanak gyakori fajnak, sőt..

A pénteken megbeszéltek szerint, szombat délután csatlakoztam a csapathoz, akik már létszámban kicsit felduzzadtak, így nyolcan voltunk a Szélmezei tavaknál, viszont Zoli és Niki hamarosan le is lépett. Nemhiába ez a május végi, június eleji tábor mindig ilyen, mert vizsgák és a munka keveredik az embernek ilyenkor. Itt sikerült kicsit bekarmolnom este, amit a fáradtságom (éjjeles meló elötte) számlájára írtam, de ez van... Azért vasárnap reggel feltudtam kelni és ez volt a lényeg..

Petivel egy kultúrtáj övezte nádas-sásos élőhelyhez mentünk ki, míg a többiek is párosával ültek fel másik megfigyelőhelyekre a környéken.

A siker nem maradt el, hamarosan találtunk is egy hamvas rétihéja párt, majd a nagy beszélgetésekben szerencsénk volt figyelni a folyamatosan átrepülő, környéken fészkelő barna rétihéjákat, vörös gémeket, nagy kócsagokat és szürke gémeket is.. Olyan ritkább fajokat is láthattunk, mint a fekete gólya, darázsölyv (karóra ült ki nem messze tőlünk és egy barna rétihéja piszkált-felejthetetlen látvány volt), kabasólyom.

Délutánra csak annyi teendőnk maradt, hogy a gazda számára kikarózzuk a hamvasok fészkelőhelyét, hogy biztosan ne legyen kikaszálva a fészek és környéke.. Tartalmas kis nap(ok) volt(ak), kár, hogy idén is csak ennyi időt tudtam kint tölteni..

Néhány kép Hencz Pétertől (próbáltam olyanokat választani, amikor én is kint voltam)

 Vörös gém (ARDPUR). Az északi részeken fészkelő faj, kisebb kolóniája van az eldugott nádasokban, ahol telepesen költ nagy kócsagokkal pl.

 Előfordul a déli területeken is, főként nagy kiterjedésű vízfelszíneknél, de az északi területeken pl. fészkelő fajként van jelen. Ő a kis kócsag (EGRGAR).

 Védelmi tevékenység a hamvas rétihéja költőhelyénél. A környező növényzetből magasan kilógó, színesen jelölt cövekekkel tökéletesen be lehet határolni a földtulajdonosok számára, a fennhagyandó részeket, így kilőhetjük a félreértéseket is. Ebben a kb. 170-180 cm magas solidago foltban egy élmény volt a haladás és a munka, közel 25 fokban.

 Miattuk került ki a 4 jelölő... Hamvas rétihéja pár. (CIRPYG)

 Kicsit közelebbről: a tojó...

 ... és a hím.

 És amikor a hamvas hím ráront a meggondolatlan barna rétihéjára (CIRAER)...

... vagy amikor a barna rétihéját (CIRAER) zavarja egy darázsölyv megjelenése.. (PERAPI)

2018.05.27.

A múltkori gyurgyalagos bejegyzés ide is köthető volna.. csak azért, mert ezen a címben megjelölt napon készültek Horváth Balázs fotói..
 Úgy hozta a dolog, hogy egy kisebb-nagyobb egyeztetés után, erre napra egy laza kis madarászatot beszéltünk meg Balázzsal és Danival.

Az alap célkitűzés, úgy volt, hogy egy lekaszált vasi rétet csekkolunk le hamvas rétihéja ügyben, majd innét átgurulunk a kányák fő tartózkodási helyére, hogy aztán a legjobb vasi kavicsbányatavaknál zárjuk a délelőttöt, maximum kicsit kibővítve partfal felméréssel/ hamvas rétihéja revír csekkolásával/ éjszakai hallgatózással, ha még lett volna energiánk/kedvünk. Ja és természetesen közben a pásztormadarakra is figyeltünk, mivel inváziós napok jártak..

1.: Kaszált rét

- Balázzsal Cellből indultunk ki. A rétről származó információk alapján a héten kb. 3 hamvas rétihéját láttak itt (2 tojó, 1 hím), melyek közül az egyik tojót sérült állapotban vitték be Kőszegre.. Kecsegtető jelek voltak tehát, hogy majd egy pockozó rétihéját kifigyelhetünk, amint megindul a zsákmánnyal a feltételezhető fészkelőhelye irányába. Nos, sajnos nem lett szerencsénk, hiszen az erős kezdés (2 barna rétihéja bekavart az út felett) ellenére egy darab hamvast sem láthattunk. Barnából volt 4-5 madár, 2 vörös vércse, sok holló, egerészölyvek.. a rét közepén álló akácos.fenyves fasorban pedig két barna kánya tartózkodott. Azért nem volt ez így rossz annyira.. Kornéllal közben egyeztetve nekiindultunk a kányás helynek.

2.: Kányás placc

-Itt találkoztunk Kornéllal és Csempesz Sanyival, hogy megnézzük ezúttal mit tartogat nekünk a tojáslerakó.. kisebb csalódás volt, hogy csak egy barna kánya reppent fel a hollók közé.. Noha én ezt mondjuk nem csalódásnak éltem meg... Nem lehet mindig többet látni vagy vöröset is.. Bár Kornélék a kavicsbányatavaknál kezdtek reggel és nekik ott volt vörös is..

Két búbosbanka szólt még itt, majd Balázzsal átcsekkoltunk két közeli bányához, az egyikben megnéztük a gyurgyalagokat és partifecskéket, a másikban csak egy tocsogósban táplálkozó fehér gólyát találtunk.. Közben Kornélék felett átrepült egy darázsölyv..

Elbúcsúztunk és továbbálltunk.

3.: Kavicsbányatavak

-Míg Danira vártunk megnéztünk egy rétet, ahol az ég világon semmi sem volt kb és egy horgásztavat, ahol egy bütykös hattyú pár úszkált meg elcsíptünk egy vonuló dankasirálycsapatot egy nagy vízfoltnál. Aztán, elindultunk, hogy odaérjünk időre a megbeszélt találkozóhelyre.

Itt a szokásos fajokkal találkozhattunk, megnézve azt is, hogy melyikük, hogyan áll a fészkelésekkel. Küszvágó cséreknél és dankasirályoknál tojásos fészekaljakat láttunk, a bütykös hattyúk pedig már fiókáikat vezetgették (egy 5 illetve egy 6 fiókás párt láttunk).

Kiemelném még az előző évekhez hasonlóan idén is felbukkanó nílusi ludat, három átrepülő kormos szerkőt meg azt, hogy üstökösrécéből rekord mennyiséget számoltunk (7 példány-3 pár és egy magányos hím).

Nagysirály csapatok kavarogtak a levegőben és szálltak le néha a kavicszátonyokra (főként sárgalábúak), a gólyatöcsök is megvoltak, kontyos récék szokás szerint kisebb-nagyobb csapatokban illetve néhányan párban úszkáltak, a partifecskék fala sajnos megrongálódott, de azért még mozogtak madarak bőven, barna rétihéja pár a megszokott nádasa felett, kis vöcskök, szárcsák, kis lilék, néhány cigányréce és barátréce a vízen, fiókáik miatt riasztó bíbicek stb. a már megszokott fajok a területen.

Aztán elköszöntünk Danitól.

4.: Hazafele

-Egy eddig általam még meg nem látogatott homokbányát néztünk meg, ahol elég sok gyurgyalagba futottunk bele meg vadgerle is szép számmal tartózkodott a területen. Kisebb terepszemle után haza is indultunk, mert kellőképpen elfáradtunk már, így a további programopciókat kihúztuk a listáról (hamvas revír ellenőrzés, éjszakai hangozás).

Horváth Balázs fotói:

Potamogeton nodosus - Imbolygó békaszőlő

Vonuló dankasirály csapat illetve dankasirály a fészkén (LARRID)

A folyamatosan a tavak fölé érkező és ott meg-megpihenő nagysirályok. Sárgalábú sirály (LARCAC)

Fehér gólya egy kavicsbánya felhagyott részén, ahol állandó vízállás alakult ki. (CICCIC)

 Barna rétihéja tojó (CIRAER) a kaszált rétről

 Hazánkban nem őshonos faj, a nílusi lúd. Engedéllyel vadászható, pl. így lőtték ki az egyetlen hazánkban fészkelő családot tavaly Vas megyében... (ALOAEG)

 Kis lile, mely állandó fészkelője most már a tavaknak. Szereti a kavicszátonyokat.

(CHADUB)

 A bejegyzésben említett két hattyú család fiókái. (CYGOLO)

Végül a récék. A 2016-ban és 2017-ben költő kontyos récék (két gácsér a képen), alattuk a 2017-ben költő üstökösrécék (egy pár van a képen, elöl a tojó a szürke, mögötte a díszes gácsér), illetve az eddig még nem fészkelő, de erre idén esélyes barátrécék (két gácsér a fotón).

Reméljük, idén is költenek ezek a madarak!

Hamvas rétihéja project

Az idén elég sok időt tudtam eddig madarászatra szánni, ez látszik a blogon is, mind a megjelent posztok megjelenésének gyakoriságában, mind a mennyiségében pl.

Most májusban tombolnak igazán a felmérések is pl. (lásd előző bejegyzés). 11 éve kezdtem komolyabban beleásni magam a madarak életébe, ennek apropója azért van, mert idén lesz a XI. Marcal-medencei Hamvas rétihéja védelmi tábor, főként a Hamvas Rétihéja Védelmi Csoport által szervezve, koordinálva. Nos, én anno 2007-ben az első ilyen táborban csatlakoztam be az aktív madárvédelembe.. Örök emlék, néha úgy érzem, mintha ma lett volna.. plusz szerintem az volt azóta is a legjobb táborunk itt a környéken (nem mintha többi rossz lett volna, de azzal elég magasra tették a lécet Petiék, Gergőék).

Szóval a hamvas rétihéja azóta is a megfigyeléseim célkeresztjében van, akárcsak más Marcal-medencei értékek (kékbegy, haris, füleskuvik, daru pl.).

Ezért idén is nagy figyelmet fordítok erre a fajra, pl. a tavalyi ízben megtalált egyetlen vasi fészkelés helyére vagy a Vas-Vp. határán lévő revírekre.

-Több órás megfigyeléseket végzünk, felírva részletesen a madarak viselkedését, egyedszámát, pontos helyét.

-Átlagban 3 órát töltünk egy-egy potenciálisan jó helyen, de természetesen ez változhat. A "nagy könyv" szerint, annyit kell minimum, hogy ki lehessen mondani, hogy nincs ott hamvas rétihéja.

-Kiemelkedő pontokról végezzük a felmérést, főként vadászlesek és a sík terepből kiemelkedő dombok teszik lehetővé a jó átlátását a terepnek. Természetesen szempont az is, hogy megfelelő távolságra legyünk a vélt vagy valós revírtől, nehogy zavarjuk a madarakat. Nem árt a takarás sem..

-A látottakat mindig megosztjuk egymással illetve a területen illetékes Nemzeti park kollégáival, hogy a kaszálások elől időben le legyenek védve a költőhelyek, hiszen ez a madár a talajon költ így sok veszélynek van kitéve (ragadozók, kaszálás stb).

Képekben:

 A vonulási időszakban Fellner Zolival két hím példányt is láttunk a Marcal veszprémi oldalán. A hímek jellegzetessége ez a palaszürke színezet, a szárnyak végén fekete folttal. Laikusnak könnyű összekevernie a többi rétihéja fajjal a hamvast. A kékes rétihéja téli madarunk, és 5 ujja látszik a szárnycsúcson (a többi fajnak 4). A fakó rétihéja a legkisebb termetű a rétihéjáink közül, őt úgy lehet, a hamvas hímtől elkülöníteni, hogy a szárnyvégi fekete rész más formában jelenik meg, plusz ez a faj nem költ nálunk, csak őszi és tavaszi vonulásban jelentkezik főként. A barna rétihéja a legnagyobb faj, főként a nádasok lakója és elég sok barna szín keveredik bele.

Fotók a hamvas rétihéja hímekről: Fellner Zoltán

CIRPYG

Tóth Kornél fotóin egy másodéves tojó madár látszik. A tojóknál jellegzetes ismertetőjegy a fehér faroktő folt. Az összes rétihéja faj tojója barna színezetű. Leggyakrabban a barna rétihéjáét láthatjuk, melynek jó ismertetőjegye a vajszínű feje. Ez a példány egy lucernatarlón vadászgatott néhány társával. A kaszált legelők, rétek alapból vonzzák a ragadozómadarakat és a varjúféléket, így olykor-olykor hamvas rétihéja is vetődik oda. További infó, hogy vannak olyan madarak pl, melyek nem állnak párba, ők elportyáznak a tavaszi-nyári szezonban erre-arra (ez nem csak a rétihéjáknál figyelhető meg), vagy csak megcsúszva kezdenek költésbe.

CIRPYG

Potenciális hamvas rétihéja élőhely. Néhány alacsony bokor nem árt, melyeknek alsó ágaira kitudnak ülni az öreg madarak pihenni árnyékba, illetve majd a fiatalok is. Az aranyvesszőnek kevés jó tulajdonsága van, de az mindenképp közéjük tartózik, hogy a hamvas rétihéják eléggé preferálják azokat a réteket, ahol nagy tömegben fellelhető ez a növény (pl. 2007-es Marcal-medencei kolónia, ahol 3 pár költött egy homogén aranyvesszős réten),mert áthatolhatatlannak tetsző tömegben tűnik fel, ami kicsit kedvét szegi a ragadozóknak, hogy ott keresgéljenek élelem után.